Vasárnapi mérleg
A járvány következtében már több mint 18 ezer honfitársunk elhunyt. A napi új megbetegedések száma tízezer körüli, a kórházban ápoltaké szintén. A gyilkos kór terjedése miatt nap, mint nap elvesztünk 180-200 embert. A pandémiás mutatók annak ellenére romlanak, hogy a tömeges vakcinálás üteme ugyan gyorsul, de kedvező változást sajnos még nem hoz. Drámai a helyzet, nem véletlen, hogy a kormány újabb egy héttel meghosszabbította a korábban elrendelt korlátozó intézkedések hatályát. Minden reggel feszülten várjuk a hivatalos adatokat, de mostanában nincs sok okunk derűre. Még mindig nem elég nagy az oltási hajlandóság, és bizony néha az oltópontok környékén is tapasztalható a szervezetlenség.
Ebben a helyzetben ismertette Kocsis Máté a nemzeti konzultáció eredményét:
„A több mint félmillió válaszadó
88 százaléka egyetért abban, hogy a járványügyi korlátozásokat fokozatosan, lépésről lépésre kell feloldani.
65 százaléka szerint a védettségi igazolvánnyal rendelkezők mentesülhetnek egyes korlátozások alól.
74 százaléka az első között enyhítené az este 8 utáni kijárási tilalmat.
87 százaléka az éttermek, szállodák nyitását is előrevenné.
75 százaléka támogatja a sportlétesítmények nyitását.
58 százaléka védettségi igazolványhoz kötné a rendezvények látogatását.
79 százaléka osztja azt a véleményt, hogy a járvány végéig csak olyan külföldi léphessen be Magyarországra, aki védett a vírussal szemben.
Ha eléri az átoltottság a 2,5 milliót, elkezdődhet az újraindítás.”
Felhívom a figyelmet arra, hogy a konzultációs cirkuszban résztvevő 528 ezer megtévesztett ember a cca. 8 millió választópolgár 6,6 százalékát teszi ki. Ez igen alacsony szám, még akkor is, ha papír alapon most nem lehetett válaszolni az álkérdésekre. Csak példaként: 2011-ben (állampolgári kérdőív az Alaptörvényről) 920 ezren, 2015-ben (bevándorlással kapcsolatos kérdések) 1 millióan, 2017 őszén (Soros-terv) pedig 2,3 millióan küldték vissza az ívet kitöltve. Ehhez képest a félmilliós nagyságrend igen csak soványka. Szakmai hozzáértést igénylő ügyekben fordult a kormány a választókhoz, és a megkérdezettek információ és kompetencia hiányában válaszoltak.
A kormányfő pénteken, Kocsis szombaton azon elmélkedett, hogy a 2,5 milliós átoltottság után következhet az újraindítás. Bár nagyon fontos a tömeges vakcinálás, de sajnos nem csak az áloltottság nagysága a meghatározó, hanem a védettség aránya és mértéke is számít. A 2,5 millió beadott oltás ugyanis nem ad majd azonnali védettséget, már csak azért sem, mert ez nem jelenti a két dózis felvételét sem. Azt sem tudom, hogy miért 2,5 millió főben állapították meg a határértéket, és miért nem 3 vagy 4 millió a limit? A miniszterelnök (és Kocsis) után színre lépett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is, amely megvárta a miniszterelnök péntek reggeli igehirdetését és a nemzeti konzultáció eredményének kihirdetését, majd igazodva a központi elváráshoz azonnal közleményt jelentetett meg:
„A jelenleg érvényben lévő korlátozó intézkedések vállalkozói jelzések alapján nehezen értelmezhetőek és a KKV-k szempontjából versenytorzítóak. (…) Amennyiben a betegségen átesett és a már beoltott felnőtt lakosság létszáma együttesen eléri a felnőtt lakosság 25 százalékát, érdemes megfontolni a boltzár fokozatos feloldását annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások ne szenvedjenek el több kárt és ne induljon el egy tömeges csődhullám.”
Míg a járvány a hét végén is csúcsokat ostromol, addig a laikus válaszadó polgárok csaknem 90 százaléka az éttermek és a szállodák nyitásáról ábrándozik. A kórházak teljesítőképességük határán, az egészségügyiek megfeszülnek a munkától, de a „jó magyar ember” – kormányzati és kamarai egyetértéssel – már a zárlat feloldásának előkészítésén gondolkodik. Hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy mindenki megértse: első a járvány visszaszorítása, és csak aztán lehet leverni a lakatot a kocsmaajtóról?! A nemzeti konzultáció eredménye semmilyen intézkedés alapjául nem szolgálhat, hiszen nem biztosít támpontot a felelős döntésekhez. Pusztán vágyakat jelenít meg, és nem lehetőséget. Az oltások beadása nem megy zökkenőmentesen, a csak szakemberekkel működtethető lélegeztető gépek kapacitása a felső határhoz közelít. Már önkénteseket toboroznak vidéken és Budapesten is a kórházakba, mert nincs elég ápoló a koronavírus-betegek ellátására. A jelentkezők gyorstalpaló tanfolyamon kapnak képzést. Beteg az ország, veszélyben az egészségügy működtetetése, a hatalom emberei azonban olyan dolgokról beszélnek, amelyek csak a járvány visszaszorulásával lehetnek időszerűek. Függvényszerű a kapcsolat: ha érdemben csökken az új megbetegedések és halálozások száma, akkor elérhető közelségbe kerülhet a nyitás lehetősége. Egyelőre azonban meredeken emelkedő grafikonokat látunk, és ezért várni kell az újrakezdésre.
Mindenki tudja, hogy a mikro- és kisvállalkozók csődhatáron vannak, a lakosság frusztrált a bezártságtól. Jön a tavasz, egyre nehezebb elviselni az izolációt, az élőmunka-igényes szolgáltatási szektor már csaknem térdre kényszerült. Szenved a lakosság, szenvednek a boltosok, vendéglősök, szállodások stb. De mégis azt kell mondanom, hogy a rászorultaknak most nem megalapozatlan ígéretekre és hamis üzenetekre van szükségük, hanem központi segítségre. Orbán, Kocsis és az MKIK folyamatosan beszél, ígér, közleményt ad ki, és bizonytalan feltételezésekre alapozva újranyitást, újrakezdést jövendöl. A vágyálmok szavatossága lejárt, csak a szikár tények szabhatják meg a korlátozások feloldásának módját és időpontját.
Vasárnap 9.046 új fertőzést regisztráltak, 11.276-ra nőtt a kórházban fekvők száma, lélegeztető gépen van 1.340 honfitársunk és megint elveszettünk 189 beteget. A hétfőn reggel közzétett számok szomorú tendenciát mutatnak, ezért a továbbiakban is a járványellenes küzdelem hatékonyságának javítása az első rendű cél.
