Sulyok Tamás nem korlátozza magát

„Sulyok Tamás köztársasági elnök több évtizedes jogi – azon belül alkotmánybírói – tudása és tapasztalata alapján, a jogköréből fakadó kereteken belül jelezte az államfői jogállást érintően felmerült szakmai észrevételeit. A törvénymódosítás szükségességének megállapítása, annak kidolgozása, valamint az erre vonatkozó lépések megtétele a kormány és az Országgyűlés hatásköre.” E közlésből sok más mellett az a legfontosabb információ, hogy Sulyok államfő több évtizedes jogi – azon belül alkotmánybírói – tudással és tapasztalattal rendelkezik. Ezt persze magunktól is kitalálhattuk volna, hiszen olyan ember, akinek nincs több évtizedes jogi és alkotmánybírói tapasztalata, nem lehetne olyan jó, a Fidesz közismerten kényes ízlésének és elvárásainak minden tekintetben megfelelő államfő, mint amilyen Sulyok Tamás.

A kormánypártok képviselői – Orbán Viktor 133 bátor emberéről beszélünk – a múlt héten nyújtották be azt a javaslatot, mely szerint az Országgyűlés csak az Alkotmánybírósággal közösen mondhatja ki a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatását (értsd: elmozdítását), egy salátatörvénybe bújtatva pedig azt is rögzítenék, hogy amennyiben az Országgyűlés kimondja a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatását, azt az államfő egy írásos nyilatkozattal, a parlament jóváhagyása nélkül is bármikor megszüntetheti. 

Vagyis nem arról van szó, amire elsőre, józan ésszel gondolnánk. Hogy a választások közeledtével Orbán Viktor felszólította az ezidáig leginkább a Fidesz bábjaként működő államfőt, gondolkodjon el a saját jogállásáról, különös tekintettel arra, a Fidesz számára kellemetlen körülményre, hogy elveszíthetik a jövő áprilisban esedékes választást és ebben az esetben az új parlamenti többség új, a Fideszhez egyáltalán nem lojális államfőt választhat Sulyok Tamás helyére.

Nem erről van szó tehát, rossz az, ki rosszra gondol. Sulyok államfő, „több évtizedes jogi – azon belül alkotmánybírói – tudása és tapasztalata alapján” ugyanis most jutott arra a meggyőződésre, hogy a jelenlegi rendszernél is jobb lenne, ha őt egy esetlegesen győztes új erő csak abban az esetben válthatná le, ha az országgyűlés – az alkotmánybírósággal karöltve – akadályoztatásra hivatkozva ezt jóváhagyná. Pontosabban, még ebben az esetben is maradna menekülési út a számára, mert hiába a parlament a jóváhagyása, ha az államfő – jelen esetben Sulyok Tamás – úgy gondolja, hogy ő nincs akadályoztatva, azt csak a parlament és az alkotmánybíróság gondolja úgy. Vagyis maga is dönthet a saját alkalmasságáról, arról, hogy továbbra is a hivatalában marad.

Sulyok Tamás eddig is több évtizedes jogi – azon belül alkotmánybírói – tudással és tapasztalattal rendelkezett, s ezeket a kiváló tulajdonságokat nem most, a választáshoz közeledve szerezte meg. Ám idáig nem kívánt beleszólni a politikai küzdelmekbe, mert a munkaköri leírásában nem az szerepel, hogy kiszolgálja a regnáló Fidesz kormányt, hanem hogy őrködjön a törvényesség felett és megtestesítse a nemzet egységét. Ebbéli minőségében most érezte úgy, hogy elérkezett a pillanat az államfő jogállásának megváltoztatására, az pedig csupán véletlen egybeesés, hogy a Fidesz esetleges választási vereségével is számolva, Orbán Viktornak is épp most jutott az eszébe ez a lehetőség.