Závecz: rendszeresen kívül maradni, harmadik utasnak lenni, ezek nem szoktak jól sikerülni

Millei Ilona 2021. június 10. 07:52 2021. jún. 10. 07:52

A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) közzétett egy tanulmányt, ami szerint csalódottság, fásultság, a kontinens jövőjére nézve kedvezőtlen közhangulat uralkodik. A 12 tagállamot, köztünk hazánkat is magába foglaló felmérés szerint a koronavírus-járvány következtében megingott az Európai Unióba vetett hit. Závecz Tibor, a Závecz Research alapítója szerint a kritikus vélemények bővülése amiatt lehet, hogy a koronavírus-járvány megoldásai közepette valószínűleg minden ország úgy érezte, hogy az unióra nem számíthat olyan mértékben, mint ahogy azt korábban esetleg feltételezte. Véleménye szerint az unió stratégiai kérdésekre van kitalálva, és nem a gyors taktikai lépések megoldására. Az ilyen mechanizmus a demokrácia része, csak a járvány új dimenzióba helyezte az életünket, amikor nagyon gyorsan kellett dönteni. Voltak kritizálható lépései az uniónak, de ez nem azt jelenti, hogy mindenhol csalódtak volna benne az emberek. Az unió ettől még nem fog szétesni. Meg kell találniuk a vezetőknek, hogy tudnak egy erős kontinenst csinálni belőle, a világhatalmi pozíciót kell főleg gazdasági értelemben megerősíteni. Závecz Tibor szerint nem egészséges az a nemzeti tudat, amelyik mindig kívül keresi a problémák gyökerét

– A felmérés eredménye kapcsán aggódnunk kell az EU jövője miatt?

– Azt gondolom, hogy nem. Bár nem ismerem ezt a kutatást, de mi is folyamatosan monitorozzuk a közhangulatot és az EU-hoz való viszonyulást is. Ezt a kettőt nem kapcsolnám össze. Ha a magyar közhangulatnak vannak mélypontjai, azok alapvetően nem az unióhoz, mint szervezethez, államok összességéhez köthetők, hanem vagy belpolitikai folyamatokhoz, vagy gazdasági válságjelenségekhez, amik meghaladják az uniós szintet, mert világválságról beszélünk, úgy, mint 2008-ban, vagy épp a koronavírus-járványról, ami szintén nem uniós történet.  A magyar közhangulat alapvetően a belpolitikai viszonyoknak az emberek által érzett gazdasági kibontakozásnak vagy visszaesésnek a következménye szokott lenni. Az EU megítélése ettől független, Magyarországon van egy nagyon erős elkötelezettség az unió iránt. Ha mérlegre tesszük azt a kérdést, hogy maradjunk-e a tagja, vagy menjünk ki belőle, akkor az emberek háromnegyede azt mondja, hogy maradjunk, és tizenvalahány, hogy menjünk ki belőle. Kritika van. Főleg a kormánypárti oldalon, ami a „brüsszelezés” következménye, vagyis annak, hogy az unió nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy jól működjön a kontinens. Mivel a magyar érdekek képviselete a miniszterelnök által nagyon hangsúlyos, ezért folyamatos konfliktus-helyzet van, ami a kormánypárti szavazókra nyilván hat. De, ha az unióról megkérdezzük a véleményüket, akkor még náluk sem alakult úgy soha, hogy nekünk az unióval ne lenne dolgunk, vagy az unióban nekünk ne lenne helyünk.

– Az ECFR-felmérésben csak 12 tagállamot kérdeztek meg. Miért pont ebben a 12-ben mértek, hiszen az unió nem ennyi tagállamból áll?

– Ezt nem tudom. Ennek lehetett financiális oka, vagy valamiért tudományos megközelítésből volt fontos, hogy ezeket vizsgálják.

– A felmérés szerint hat tagállamban – Ausztriában, Bulgáriában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban és Olaszországban – többségbe kerültek az eleve bizalmatlanok és a bizalmukat elvesztők. A franciák, olaszok és spanyolok zöme azt mondta, hogy az uniós és a hazai politikai intézményrendszerből egyaránt kiábrándult, a németek java része pedig úgy véli, hogy az EU rendszere rosszul működik. Németországban 48 százalékról 59-re ugrott azok aránya, akik szerint az ország csak magára számíthat. Mi lehet ennek az oka, esetleg Merkel közelgő távozásához is köze lenne?

– Nem tudom, hogy ez Merkellel összefügg-e, de az biztos, hogy különböző időszakokban az egyes államoknak mások a pozíciói az EU-ban. Amikor egy olyan erős ország, mint Nagy-Britannia, kilép az unióból, nyilván van egy átrendeződés, és az erőviszonyokat tekintve – ami például az EU parlamenti összetételében számokban is megmutatkozik –, mindenki megpróbál helyezkedni. Eszerint a gondolkodás szerint, ha sikerül valahogy fontosabbá válni, akkor lehet, hogy az unióval kevesebb gondjuk van, ha pedig nem tudnak erősebbé válni, akkor hibáztathatják a saját kormányukat, a saját politikusaikat, de az is lehet, hogy keresnek egy bűnbakot, ami lehet maga az EU. Merkel erős politikus volt, és ilyen szempontból jogos volt a kérdése, mert, ha végiggondolják a németek, hogy nem lesz Merkeljük, és az utódja nimbuszában, reputációjában feltehetően nagyon messze lesz tőle, akkor gondolhatják, hogy Merkel nélkül nem fognak tudni az unióban olyan erős pozíciót betölteni, mint korábban. Valószínűleg ezért erősödött meg náluk a „csak magunkra számíthatunk” attitűd.

A nemzeti identitás vizsgálatokban az „összefogtak ellenünk a külső erők”, a „csak magunkra számíthatunk” típusú megokolások soha nem visznek előre. Ezek belső lelki tusákat okoznak egy nemzetnek, és nem szokott jó végük lenni. Amikor másokat hibáztatunk, és nem magunkban keressük a jót és a rosszat, az egy országot nem visz előre. Nem egészséges az a nemzeti tudat, amelyik mindig kívül keresi a problémák gyökerét, és mindig belül találja a megoldásokat. Rendszeresen kívül maradni, harmadik utasnak lenni, ezek nem szoktak jól sikerülni.

– A felmérés szerint az európai projekttel szembeni növekvő bizalmatlanság túlmutat az euroszkeptikus szavazókon és beszivárgott a politika fősodrába. Köszönhető ez annak, hogy az uniós együttműködés szükségességébe vetett hit a francia-német motor állampolgárai körében a leggyengébb?

– Azt nem tudom, hogy ez így szétterült-e az unióban. Euroszkeptikusok minden országban vannak, akik vagy találnak maguknak egy ilyen pártot, vagy nem mennek el az európai parlamenti választásokra. Ha ez túlterjedt ezen a közegen, akkor annak nem az lehet az oka, hogy bizonyos nagy államokban erőteljesebb lett ez a gondolkodás. Azt nem látom, hogy az EU polgáraira hatással lenne, hogy mit gondolnak a franciák, vagy a németek, mert azért ezek az országok nem élnek szimbiózisban. Ez nem úgy működik, hogy valamelyik országban felüti a fejét egy gondolat, és akkor az szétterül az egész unióban, majd egyszer csak közös gondolattá válik. Az országok ennél sokkal autonómabbak, szuverénebbek – még az unión belül is. A kritikus vélemények bővülése amiatt lehet, hogy a koronavírus-járvány megoldásai közepette valószínűleg minden ország úgy érezte, hogy az unióra nem számíthat olyan mértékben, mint ahogy azt korábban esetleg feltételezte. Ezért nagyon kevés uniós megoldás, inkább országok megoldásai születtek. Most, június elején, lassan a közepén vagyunk és uniós igazolvány még nincs, nem tudjuk, mikor lehet majd hozzáférni. Nem lehet azt mondani, hogy hihetetlen gyorsasággal döntött volna erről az unió. (Beszélgetésünk közben érkezett a hír, hogy az Európai Parlament megszavazta az új uniós digitális Covid-igazolvány bevezetését. Az igazolvány nem lehet előfeltétele a szabad mozgásnak, egy QR-kód lesz rajta. A döntésre még az Európai Unió Tanácsának kell rábólintani – a szerk.) Maga a rendszer ilyen, ez hihetetlen hosszú mechanizmus. Az unió az én felfogásom szerint stratégiai kérdésekre van kitalálva, és nem a gyors taktikai lépések megoldására. Az ilyen mechanizmus a demokrácia része, csak a járvány új dimenzióba helyezte az életünket, amikor nagyon gyorsan kellett dönteni. Voltak kritizálható lépései az uniónak, de ez nem azt jelenti, hogy mindenhol csalódtak volna benne az emberek. Az unió ettől még nem fog szétesni. Meg kell találniuk a vezetőknek, hogy miként tudnak egy erős kontinenst csinálni belőle.

– Akkor nincs is probléma…

– Ami probléma lehet – és én ebben látok gondot az unióval kapcsolatban –, hogy van egy gazdaságilag és világpolitikai szempontból nagyon erős Kína, egy nagyon erős Egyesült Államok, amelyik most visszatér a megszokott világhatalmi státuszba. Ebben a versenyben olyan érzetük lehet az embereknek, hogy ezekkel a hatalmakkal szemben nem biztos, hogy az unió jól lépést tud tartani. Mert ez egy verseny az USA-val és Kínával szemben is. Erőt kéne felmutatni – amihez nagyon erős egyéniségek is kellenek –, egy olyan rendszert, ami státuszában és gazdaságilag is azt mutatja, hogy nagyon erős. Ezt az erőt Kína is, az USA is fel tudja mutatni.

– Viszont az EU nem…

– Az EU viszont nem. Akik az Európai Egyesül Államokban gondolkodnak, azoknak nyilván az USA lebeg a szemük előtt, ahol van ötven valahány különálló állam, de van bennük valami közös. Az unióról is lehetne így gondolkodni, de az unió nem lesz ilyen soha, mert itt szuverén államok álltak össze, akik mindig egy picit mást akarnak. Nehéz közös platformra helyezni őket.

– Azt is mondja ez a felmérés, hogy az EU vezetőinek egy erős gazdasági lépést kellene felmutatniuk ahhoz, hogy erősíteni tudják az EU elfogadottságát…

– Erre gondoltam, amikor azzal hoztam párhuzamba, hogy a világhatalmi pozíciót kell főleg gazdasági értelemben megerősíteni. Hogy gazdasági szempontból föl kell venni azt a ritmust, amit a kínaiak és az amerikaiak diktálnak, az egészen biztos. Az unióval, mint szervezettel kapcsolatban a választókban van olyan igény, hogy az EU legyen egy erős, koherens világgazdasági hatalmi tényező.

– Az ECFR-felmérés szerint a megkérdezettek harmada szeretné, ha az EU a demokrácia és az emberi jogok követendő példája lenne, és a közösségen belül is előtérbe kerülne a jogállamisági és demokratikus értékek betartatása. Nálunk, magyaroknál, 27,8 százalék erre az értékalapú közösségre szavaz, de 26,3 százalék pedig az európai tradíciókat és értékrendet védené meg, ugyanakkor megőrizve az erős nemzetállamokat. Ez köszönhető az orbáni euroszkeptikus politikának?

– Igen. Amikor ilyen számokat hallok, amikor egy kérdésre nagyon hasonló arányok jönnek ki, akkor olyan érzésem van, hogy az embereknek nincs igazán álláspontjuk erről, valamilyen megfontolás alapján választanak a lehetőségek között. De igazán ezek a kérdések nem járják át a mindennapjaikat, ezért nem alakul ki egy karakteresebb többségi vélemény. Magyarországon is biztosan van ilyen. Az emberek jó része nem gondolkodik arról minden nap, hogy milyen az EU, hogy van benne Magyarország. Számukra más a látószög, meg kell oldaniuk a járványból fakadó gondjaikat például, tehát nem ez a lépték. A másik lehetőség, hogyha van egy csoport, amelyiknek a véleménye erős – ahogy a magyar szavazókhoz is eljut Orbán véleménye –, az megjelenik a választóiéban. Még akkor is, ha az ő napjaikat sem járja át feltétlenül naponta ez a kérdés, csak elég sokat hallanak róla – de ennek nagyon erős pártpolitikai vetülete van. Egyébként pedig a külpolitikai dimenziók nem nagyon szerepelnek az emberek által fő problémának tartott ügyek között.

– A már említett felmérés szerint a legtöbb országban tavalyhoz képest mégis nőtt azok aránya, akik számítanak a közösségre, 12 tagállamból nyolcban, köztük hazánkban is azt várja a válaszadók zöme, hogy az unió kulcsfontosságú segítséget nyújt a koronavírus-járványból való kilábaláshoz. Az EU mint pénzcsap működik a közvéleményben?

– Az is nyilván. Ez összefügg azzal, hogy az emberek eleve forráscentrikusan tekintenek rá, amikor végiggondolják, hogy az EU-magyar viszonyt. A Fidesz-szavazókban erős szuverenitási kérdésként is nyilván megjelenik. Mások számára ez kevésbé lényeges. De az azért alapvetően mindenkinek világos, hogy a tagságunk kezdete óta eltelt időben uniós forrásokból Magyarországon sok minden keletkezett, létesült, ennek köszönhetően volt fejlődés. Ez is köt minket az unióhoz, és ez is adja azt, hogy az emberek nem akarják elhagyni az uniót.