A miniszterelnök ételt osztott

Ezúttal sem történt másként, a miniszterelnök, megkérdezett egy Dean néven bemutatkozó hajléktalant, hogy üzleti területen dolgozik-e. Dean nem lepődött meg a kérdésben rejlő tájékozatlanságon, közölte a kérdezővel, hogy jelenleg hajléktalan, nincs fedél a feje fölött. Szerencsére a miniszterelnököt nem olyan fából faragták, hogy könnyen elálljon attól, amit egyszer a fejébe vett. Tovább faggatta alkalmi beszélgetőtársát, arról érdeklődött, hogy a jövőben tervezi-e a pénzügyi, vagy a banki szektorban való részvételét. Nem, válaszolta a kérdésre Dean, azt tervezem, hogy túléljem a karácsonyt.

A gyakorlott olvasó már bizonyára kitalálta, hogy kattintásvadász hírlapírói fogással áll szemben: nem Orbán Viktor látogatott el reggeli menüt osztani a Dankó utcába, a Twitter által felkapott kínos történet ugyanis nem Magyarországon, hanem Angliában játszódott. Rishi Sunak, merthogy ő a történetben szereplő miniszterelnök, nem sok dicséretet zsebelt be ezért a szerepléséért, de ez legyen a britek baja: nekik új a miniszterelnökük, kezdő a szakmában, még belejöhet, mint kiskutya az ugatásba.

Orbán Viktor nem látogat hajléktalanszállót, nem oszt ételt, és nem áll szóba hajléktalanokkal. (A hajlékkal rendelkezők közül is csak kevés kiváltságossal.) Nemrég ugyan meglátogatott egy kutyamenhelyet, tápot is vitt az ott tartott állatoknak, de az a vizit más volt: a kutyákkal nem kell beszélgetni, elég, ha az ember odaveti nekik, hogy Helló Blöki, már csóválják is a farkukat.

Ha Orbán mégis meglátogatná a hajléktalanokat, akkor sem tenne fel nekik bugyuta kérdéseket. Magyarország miniszterelnöke komoly ember, tudja, hogy a magyar hajléktalanok nem dolgoznak a pénzügyi szektorban, és nem is tervezik, hogy a jövőben bankárként munkát vállaljanak. A magyar hajléktalanok, brit társaikhoz hasonlóan, a túléléssel vannak elfoglalva – a holnapután már távoli horizontnak tűnik a számukra.

Nem mellesleg, Magyarországon nem kell hajléktalannak lenni ahhoz, hogy valaki a túlélésre játsszon, és azért kelljen imádkoznia, hogy legyen másnap is étel az asztalán, néha hús is kerüljön hozzá, képes legyen kifizetni a számláit, felfűteni a lakását.

Orbánt nem fenyegeti a veszély, hogy hajléktalanszállóra tévedne. Nyilván tudja, mit látna ott, ám az emberi sorsok, zátonyra futott életek sora nem különösebben érdekli. Ő nem azokkal foglalkozik, akik már leszakadtak és azokkal sem, akik csak ezután fognak leszakadni. A még mindig gazdaságilag épek, egészségesek, a válságból jól kijövő rendes magyar emberek vannak a látókörében. Akik nem feledkeznek meg arról, hogy jövedelemmel rendelkezzenek, és tisztes körülmények között, lehetőleg családi körben éljenek. Olyan családban persze, ahol az apa férfi, az anya nő. 

Az argentinok pedig azért lettek világbajnokok, mert ennél tisztább, keresztény történet aligha létezik.