Fűre lépni szabad?
Ikonikussá sikeredett a 444 2 perces interjúkísérlete Orbán Viktorral. Tudják, arról a Budapesten, a Bakáts utcában kedden reggel készült rövidke videóról van szó, amelyen Magyarország miniszterelnöke egy épület bejárata felé tartva, kisebb tízezres bankköteget perget az ujjai között, miközben „setét bika nézéssel” mered a rá szegezett kamerába.
Az „akciót”, annak megjelenése óta számtalan megközelítésben elemezték, találgatások jelentek meg arról, mi a búbánatot kereshet ott készpénzköteggel a kezében kora reggel (s a hírek szerint minden kedden). Számtalan mém született (ezekből egy csokrot a 444 is lehozott), de egyetlen olyat sem láttam, ami – az én szememben legalábbis – a legjobban tükrözi Orbán és az ő rendszere lényegét. És az alapját.
Persze, nekem is feltűnt a kormányfő ragaszkodása a készpénzhez. S minő véletlen egybeesés! A külügyminisztere alig pár napja, egy 75 ezer forintos sportcipő megvásárlásakor szintén büszkén hirdette, hogy mindig csak kp-ban vásárol. Mondjuk, az ember óhatatlanul arra asszociál, hogy a sötét tranzakciókat sem kártyával vagy átutalással szokták lebonyolítani...
Persze, nekem is feltűnt Orbán sötét, már-már baljós nézése.
Persze, nekem is feltűnt, hogy testőrök hada vette körül. Akik gondolkodás nélkül „ideiglenes zárást” alkalmazva, „személyvédelmi intézkedés keretében” elzárták a forgalom elől a békés budapesti utcának azt a szakaszát, amelyen a kormányfő lépkedett, kivédendő, hogy az újságíró – a munkáját végezve – kérdéseket tehessen fel neki.
Persze, nekem is feltűnt, hogy ismét vaskos hazugságra vetemedett a stábja. Merthogy miközben – állítólag – magánprogramot bonyolított (pénzköteggel a kezében?!), eközben hirtelen megjelent a sajtófőnőke. ?!?!?!
Mindez persze korántsem meglepő Orbántól, ám volt egy aprócska momentum, ami – az én olvasatomban – még ezeken is túltett. Ha emlékeznek rá (ha nem, érdemes megnézni, amit itt megtehetnek): van egy pár másodperces jelenetsor a videó vége tájt, amin tisztán látszik, ahogy Orbán és mamelukjai minden írott és íratlan szabályra fittyet hányva, áttrappolnak a járdát szegélyező zöldfelületen, noha alig pár lépéses kerülővel megkímélhették volna az ott láthatóan gondosan ápolt, nevelgetett növényeket. De nem Orbán! Mert számára nem számít sem Isten, sem ember, sem fű-fa-virág! Soha, akkor sem, ha éppen menekülőre fogja a „felelősségre vonás” (kérdések) elől, s akkor sem, ha „csak”. Mert ő megteheti. Mert rá nem vonatkozik még az oly egyszerűen betartható szabály sem, mint a „fűre lépni tilos!”. Merthogy ő magát és a rezsimjét törvényen felülinek tartja.
Csak nehogy ezután – szokásához híven – visszamenőleges jogalkotással módosítsa ezt az ősrégi szabályt (is)! Meglepve mondjuk nem lennénk...