Válságban az Orbán-kormány, két miniszter már nem is beszél egymással
Nem beszél egymással Navracsics Tibor és Lázár János. „Ha valaki a párttársa ellen 1,5 millió forintban hirdet, akkor ott nincs sok bocsánatkérés meg beszélgetés” – mondta a kettőjük közötti hűvös viszonyról a közmédiához frissen igazolt Csuhaj Ildikó podcast-műsorában a területfejlesztésért felelős miniszter. Lázárral persze nem nehéz összeveszni, az utóbbi években számos afférjáról értesült a közvélemény, hozzá képest Navracsics talpig úriembernek látszik, ő testesíti meg a nyilvánosság előtt az emberarcú fideszest. A valóság azonban mindkettőjük esetében árnyaltabb annál, mint ahogyan sokan gondolják.
Arról, hogy Lázár János építésügyért és közlekedésért felelős miniszterrel nincsenek beszélőviszonyban, Navracsics Tibor Csuhaj Ildikó „Kell még valamit mondanom Ildikó?” című, a közmédián látható podcast-műsorában beszélt. A történet előzménye, hogy a Lázárhoz köthető hódmezővásárhelyi Promenad24 korábban azzal vádolta Navracsicsot, hogy túlságosan baráti kapcsolatot ápol Márki-Zay Péterrel, a város ellenzéki polgármesterével. A Navracsics lejáratását célzó írást több millió forintért hirdették a Facebookon, vagyis, a „feladónak” fontos volt, hogy az üzenet minél több emberhez eljusson. Navracsics szerint Lázár nem kért tőle ezért bocsánatot, és beszélő viszonyban sincsenek, de ez nem különösebb gond, mert mint mondta, „ez rendben van, ő ilyen ember, én meg olyan ember vagyok.”
Lázár Jánosról, aki az Orbán-kormány egyik megbízható embere, senki sem állíthatja, hogy a stílusa simulékony lenne. Évek óta folytat hadjáratot a „magyar embereket kiszipolyozó” külföldi multik ellen, legutóbb pedig a Strabag nevű osztrák útépítő cégről nyilatkozott nyomdafestéket nem tűrő módon. Arra is sokan emlékezhetnek, hogy évekkel ezelőtt egy sajtótájékoztatón, amúgy mellékszálként, az ország első számú uzsorásának nevezte Csányi Sándort. Csányi az ország legnagyobb bankjának a vezetője, az MLSZ elnöke, Lázár viszont valamikor Hódmezővásárhely első embere volt, parlamenti képviselő, frakcióvezető. Neki köszönhető, hogy Hódmezővásárhely egy időben az ország leginkább eladósodott városaként került be a krónikákba. (Igaz, utóbb az állam átvette az adósság nagy részét, így Lázár városvezetői munkájának gyümölcseit az ország összes adófizetője a saját zsebén keresztül is élvezhette.)
Lázár azzal is kitűnt a többi politikus közül, hogy volt olyan parlamenti ciklus, amikor ő vette fel a legtöbb képviselői költségtérítést, négy év alatt mintegy 18 millió forintot. Mindemellett hivatali gépkocsiján sokáig lézerblokkolóval rótta a kilométereket – akkor kapta a Lézer János becenevet –, ezen kívül egy igen cinikus, a szegényeket lekicsinylő mondás is a nevéhez fűződik, miszerint akinek semmije sincs, az annyit is ér.
Lázár egyébként Csányi azon kijelentésén bukott ki, hogy az OTP első embere azt találta mondani: láthatjuk, hogy Lázár János tehetséges politikus, ezt a trafik ügyet is milyen szépen elintézte. Aki tud a sorok között olvasni, ebből megértheti: Csányi ezzel a megjegyzéssel nem csupán Lázárt küldte el melegebb éghajlatra, de a mondatból az is kitetszik, hogy a trafik ügyet is tisztességtelennek tartja. Erre vágott vissza Lázár azzal, hogy Csányit az ország első számú uzsorásának nevezte, s még azt is hozzátette, hogy hiába páváskodik Csányi a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival.
Persze, Navracsics Tibort sem kell félteni. Ez a majdnem mindig mosolygós, párttársaihoz képest úriembernek látszó politikus, mindig kiemelt helyeken dolgozott, amióta Orbán Viktor a miniszterelnök, s ebből kifolyólag asszisztált minden galádsághoz és tevékenyen részt vett a jogállam lebontásában. Habitusától idegen a Menczer-Kocsis típusú otromba harsányság, csakúgy, mint a Takács Péter államtitkárra jellemző trágárkodás. Az ő világába az fér bele, hogy időnként finoman elhatárolódik a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől. 2015 elején például az Európai Unió akkori magyar biztosaként a 444-nek nyilatkozva azt mondta, hogy „egyszerűen a magyar közélet, beleértve politikusokat és újságírókat is, olyan nyelven fogalmaz és beszél a másikról, ami nem pusztán vita, hanem annál egy sokkal lesújtóbb és sokkal hevesebb emberi érzelmeket kiváltó dolog… Ám ha ezt idegen nyelven olvassuk, és magunkra ismerünk, az egy egészen rossz képet ad a magyar belpolitikáról“.
2017 novemberében, még mindig az Európai Bizottság magyar biztosaként, mintha megint szembement volna az őt erre a posztra jelölő kormány kommunikációjával. Azt mondta, hogy a kormány Soros-tervvel kapcsolatos kommunikációját a választási kampány retorikai elemének tartja. Az „Európai Bizottságban nincsen ilyen, nem beszélünk ilyenről, és az Európai Bizottság munkatervében sem szerepel ilyen feladat”. Egy kecskeméti lakossági fórumon pedig mindezt azzal egészítette ki, hogy a kormány Soros György elleni kampányát „a magyar kormány arra az egy vagy két újságcikkre alapozza, amit Soros György írt a migrációs válság kezelésére 2015 őszén”. Ugyanezen a fórumon azt is nehezményezte, hogy Magyarországon sokszor úgy beszélnek Európáról, mintha külpolitika lenne, mintha mi, magyarok nem Európa részei lennénk és egy külső hatalommal folytatnánk veszekedést.
Az, hogy az Orbán-kormány két minisztere nem áll szóba egymással, egy normálisan vezetett ország esetében komoly probléma lenne. Magyarországon azonban a 2022-es választás óta megszűnt a kormányzás, helyette permanens kampány van, a hatalom és a vele járó egzisztenciális kiváltságok megtartásáért vívott harc. Egy ilyen, kormánynak nevezett, ám az ország igazgatása helyett az emberek izgatásával foglalkozó vállalkozásban teljesen mindegy, hogy a miniszterek beszélő viszonyban vannak-e egymással.