Zöld utat kap-e a miniszterelnök vissza-visszatérő álma?

A magyar politikusokat régóta foglalkoztatja, hogy legyen végre Budapesten is olimpia. Már számtalanszor pályázott Budapest, azt azonban kevesen tudják, hogy már az 1896-os, első újkori olimpia előtt is felmerült Budapest neve lehetséges rendezőként. A Bánffy Dezső vezette kormány és Ráth Károly főpolgármester az 1896-os millenniumi emlékévvel egybekötve szívesen vállalta volna az olimpia megrendezését, de a későbbi beszámolókból kiderült, hogy Coubertin báró ezt a lehetőséget csak csalinak szánta, ezzel akarta ösztönözni a döntésre a tétovázó görögöket. 

Már a múlt század tízes éveiben mindenki tisztában volt azzal, hogy eredményes pályázatra csak akkor számíthatunk, ha a városban korszerű sportlétesítményeket tudunk felajánlani a rendezőknek. Hajós Alfréd nyújtotta be akkoriban a régi lóversenytér közelébe szánt Nemzeti Stadion és a Testnevelési Akadémia tervét. 

Néhány év múlva, pontosan 104 esztendővel ezelőtt, aztán sikerült a pályázat: az 1920-as olimpia rendezés jogát meg is kapta a magyar főváros. Számtalan terv készült az épületekre, de az I. világháború keresztülhúzta a számításainkat.  

2016-ban, a 2024-es olimpia pályázatát már a benyújtása előtt elsöpörte a város lakóinak tiltakozása, ami előtt – ha kényszeredetten is, de – Orbán Viktor kénytelen volt fejet hajtani. Senki nem gondolhatta azonban komolyan, hogy a miniszterelnök az az ember, aki hajlandó lemondani az álmairól. Az akkori látványterveken a Puskás Ferenc Stadion, a SYMA Csarnok, a Papp László Aréna már szerepelt, de nem volt nagy befogadóképességű, kifejezetten atlétikai és teremlabda célokra épült stadionja a városnak. 

A Puskást 180 milliárd forintért átépítették, az egy székre jutó költsége 2,1 millió forintra rúgott. A Nemzeti Vagyonkezelő még 2014-ben indította el a SYMA csarnok kisajátítását, amit az olimpia rendezésével indokoltak. A SYMA+SD Kft. magyar és svájci tulajdonosai azonban nem adták be a derekukat, a kisajátításból végül egyszerű vásárlás lett. Az árról csak annyit lehet tudni: „a kialkudott feltételek korrektek” voltak.  

2020-ban elkezdték építeni a Budapesti Atlétikai Stadiont a IX. kerületben. A kormány 204 milliárdot szánt a sportesemény infrastruktúrájára. A 40 ezres, de később 15 ezresre visszabontható stadion központi létesítményére a megbízást – nettó 150 milliárdért – két cég, a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Építőipari Zrt. és a Magyar Építő Zrt. „nyerte” el. Ám az addigi ipari övezetre a kerület, illetve a főváros tartott volna igényt, ahol a Duna-parti szakasz rehabilitációja után egy korszerű Diákváros és egy mindenki számára elérhető szabadidő park terveit fontolgatták. A kormány azonban nem vette figyelembe az önkormányzatok szándékait, a hátuk mögött – egy vadonatúj, korszerű stadionra hivatkozva – megpályázta és elnyerte a 2023-as atlétikai VB rendezési jogát. A stadion körüli területeket pedig egy törvénnyel is megtámogatva felajánlotta a kínai Fudan Egyetemnek.  

 „Itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk” – mondta Karácsony Gergely 2021 augusztusában, és a Diákváros tervezett helyszínén bejelentette: a kormány a Fudan-törvénnyel megszegte a fővárossal kötött megállapodását, ezért javasolja, hogy a fővárosi közgyűlés vonja vissza a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság megrendezéséhez szükséges hozzájárulását. Hosszas tárgyalások kezdődtek, a főpolgármester bebizonyította, hogy még az ilyen éles helyzetekben is nyitott a kölcsönösen előnyös kompromisszumokra. A városvezetés a rendezvény lemondásával nem alázta meg a kormányt a sportvilág szemében, cserébe azonban elérte, hogy a kormány nyolc év alatt – némi akadozással ugyan – évente legalább 10 milliárd forintot adjon az Egészséges Budapest Program keretében a fővárosnak és a kerületi önkormányzatoknak ahhoz, hogy javítani tudják a városban az egészségügyi ellátás színvonalát.

Már csak kézilabda és röplabda stadion hiányzott az „olimpiai stadion-készletből”. Az MVM Dome nevet kapta a multifunkcionális csarnok, amely több mint húszezres lelátójával jelenleg Európa legnagyobb kézilabda-arénája. 2021-re készült el, a 2022-es férfi kézilabda Európa-bajnokság volt falai között az első rangos nemzetköz rendezvény. A projekt építési költsége a közbeszerzéskor 116 milliárd forint volt, végül bruttó 100 milliárd forintos szerződést írtak alá, amibe nem számították bele a telekvásárlásért fizetett 13,6 milliárd forintot, valamint az előkészületekre elköltött további 1,7 milliárdot sem.

2019 után, részben a városvezetés szándékai ellenére megvalósított stadion-projektek, a Lánchíd felújításával kapcsolatos anyagi huzavona, a város anyagi forrásainak kiszárítása, a vitatott adókivetések miatt a kormány és az önkormányzat között mindenféle párbeszéd megszakadt. 

Az idén június 9-ére kiírt és előrehozott önkormányzati választás szabályait az utolsó előtti pillanatban megváltoztatták. A közgyűlésbe nem a kerületi polgármesterek kerültek, helyettük a pártok delegálhatták a tagokat. Az így kialakult, majd ősszel hivatalba lépő önkormányzatba 10-10 képviselőt küldhet a Fidesz-KDNP és a budapesti olimpia gondolatát támogató Magyar Péter pártja. Ők – Vitézy Dávid három támogatójával együtt – alighanem elegendő súlyt képviselhetnek ahhoz, hogy a város leendő vezetése – a kormánnyal ápolandó jobb kapcsolatok reményében – a jövőben esetleg beadja a derekát, és támogassa egy újabb pályázat elfogadásával Orbán olimpiai álmait. 

Feltettük a kérdést a Fővárosi Önkormányzatnak, a kormány megbízott „tárgyalói” valóban puhatolózni kezdtek-e az ősszel újonnan alakuló városvezetésnél, hogyan fogadnák egy újabb olimpiai pályázat gondolatát? A sajtóosztálytól levélben kaptunk egy rövid választ. Ebben azt írják, a Fővárosi Önkormányzat és a kormány között sajnálatos módon, sem egy esetleges olimpia ügyében, sem más ügyekben nem folyik sem formális, sem informális tárgyalás. Az ennek fórumaként szolgáló Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa a sürgetésük ellenére sem ült össze több mint két éve, még a tanács működéséért a kormányzati oldalról felelős miniszter sincs kijelölve.

Karácsony Gergely főpolgármester korábban többször elmondta, hogy a főváros közlekedési-, zöld- és vizes infrastruktúrája jelenleg nagyon messze van attól, hogy a város képes legyen egy olimpia megrendezésére. A Fővárosi Önkormányzatot sújtó brutális költségvetési elvonások is illuzórikussá teszik nemcsak a szükséges új infrastruktúra-elemek kiépítését, hanem a létező infrastruktúra elengedhetetlen felújítását is. A pályázatot egyébként is csak akkor lehetne benyújtani, ha azt népszavazáson – az ország egészében és Budapesten – a polgárok támogatnák.