Zavar, hogy egy ennyire nyomorúságos hangulatú országban kell élnem
|
2017. április 16. 08:07
2017. ápr. 16. 08:07
Hamarosan a mozikba kerül az 1945 című történelmi film, amelyben házaspárt alakít a valóságban is férj és feleség, a friss Kossuth-díjas Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, akiket arról kérdeztünk, történelmi időket élünk-e, és hogy a jelen frusztrált hangzavarában kire érdemes odafigyelni.
A februári Berlinalén közönségdíjat kapott Török Ferenc rendező 1945 című filmje, amelyben Rudolf Pétert olyan formában láthatjuk, mint talán még soha. A falusi jegyzői szerep kedvéért 15 kilót felszedő színész új megjelenését felesége (és filmbéli partnere) képtelen volt megszokni: "Hónapokig minden reggel megijedtem Péter külsejétől" - mondja Nagy-Kálózy Eszter a Heti Válasznak.
A színész házaspár szerint a film manapság is tapasztalható emberi gyarlóságoknak ad történelmi nyomatékot. Igaz, nehéz eldönteni, jelenleg nem történelmi időket élünk-e. "Akkora a feszültség jelen korunkban, ami előbb-utóbb komoly változtatásokra kényszerít mindannyiunkat. A globális felmelegedés vagy a migráció sajnos felülírja majd ezeket a hétköznapi neurózisainkat" - mondja Nagy-Kálózy Eszter.
Rudolf Péter mindehhez hozzáteszi: "Nekem nincs jogom rosszkedvűnek lenni. Annál szerencsésebb az életem, de az nagyon zavar, ha arra gondolok, hogy életem hátralevő szakaszában egy ennyire szétzuhant, nyomorúságos hangulatú, megosztott szakmában és megosztott országban kell élnem! Keresem a módját, hogy mégis szólni tudjunk egymáshoz."
A színész házaspár szerint a film manapság is tapasztalható emberi gyarlóságoknak ad történelmi nyomatékot. Igaz, nehéz eldönteni, jelenleg nem történelmi időket élünk-e. "Akkora a feszültség jelen korunkban, ami előbb-utóbb komoly változtatásokra kényszerít mindannyiunkat. A globális felmelegedés vagy a migráció sajnos felülírja majd ezeket a hétköznapi neurózisainkat" - mondja Nagy-Kálózy Eszter.
Rudolf Péter mindehhez hozzáteszi: "Nekem nincs jogom rosszkedvűnek lenni. Annál szerencsésebb az életem, de az nagyon zavar, ha arra gondolok, hogy életem hátralevő szakaszában egy ennyire szétzuhant, nyomorúságos hangulatú, megosztott szakmában és megosztott országban kell élnem! Keresem a módját, hogy mégis szólni tudjunk egymáshoz."
Forrás:
Heti Válasz
