Orbán megfenyegette a magyarokat: ha a Tisza győz, nem lesz magyar futball
A miniszterelnök folyamatosan emeli a tétet. Már nemcsak azzal riogatja az embereket, hogy az ellenzék megadóztatná a nyugdíjakat, emelné a rezsit, belesodorná Magyarországot a háborúba és adót vetne ki a kutyákra és a macskákra. Legutóbb, a Puskás Arénában rendezett karácsonyi futballünnepen a magyar emberek legérzékenyebb pontjára tapintott rá Orbán Viktor, amikor azt fejtegette, hogy ha a jövő évi választáson nem ők győznek, akkor a magyar futballnak annyi.
„Olyan kormány kell, amely stratégiai ágazatként tekint a sportra, és azon belül a legnépszerűbb sportágra, a labdarúgásra. Jövőre választás lesz, ha nem leszünk észnél, a magyar futballnak évekre befellegzik” – mondta Orbán a Puskás Arénában immár 18. alkalommal megrendezett karácsonyi futballünnepen.
Azt eddig is tudtuk, hogy észnél kell lennünk, mert az esztelenség nem vezet sehová. Az sem titok a magyar emberek előtt, hogy a miniszterelnök szereti a futballt, valaha maga is igazolt játékos volt, amióta pedig szögre akasztotta a stoplis cipőt, ha másként nem megy, akár még magánrepülőgépen is hajlandó elutazni egy-egy futballmeccsre. Ha volna ideje, naponta hat mérkőzést is megnézne, mondta néhány évvel ezelőtt, de hát ennyi ideje még egy miniszterelnöknek sincs. Ráadásul neki más dolga is van, ott van például Magyarország, amivel szintén illene valamit kezdeni.
Ezért kell jövőre a Fideszre szavazni, hogy a magyar futballba továbbra is ömöljenek a milliárdok, újabb stadionok épüljenek, melyek fenntartása nem lehet probléma, hiszen mindenre jut pénz, egyedül arra nem, amire igazán kellene. Hatékony és szakszerű gyermekvédelemre például, működő egészségügyre, versenyképes oktatásra. Élhető nyugdíjra, tegyük hozzá, mert a 13. és a 14. havi ellátás csak szemfényvesztés, ha jóindulatúak lennénk, úgy fogalmazhatnánk: szépségtapasz.
A magyar futball jövőjét félti Orbán egy esetleges választási vereségtől. Van mit félteni, hiszen köztudomású, hogy futballnemzet vagyunk. Igaz, világbajnokságra utoljára majdnem negyven éve, 1986-ban sikerült kijutnunk (abban sem volt köszönet, mert rögtön az első mérkőzésen 6-0-ra kikaptunk az akkor még szovjeteknek nevezett oroszoktól), 1954-ben pedig világbajnoki döntőt játszhattunk a nyugatnémetekkel, amit sajnos elveszítettünk, de az ezüst is szépen csillog, még ha akkoriban senki nem tudott örülni neki.
Azt viszont a vak is láthatja, hogy jó kezekben van a magyar futball. Nem Csányi Sándorhoz, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökéhez tartoznak ezek a jó kezek, hanem egyenesen Orbán Viktorhoz, aki egy alkalommal – igaz, nem a futball kapcsán – még azt is képes volt mondani, hogy minden mérkőzés addig tart, amíg nem győzünk. A kijelentés messzemenőkig igaz, azt az esetet leszámítva, amikor a mérkőzés végén vesztesként kell levonulnunk a pályáról. Márpedig a magyar futball az elmúlt időszakban nem igazolta a miniszterelnök derűlátását, a meghiúsult világbajnoki szereplések mellett azt is muszáj megemlítenünk, hogy hiába a futball-akadémiákba tolt milliárdok, a magyar futball rendszerének egyetlen nemzetközi szinten értékelhető játékost sem sikerült „kitermelnie”. Egyetlen, világviszonylatban is számottevő játékosunk, Szoboszlai Dominik nem a magyar futball talajából nőtt ki. Épp ellenkezőleg: amit elért, azt kizárólag a saját tehetségének, szorgalmának, nem utolsósorban pedig édesapjának köszönheti, aki még időben – értsd: gyakorlatilag gyerekként – kivette őt a magyar futball terméketlen közegéből és saját útját járva építette fia karrierjét. Rajta kívül van még néhány, nemzetközi szinten is elfogadható produkcióra képes játékosunk, ám ők sem a milliárdokat felemésztő akadémiáknak, hanem saját maguknak és jó menedzselésüknek köszönhetik, hogy eljutottak valamelyik – nem világverő, de legalább ismertnek mondható – nyugat-európai klubhoz.
Nem véletlen, hogy az ellenzékiséggel nem vádolható MLSZ-elnök, Csányi Sándor szeptember végén a köztévének adott interjúban kemény kritikával illette a miniszterelnök futballal kapcsolatos elképzeléseit. Orbán előzőleg arról beszélt, hogy a magyar bajnokságot az MLSZ helyett egy, a klubokra épülő profi liga szervezhetné. Erre reagálva mondta Csányi, hogy „a profi liga megalakulása nem szolgálná a magyar foci érdekét”, majd azt is hozzátette, hogy „addig, míg én elnök vagyok, nem lesz hivatásos futball-liga.” Ugyanebben az interjúban Csányi azt is elmondta, hogy annak idején alapvetően nem értett egyet a kiemelt akadémiák létrehozásával, s az idő szerinte őt igazolta, mert a kiemeltek nem dolgoztak hatékonyan és az MLSZ sem tudott jól együttműködni velük.
A sokak által bírált, milliárdokat felemésztő akadémiai rendszer egyébként Orbán személyes projektje, ha úgy tetszik, álma volt. Ami ezidáig ugyan nem hozta a várt eredményeket, viszont sokba kerül, de ez nem baj, mert a magyar adófizetők örömmel állják a cechet. Főleg, ha mint most megtudták, a Fideszre adott jövő évi szavazatukkal továbbra is biztosíthatják a magyar futball dicsőséges menetelését.
