Az államfő maga verte nagydobra, hogy „szatyor fingnak” nevezték

A történet ott kezdődött, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter országjárásra indult. Ezt nem mindenki nézte jó szemmel, egymást érték az atrocitások, szinte alig volt olyan helyszín, ahol ne támadtak volna rá a Tisza aktivistáira. Vasárnap egy fideszes polgármesterjelölt Dunaegyházán fejezte ki nemtetszését, de Kelenföldön, a XX. kerületben, Tökön és Egerben is támadás érte őket. A legsúlyosabb incidens Körmenden történt, ahol egy ittasnak látszó férfit a rendőröknek kellett bilincsben elvezetniük, mert akasztással fenyegette Magyart és a híveit. 

Ilyen előzmények után szólította fel Magyar Péter a miniszterelnököt, hogy fékezze meg az erőszakot, Sulyok Tamás államfőt pedig arra kérte, hogy szólaljon meg az ügyben. Orbán nem fogta vissza harci kutyáit – a Magyarral harcoló Menczer Tamás még veszélyességi pótlékra is igényt tartana –, ám Sulyok Tamás eleget tett a felszólításnak.

Az államfőt egyébként korábban többször is kérték, hogy mondjon valamit Orbán Viktor poloskázós beszédéről, ám helyette a Sándor-palota válaszolt, és abban sem volt köszönet. Azt írták, hogy „az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására, és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt.” 

Most azonban Sulyok megszólalt, és a Facebookra feltett videóban arról beszélt, hogy „mindenkinek lehet véleménye arról, hogy mi a gyűlöletbeszéd, de ezt mindig a kontextusban kell értelmezni. A kontextust figyelmen kívül hagyó értelmezések általában önkényes értelmezések, és én a magam részéről ezt nem pártolom.” Majd hozzátette, „Hogyha énrólam azt lehet mondani, hogy egy szatyor fing vagyok – már bocsánat –, vagy a választópolgárokról azt lehet mondani, hogy ők büdösszájúak, ha európai parlamenti képviselőkről azt lehet mondani a közbeszédben, hogy agyhalottak... akkor ugye ez a közbeszédnek egy meghatározott stílusát képviseli. Ebben lehet minden más, ilyen kijelentést értelmezni, függetlenül attól, hogy ez nekünk tetszik, vagy nem tetszik. Énnekem szubjektíve az ilyenfajta kijelentések általában nem tetszenek.”

Sulyok államfő, aki egy fél szóval sem említette a Tiszát és atrocitásokat, valamint Orbán Viktor náci beszédnek is felfogható gyűlöletbeszédét, Tóta W. Árpádnak egy március 19-én a Facebookon megjelent szövegére utalt, amiben a publicista a többi között a következőket írta: „De egy szatyor fingot minek szólítgatni? Még rugdosni is fölösleges, majd elviszi a szél, eloszlik magától. Már most se látszik, csak érződik.”

A Sulyok államfőt szatyor fingként leíró publicisztikát feltehetőleg viszonylag kevesen olvasták, de mostantól, köszönhetően Sulyok úr tevőleges közbenjárásának, alig van olyan polgára a honnak, aki ne hallott volna arról, hogy Sulyok Tamást egy szatyor fingnak nevezték.

Nekem egy régi katonatörténet jut erről az eszembe, igyekszem röviden elmesélni. Az egyetemi évek előtt Kalocsán voltunk előfelvételis katonák, egyik nap reggelizni indult a századunk, s menet közben énekelnünk kellett, de az elöljárónak nem tetszett, ahogyan daloltunk. Reggel fél hat volt, szerintem érthető, ha nem voltunk eléggé vidámak és eltökéltek, de B. hadnagy – a teljes neve még ennyi évtized múltán is maradjon katonai titok – megparancsolta, hogy addig meneteljünk az épület körül, míg szebb nem lesz az ének.

Nem lett szebb, viszont valaki közülünk nagyon megmérgesedett, és a sokadik kör után odaszólt B. hadnagynak. Azt mondta neki: bunkó!

B. hadnagy leállította a társaságot, majd emelt hangon megkérdezte: ki mondta, hogy bunkó? Nem jelentkezett senki. Lesz még folytatása az ügynek, mondta B. hadnagy, miközben visszaparancsolt bennünket a körletbe. (Reggeli nélkül.)

Valóban lett folytatása. Délelőtt összehívták az ezredet. Minden katona ott volt, maga az ezredparancsnok vezényelte a parádét. Hosszan ecsetelte az egybegyűlteknek, hogy mekkora méltánytalanság történt a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben. (Így hívták a kalocsai laktanyában állomásozó hadtestünket, mert ez volt az az ezred, amelyik sok évvel korábban, 1956-ban, Budapestre vezényelve segített leverni az akkor még ellenforradalomnak mondott forradalmat.)

Az ezredparancsnok elvtárs, mintegy ezer ember előtt, belebőgött a mikrofonba: ki mondta B. hadnagyra, hogy bunkó? Nem jelentkezett senki. Emberünk ekkor cselhez folyamodott. (Nem hiába volt olyan magas poszton, fifikás volt az istenadta): Lépjen előre, aki azt mondta, hogy B. hadnagyra, hogy bunkó!

Nem lépett előre senki. Keresztkérdés következett: lépjen előre, aki nem mondta B. hadnagyra, hogy bunkó! Mindenki előrelépett.

Így ment ez még egy darabig, kérdések és keresztkérdések követték egymást, de nem derült ki semmi. Leszámítva azt, amit rajtunk kívül korábban csak kevesen tudtak, miszerint B. hadnagyra azt mondta valaki, hogy bunkó.

Ettől kezdve a laktanyában mindenkinek az jutott az eszébe B. hadnagyról, hogy azt mondták rá: bunkó! (Amúgy, tényleg az volt.)

Most Sulyok államfő követte el ugyanezt a hibát, maga kürtölte világgá, amit korábban csak kevesen hallottak róla. Megmosolyogni való történet lenne ez, ha nem volna véresen komoly. Napnál világosabb ugyanis, hogy Magyarország közjogi méltóságai morális kihívásokkal küzdenek. A miniszterelnök poloskának nevezi a neki nem tetsző bírákat, újságírókat, politikusokat és civil aktivistákat, majd utána szánalmasan magyarázkodik, az egykori nyilas párt helyi vezetőjeként zsidó ingatlant és bútorokat igénylő apját szociálisan érzékeny, filoszemita hazafinak hazudó államfő pedig úgy tesz, mintha nem tudná, mekkora különbség van egy nemzeti ünnepen elmondott beszéd és publicisztikákban leírt szöveg között.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. április 2-i adása itt nézhető meg: