Egymásra céloztak a magyar sportlövők Indiában
Egy városi legenda szerint, amelyről nem állítom, hogy igaz, ellenben minden bizonnyal nagyon jellemző, New Yorkban, ahol korábban sok magyar étterem volt, már jó ideje mindegyik tönkrement, mégpedig azért, mert az ott élő magyarok inkább nem mentek be a másik magyar éttermébe, nehogy neki jó legyen. Ez a történet jutott eszembe arról, hogy a magyar sportlövők indiai botrányán értetlenkedik és röhög a sportvilág.
Történt pedig, hogy a sportlövő világkupán a magyar sportlövők az aranyéremért lőhettek volna a világkupa ötvenméteres döntőjében a házigazda indiai ellenfelekkel szemben. A háromtagú csapat – Sidi Péter, Péni István és Pekler Zalán – azonban nem szerezte meg az aranyérmet, sőt, meglepő módon, az ezüstöt sem hozhatták haza.
Az történt ugyanis, hogy a magyar csapata kizárta magát a versenyből. Nem elírás, és nem is tévedés: nem sokkal a döntő előtt ugyanis honfitársaink bejelentették, hogy nem indulnak, mert nem tudtak egyezségre jutni egyikük, jelesül Sidi Péter fegyverének ügyében.
A csapat két tagja szerint ugyanis Sidi Péter bipodot használt, ami szerintük nem szabályos. Hogy mi a bipod, azt én is csak ennek a botránynak a kapcsán tudtam meg. Az átlagembernek, aki nem járatos a sportlövők világában, nem kell tudnia, hogy van egy ilyen szerkezet. Pedig van, és némiképp leegyszerűsítve, arra szolgál, hogy segítse a versenyzők fegyverének beállítását, amikor testhelyzetet váltanak, álló, fekvő és térdelő pozíció között.
Nos, a magyar csapat két tagja szerint harmadik társuk, a világ- és Európa-bajnok Sidi Péter fegyvere nem volt szabályos és ezért úgy döntöttek, hogy nem hajlandók vele együtt versenyezni. (Más kérdés, hogy a döntőig azért eljutottak az általuk szabálytalannak ítélt fegyverrel.) És az is más kérdés, hogy a fegyver állítólagos szabálytalanságára nem az ellenfelek, vagy a mindenre szigorúan figyelő versenybírák hívták fel a figyelmet, hanem a csapattársak. A versenybírák egyébként szabályosnak ítélték Sidi fegyverét, aki már hosszú évek óta ezzel a fegyverrel és ugyanezzel a bipoddal lőtt a nemzetközi versenyeken, vagyis, ha baj lett volna a szerkezettel, az már korábban kiderült volna.
A verseny szervezői most is megerősítették, hogy semmi bajuk a csapattársak által kifogásolt fegyverrel, Jair Davidovitz a nemzetközi szövetség delegáltja pedig kijelentette, hogy nem kérnek leckét a magyaroktól a szabálykönyvet illetően, és az ő bajuk, amiért nem álltak ki a döntőre.
Fentiek fényében vonhatnánk némi párhuzamot a sportlövészet és a politika között, vagyis, hogy ez utóbbi esetében is előfordul, hogy Magyarország kormánya üzen a világnak, kioktat mindenkit erkölcsből, elvszerűségből. De nem mennénk ennyire messze, ezt csupán érdekességként említettük, bár az is nyilvánvaló, hogy itt nem sportról, hanem régóta húzódó és most megint felszínre kerülő ellentétekről van szó.
