A petárdázás bunkóság a köbön
Induljunk ki abból, hogy szilveszter táján, vagy bármikor máskor petárdázni nettó suttyóság. Nemcsak azért, mert az elkövető nincs tekintettel másokra és sokaknak kellemetlenségeket okoz, hanem mert a petárdázásban nincs semmi emberi. A petárdadobáló ugyanis nem egyszerűen egy közösségellenes tahó, hanem egyben bizonyítványt is állít ki magáról: ez az, ami őt szórakoztatja, ennél magasabb nívóra nem is vágyik. Aki már olvasott néhány jó könyvet, megnézett legalább egy színvonalas színdarabot, biztosan nem fog petárdát dobálni.
Az ilyenkor halálra rémült, majd ijedtükben világgá kóborolt kutyákról nem is szólva, ők a leggyakoribb kárvallottjai a petárdázásban megnyilvánuló igénytelenségnek. Nekünk is van kutyánk, aki szerencsére nem fél a petárdáktól. Nyilván, ha egyedül hagynánk, vagy közvetlenül mellette robbanna egy ilyen, bunkó honfitársunk által eldobott értelmetlen szerkezet, az ő lelkivilágának sem tenne jót, de igyekszünk őt megkímélni az olyan helyzetektől, amikor rosszul érezheti magát.
Tényleg bunkóság a petárdázás, de a kutyásoknak is van felelősségük. Aki szereti négylábú barátját, netán családtagnak tekinti, az – különösen a petárdázós időkben, amikor az átlagosnál is érezhetőbben tetőzik az emberi bunkóság – nem sétáltatja póráz nélkül, nem hagyja kis kedvencét egyedül a kertben, hanem ha máskor nem is, ilyenkor beengedi a szobába. Persze csak akkor, ha valóban szereti és nemcsak akkor fontos neki, amikor már a Facebookon kell kétségbeesetten kerestetnie a közösségi oldal többi „lakójával.”
A petárdázás ugyanúgy gazemberség, mint a zsebtolvajlás, mégis, az utóbbi ellen, ha tudunk védekezünk. Ha olyan helyre megyünk, ahol nagy a tömeg és várható, hogy rossz szándékú emberek is előfordulhatnak, igyekszünk fokozottan vigyázni az értékeinkre. Ez teljesen természetes emberi viselkedés, gyakorlatilag mondani sem kell, tudjuk magunktól.
Vagy vegyünk egy másik példát: itt van a mi magát gondoskodónak nevező államunk, amely szótlanul és közönyösen nézi, ahogy minden egyre drágább és egyre több a szegény ember. A mi kormányunk látja a bajt, de nem tesz semmit azért, hogy erősebb legyen a forint, ami fékezné, vagy meg is állíthatná a drágulást, szenvtelenül tűri, hogy egyre többen vannak, akik nehezebben élnek, mint korábban. Megvan a véleményünk az ilyen államról (valamint az államot megtestesítő kormányról), és ahogy tudunk, védekezünk ellene. Nem mindig sikerül, de legalább megpróbáljuk. Nem a drágábbnál is drágább boltokban vásárolunk, hanem ott, ahol kevésbé megfizethetetlenek az árak. És figyeljük az akciókat, ami ugyan nem egy intellektuális tevékenység, viszont a többség számára a túléléshez elengedhetetlenül szükséges.
A csalók ellen is igyekszünk védekezni. Vannak közöttük, akik közvetlenül a bankkártyánkra utaznak, míg mások fifikásabb módszerekkel próbálnak a bizalmunkba férkőzni: kiszámíthatóbb világgal, élhetőbb élettel kecsegtetnek. Ellenük úgy lehet védekezni, ha gyanakvóak vagyunk és elővigyázatosak, és nem dőlünk be a szépen hangzó ígéreteknek.
Szóval, ahogy a pénztárcánkra és a szavazatunkra figyelünk, ugyanúgy kellene vigyáznunk petárdázáskor a kis családi kedvenceinkre. S mielőtt bárki félreértené, netán szándékosan félremagyarázná, megismétlem: a petárdázás nettó gazemberség, a korlátozott agykapacitással rendelkező tahók suttyó szórakozása.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. május 29-i adása itt nézhető meg:
