Valamit még mindig tudnak a pedagógusok, mert gerinces embereket nevelnek

Bár a pedagógusok határozatlan időre meghirdetett sztrájkjának második napján kevesebben éltek a munkabeszüntetés ezen formájával, de azért lesznek még itt szép számok – tudtuk meg Gosztonyi Gábortól, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnökétől. Pontos adatot nem tudott mondani, mert azok csak délután és este kezdenek „befutni” a szakszervezethez. A sztrájkban részt nem vevő pedagógusoknak szóló minisztériumi köszönetről viszont az a véleménye, az ahhoz hasonlított, mint amikor egy bolhának kitépik az összes lábát, és megköszönik, hogy nyugton marad. Hiszen előbb a sztrájkot ellehetetlenítő rendeletet adták ki, aztán hihetetlen nyomás alá helyezték a tiltakozni akarókat, majd nagyon sok helyen jogtalan és törvénytelen eszközzel akadályozzák a sztrájk megtartását. Utána pedig megköszönik, hogy sikerült megfélemlíteni őket. 

Gosztonyi Gábor szerint ez igazi kis magyar abszurd. (Mint arról tegnap beszámoltunk, az EMMI közleményben megköszönte, hogy pedagógusok 87 százaléka felvette ma a munkát, és mintegy 13 százalékuk vett csak részt a sztrájkban. A minisztérium„kormányellenes kampányakciónak” nevezte a sztrájkot.) Az alelnök mindehhez hozzátette, a szakszervezetek majd a valós számokkal kívánnak válaszolni erre. Megjegyezte, a minisztérium a közleményében „elfelejtette” megemlíteni a polgári engedetlenségben résztvevőket, pedig ők is voltak szép számmal, és „érdekes módon nagyon hallgat arról a két diákmegmozdulásról, ami önmagában is fantasztikus kiállás volt”. Egyébként a szakszervezetnek lesznek még „kreatív” ötletei, de arról egyelőre inkább hallgatnak, mert nem akarják, hogy azokat ellehetetlenítsék jogi, adminisztrációs eszközökkel.

„Valamit még mindig tudnak a pedagógusok, mert gerinces és gondolkodó embereket nevelnek. Néztem tegnap a diákok tüntetését, és megmondom őszintén, megkönnyeztem őket” – ezekkel a szavakkal kezdte beszélgetésünket Bittnerné Tóth Krisztina, a PSZ Baranya megyei Szervezetének elnöke. Elmondta, a pedagógusok föl vannak háborodva az EMMI által kiadott azon közleményen, ahogy azon is „kiakadtak”, hogy a kormány az EU-nál „kuncsorog” pénzért a béremelésük miatt. A sztrájkhangulat egyébként megmaradt a megyében. A polgári engedetlenkedők közül többen – főleg a gimnáziumokban – ugyan azt mondták, ennél többet nem tudnak tenni, mert az összes érettségizős végzős órát, plusz még a többi óra ötven százalékát is meg kell tartaniuk. Ezért egyszerűen nem tudnak sztrájkolni. Baranya megyében egyébként volt olyan igazgató, aki azon dühödött fel, hogy március 16-án a szülők nem vitték be a gyerekeket az iskolába, pedig csak a tantestület kisebbik része sztrájkolt. Dühét a pedagógusokon akarta levezetni, ezért írásos utasításba adta, hogy március 17-től kötelező a pedagógusoknak benn tölteni az intézményben 32 órát. Pedig ez nem jogszerű így. A szakszervezeti titkárnak meg is mondta, hogy ne legyenek kétségbeesve, a levél így önmagában nem ér semmit, mert a benntartózkodás okát személyenként kell meghatározni. Azt is közölni kell, milyen feladattal bízza meg őket a 26-32 kötelező óra terhére, ami csak az intézményben látható el.

Még ha mindezt személyenként írásba is adja az igazgató, és a sztrájkolók miatt mindenkinek, a nem sztrájkolóknak is benn kell lenniük az iskolában, akkor biztos, hogy egymás ellen fordítja a tantestület tagjait. Persze, még az is lehet, hogy ez a cél. A sztrájk mindenesetre ebben az iskolában ma is folytatódott.

Előfordult az is, hogy egy egész intézmény sztrájkolt, de az igazgató, az igazgató-helyettes, és a véletlenül arra tévedt óraadó tanár megtartotta az óráját annak az egy-két gyereknek, benn volt az intézményben. Ezzel az a probléma, hogy ha ügyelet lett volna, akkor nem kellene igazolni a diákoknak a hiányzást, de, ha ők beírták, hogy tanórát tartottak, akkor az összes nem bent levő gyereket beírják hiányzónak. Ezt viszont igazolni kell. S, bár a szülőknek joguk van ehhez, sajnos lehetőségük már nincs nagyon, mert a Covid miatt többnyire felhasználták azt a három napot, amit ők igazolhatnak. Mivel a házirendben benne van, hogy a pedagógus is igazolhat X napot a gyerek hiányzásából, ezért a pedagógusok ebben az intézményben mára összehívtak egy rendkívüli nevelői testületi értekezletet, hogy a házirend ezen pontját módosítva megnöveljék az ilyen napok számát. A szülők benne lesznek, a diákokat meg lehet győzni, a nevelőtestületnek pedig elég a többségi szavazat.

Volt olyan igazgató is, aki közölte, ha csak egy-két órát sztrájkol valaki, akkor ő azt nem jelenti a tankerület felé. Na, de akkor kivel szúr ki? Ha nem továbbítja a sztrájkoló tanárok nevét, akkor nem fognak a sztrájk miatt bért levonni a kollégáktól. Ebben az iskolában amúgy továbbra is sztrájkolnak 42-en.

A borzasztó az egészben az, hogy az ilyen utasításokat a tankerületek adják szóban, de semmit nem írnak le. Innentől a törvénytelenséget az igazgató hajtja végre, őt fogják majd jogilag meghurcolni.

A tankerületektől egyébként a PSZ megyei elnöke azt kérte, küldjék el számára, hogy milyen utasítást adtak az intézményvezetőnek. A válaszlevélben azonban csak egy sablon szöveg jött vissza: a tankerület csak a törvényes működésre hívta fel az igazgatók figyelmét, és a február 11-i kormányrendeletre. Ehhez képest egészen mást csinálnak az intézményvezetők. Magyarul a tankerület semmit nem ír le, és mossa kezeit. A sztrájktörvény megsértése, a törvénytelenségek miatt azonban bíróságra lehet menni, és hiába a tankerület lesz az alperes, minden felelősséget át fog hárítani az intézményvezetőkre, mert ő csak a törvények betartására hívta fel a figyelmet.

S hogy mire hivatkoznak azok a pedagógusok, akik nem sztrájkolnak? Vagy azért nem teszik, mert egyetértenek a kormány politikájával, vagy a hagyományos kibúvót keresik: „ez nem egy klasszikus sztrájk”, „a láthatatlan sztrájknak nincs értelme”. Hiába mondták nekik a többiek, hogy ez most egy gesztus kinyilvánítása a kormánynak, van, aki mégis úgy gondolja, hogy nem az. Aztán előjönnek a szabványszövegek is, „a gyerekekkel szúrnék ki, meg a szülőkkel, azt meg nem akarom. Úgysincs értelme, úgysem hallgatja meg senki a pedagógusokat.” Ez a „mában gondolkodás” tipikus példája, mert nem gondolják meg, hogy a sztrájkolók az oktatás jövőjéért, a pedagógusok és a gyerekek érdekében emelték és emelik fel a szavukat. Nem gondolják meg, hogy ha nem változik a rendszer, nem lesz, aki tanítson.

Baranya megyében, Pécsen egyébként vannak óvodák, ahol a szülők szolidaritásból egy gyereket se vittek be az intézménybe, és az óvodapedagógusok mindegyike sztrájkol, és vannak olyanok is, ahol mindenki dolgozik, egy óra sztrájkot sem vállaltak. Pedig a pécsi önkormányzat a sztrájkolók három napi bérének kifizetését átvállalta, így még anyagi hátrány sem érné őket. Ez csak azért döbbenetes, mert az óvodapedagógusok hiánya már a várost is elérte. Van olyan óvoda, ahol csak délelőtt tudták biztosítani az óvodapedagógust, délután a dajka volt a gyerekekkel. Emiatt pedig pont a gyerekek délutáni fejlesztése maradt el.

Budaörsön az Illyés Gyula Gimnáziumban is folytatódott a sztrájk, Tollner József tanár szerint ezért kong az ürességtől az épület. Úgy vélte, bár az tény, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának valóban megvan minden eszköze arra, hogy összesítse a sztrájkolók számát, de már a hozzájuk eljutott adatok alapján sem igaz, hogy mindössze a tanárok 13 százaléka sztrájkolt, ahogy azt a minisztérium közleményben tudatta. Ott a sztrájk második napján a sztrájkolók szendvicseket fognak készíteni, és elviszik vagy „a Nyugatiba, vagy a Keletibe, ahol szükség van rá”.

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban és Kollégiumban is folytatták a sztrájkot, a tantestület legalább fele részt vesz a munkabeszüntetésben. Szerintük nem tíz-húsz százalékos béremelésre lenne szükség, hanem azonnali, jóval komolyabb fizetésemelésre, mert „kiváló tanárok, fantasztikus potenciállal rendelkező tanárok döntenek úgy, hogy elhagyják ezt a pályát”.

Az internet tanúsága szerint több budapesti és vidéki általános iskolában is folytatják a sztrájkot a pedagógusok. Így többek között a IX. kerületi Molnár Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában, Óbudán, a Kerék Általános Iskola és Gimnáziumban, a Kispesti Pannónia Általános Iskolában, a II. kerületi Klebelsberg Kuno Általános Iskolában és Gimnáziumban. A Pestújhelyi Általános Iskola huszonkét pedagógusából tizenketten polgári engedetlenségi akcióba kezdtek. Egyébként a Civil Közoktatási Platform térképén a polgári engedetlenségben résztvevő intézmények listája 320-ról 373-ra, a mozgalomban részt vevő tanárok száma 6500-ról 6969-re emelkedett.