Ember, most jöttünk a Karmelitából!
A történet ismert: Gelencsér Ferenc, a Momentum elnöke sétálni szeretett volna a Várban lévő Színház utcában, ám ez nem bizonyult jó ötletnek. Építési területre figyelmeztető tábla, valamint egy rendőr is útját állta a politikusnak. Eddig nem volna ebben semmi különös, ahol építkeznek, ott földi halandóknak nincs keresnivalójuk. Ám ekkor hirtelen felbukkant a kormányhoz hű média három jelese, Szalai Vivien, Bencsik András és Gajdics Ottó. Egyenesen a Karmelitából érkeztek, feltehetőleg eligazításon vehettek részt, a még náluk is okosabbak megmondták nekik, mit kell másként tenni, mint eddig és mi az, amit ugyanúgy.
2021 decemberében derült ki, hogy a Miniszterelnökség épületegyüttesének két végénél kordonok keletkeztek, vagyis, gyakorlatilag lezárták a Karmelita előtti Színház utcát. Az ott szolgálatot teljesítő rendőrök tájékoztatása szerint építkezés zajlik, szolgálatkészen azt is elárulták, hogy a lezárt rész még évekig felvonulási terület lesz.
Építkezésnek egyébként nemigen van nyoma a területen. Amivel nem azt állítjuk, hogy nem zajlik ott építkezés, mindössze annyi bizonyos, hogy ennek nem lehet nyomát látni. Lehet, bennünk, egyszerű polgáremberekben van a hiba, mert hozzászoktunk, hogy egy építkezésen munkások és munkagépek láthatók, jövés és menés, zaj van, és száll a por. Gulyás Gergely annak idején azzal indokolta a lezárást, hogy „építőanyagok lesznek az utcán, építési munkák zajlanak, ezek még inkább élesbe fordulnak a következő hetekben, a bejutást nehéz lesz biztosítani”.
A Momentum elnöke által meglátott három sajtómunkás különös anyagból van gyúrva: nem zavarja őket, ha „építőanyagok vannak az utcán, építési munkák zajlanak”. Ők védőfelszerelés nélkül is beléphetnek az építési területre, nem érheti őket baj, mert védi őket a Fidesz és Orbán Viktor. E kettőben hisznek ugyanis az említettek, esetünkben Szalai Vivien, Gajdics Ottó és Bencsik András. Az ő érdemeiket nemrégiben egy másik cikkünkben már méltattuk, ezért most csak röviden jeleznénk, hogy nem érdemtelenül vonták magukra a nemzet élcsapatának – a Fideszre gondolunk, mi másra – értő figyelmét és érdeklődését. Bencsik Andrásról tudjuk, hogy a pártállamban kemény üldözéseknek volt kitéve, olyannyira, hogy az egypártrendszer Népszabadságának pártrovatáig menekült. Onnan bomlasztotta a szocialista világrendet, például azzal az 1986-os cikkével, amelyben a szovjet-magyar barátság fontosságát hangsúlyozta.
Nem csoda, hogy alig néhány év elteltével össze is omlott a szocialista birodalom, s ebben nemcsak neki, hanem Gajdics Ottónak is volt némi szerepe. Ő volt ugyanis a Nyíregyházi Főiskola utolsó KISZ-titkára, ami nem kis megpróbáltatás lehetett számára: aki élt már abban az időben, tudhatja, hogy az elnyomó rendszer úgy babrált ki legádázabb ellenségeivel, hogy vezető beosztású kádert kreált belőlük, vagy ha erre nem voltak alkalmasak, KISZ-titkárként, súlyosabb esetben pártitkárként alkalmazta őket. Az építési területen felbukkanó trió egyetlen hölgytagjának, Szalai Viviennek értelemszerűen nem lehet ennyire hősi múltja, életkorából következően ő csak a rendszerváltás után kezdhetett harcolni a kommunizmus ellen. Akkor viszont rendesen belehúzott: főállása mellett akkori barátja, utóbb férje, Kökény Roland kajakos olimpiai bajnok edzője, majd a TV2 hírigazgatója lett. Arról a TV2-ről beszélünk, amely az ellenzékhez sorolt közéleti szereplők lejáratásával vívott ki magának hírnevet, s mely csatorna például a Spéder Zoltánt lejárató riport miatt 5,7 milliós sérelemdíjat volt kénytelen kifizetni.
Ők hárman jöttek ki tehát a Karmelitából, minden bizonnyal frissen szerzett tudással felvértezve. Hogyan kell patás ördögként, a magyar emberek ellenségének ábrázolni a politikai ellenfelet, miként lehet ellenük a leghatékonyabban gyűlöletet szítani. Csupa hasznos tananyaggal a fejükben botorkáltak az építési terület nem létező törmelékei között, s miközben ügyesen kerülgették a sehol sem látható kiálló szögeket, még arra is vigyázniuk kellett, nehogy egy rosszul rögzített kordon véletlenül rájuk dőljön.
