A titokzatos Palkovics
Amikor ezeket a sorokat írom, még semmit nem lehet tudni. Pontosabban, amikor önök elé kerül ez az írás, lehetséges, hogy már mindent tudnak. De az is, hogy semmit. Ha fogadnom kellene, arra tennék, hogy valami információval már rendelkeznek, talán többel, mint amennyit az első napok találgatásai alapján elképzelnek, de mindent biztosan nem ismernek.
Most – mondom, e sorok írásakor – annyit lehet tudni, hogy Palkovics László lemondott. Illetve dehogy lehet tudni, a hírek ugyan két napja keringenek a miniszter körül, de konkrétum semmi. A minisztériumában találgatnak, próbálják megfejteni Palkovics rejtelmes üzenetét „majd mondok valami fontosat”, és persze azonnal szárnyra kapott a sajtóban: az egykori akadémikus – bocsánat: most is az – távozik. És ezzel el is indult a lavina: vajh miért? Összeveszett volna Orbánnal? Ugyan már: ki van manapság olyan helyzetben, hogy egyáltalán vitába keveredjen a miniszterelnökkel? Amióta csak Orbán kormányfői pozícióban van, nem is emlékszem ilyenre; talán Wachsler Tamás volt az utolsó – több, mint húsz éve –, aki be mert nevezni a miniszterelnöki posztra, versenybe szállt volna Orbánnal – jó hosszú időre el is tűnt a színpadról. Aztán az terjedt el, hogy önálló energetikai tárcát készül felállítani a kormányfő, újabb jelentős területtől megfosztva Palkovicsot. És még az is hírré emelkedett, hogy a KRÉTA rendszer feltörése teszi – úgymond – állástalanná a minisztert.
Mindenki megszólalt, még a kormánypárti lapok is leírták, hogy Palkovics távozását rebesgetik egyes körök, de ennél tovább ezeken a felületeken sem mentek. Ugyanakkor persze igaz, ha a központból vezényelt orgánumok megengedik maguknak, hogy akár ezt a keveset is közöljék, akkor erre felhatalmazásuk van. Sőt, feltételezem, nem pusztán felhatalmazásuk, egyenesen megbízásuk, feladatuk. De a feladat csak annyiról szól: jelezzétek, hogy valami van, de ennél többet semmit sem. És ott, ezeknél a lapoknál, médiáknál fegyelem van – csodálom is, hogy nem sorolták őket is Pintér Sándor felügyelete alá.
Azt írtam fentebb: mindenki megszólalt. És ez így nem igaz. Mert pont a legilletékesebb – maga a kormány – nem. Talán másfél nap elteltével jelent meg annyi tájékoztatás (?), hogy ha a miniszterelnök megváltoztatja a kormány felépítését, akkor arról beszámolnak a nyilvánosság előtt. Hát hogyne. Ezt a kabinetet a nyíltság, a tökéletes transzparencia jellemzi. Mindig, minden körülmények között fontosnak tartották a nyilvánosságot… No, de ne gúnyolódjunk, inkább csak emlékeztessünk arra, hogy számtalan esetben igyekezett a tájhivatal közölni: a média álhíreket terjeszt. Most azonban nem tette meg. Vajon miért nem? Megtudhattuk a közösségi oldalakról, hogy Szijjártó Péter, kvázi az állami magángépen Baliba röppent, ott persze fontos tárgyalásokat folytatott – hajózott a tengeren is, ahogy a képeken be tudtam azonosítani –, hogy aztán fél nap elteltével újra repülőre pattanjon – ugyanarra, naná és kövesse főnökét Üzbegisztánba, a türk tanács ülésére. Azt már Havasi Bertalan közléséből tudjuk, hogy ugyanoda röppent Orbán Viktor is, hisz számunkra oly fontosak a türkök, hogy akár két állami magángépet is odaküldünk. (Az nem derült ki, eddig nem, hogy onnan egy közös géppel tértek haza vezető politikusaink, vagy külön-külön. Természetesen az is lehet, hogy az egyik gép tök üresen tért vissza Budapestre, vagy éppen Szijjártó folytatta Föld körüli kalandozásait.) Vagyis a magyar kormány vezetője elhagyta az országot, és itt hagyta nekünk a kétséget: mi lesz Palkoviccsal? Ez végül is nem olyan fontos hír, amire azonnal reagálni kell; a magyar nép nagyon jól elvan anélkül, hogy tudná, mi lesz az egyik miniszterrel. Marad, vagy megy, lemondott, vagy voltaképpen kidobták?
És igaz: a magyar nép jól elvan ezen információ nélkül. Pláne, hogy most éppen azon tűnődik: hogyan jön ki a keresetéből. Egy korábbi, még funkcióban lévő Palkovics könnyed felső testtartással válaszolt volna nekik, odabökött volna valami nagyképű, bicskanyitogató mondatot. De Palkovics most szintén hallgat, vagy legalábbis hallgatott az én eddigi tudásom szerint. Vagyis, utalva az időnkénti pökhendi megszólalásaira, oly nagyon nem hiányzik, hogy halljam őt, úgysem fogja elmondani a teljes igazságot. Lehet, hogy majd egyszer beszél arról, mit érzett akkor, amikor kivégezte a CEU-t, amikor természetesnek tartotta az SZFE kivégzését, asszisztált az akadémia feldarabolásához, de ez sem valószínű. Nyilván kap majd Orbántól egy tiszteletbeli funkciót, mint mondjuk Kásler Miklós most a Magyarság Kutató Intézetben. Mert ne feledjük: Magyarországon a Palkovicsok sem vesznek el, csak átalakulnak.
Azért annyira nem, hogy nyíltak és őszinték legyenek.
