Kirakták, mint macskát kávézni
Bárhogy is kommunikálja idehaza Orbán, és bármit is hisznek el ebből az emberek, a tény attól még nem változik: Magyarország miniszterelnöke a csütörtöki uniós csúcson megalázó vereséget szenvedett. Nélküle döntöttek a nagyok, miközben őt udvariasan, ám annál határozottabban kitessékelték a teremből. Olaf Scholz német kancellár azt javasolta neki, hogy igyon meg odakint egy kávét, míg ők odabent szavaznak Ukrajna uniós csatlakozásáról.
Hogy ivott-e kávét Orbán Viktor a folyosói büfében, és ha igen, cukorral, vagy anélkül, nem tudjuk. Az viszont ismét kiderült, hogy már megint mindenki szembejön az autópályán. Így megy ez már évek óta, ideje volna észrevenni, hogy a szabályokat nem fogják hozzánk igazítani, Az értékrendet sem, az pedig kifejezetten dehonesztálónak mondható – nem Magyarországra, hanem Orbánra nézve –, hogy Emmanuel Macron francia elnöknek igaza volt, amikor tisztességtelennek nevezte a magyar miniszterelnököt.
Orbánnak nem csak azért kell távoznia az ország éléről, amit már régen tudunk róla és tettestársairól: hogy szétlopták az országot, lerombolták a jogállamot, padlóra küldték az egészségügyet, az oktatást, romlott a versenyképességünk, megvetett, lesajnált páriái lettünk a világnak. Vármegyéket kreáltak és főispánokat, árvalányhajas, múltba néző, hátrafelé nyilazó ország lettünk. A bátor utcai harcos, aki szavai szerint nem elhagyná, hanem megváltoztatná az Európai Uniót, idehaza úgy viselkedik, mint egy király. A hozzá hű nagyurak között szétosztja az országot, birtokokat oszt a csókosoknak. Ők kapják a zsíros falatokat, miközben a gyakorta hivatkozott magyar embereknek szerény alamizsnának sem nevezhető moslék jut. Épp csak annyi, hogy ne haljanak éhen. Ennyi ember utoljára Horthy kormányzása idején éhezett és fázott Magyarországon, ekkora szegénység utoljára a múlt század húszas-harmincas éveiben volt.
De van más is, ami legalább ennyire lehangoló. Jelesül az, hogy Magyarország miniszterelnöke nem tárgyalni jár Brüsszelbe, hanem hadakozni, nem megegyezni akar, hanem ellenkezni. Brüsszelt gyarmatosítónak tartja, amelyet sötét háttérhatalmak irányítanak. Ezzel szemben a magyar emberek többsége – az unióellenes kormányzati propaganda ellenére – még mindig az Európai Unió híve. A magyar emberek Brüsszelt akarják, nem Moszkvát, Ursula von der Leyent szívesebben látják Budapesten, mint Vlagyimir Putyint, vagy Orbán török diktátortársát, a hétfőn hazánkba látogató Recep Tayyip Erdogant.
A magyar emberek nem olyan világban szeretnének élni, ahol mindenkivel harcban állunk. Amikor az Európai Parlamentben leordibálják Orbán fejét, vagy a tanács üléséről kiküldik kávét inni, akkor nem Magyarországot sértik meg, nem a magyar embereket bántják, hanem egy mentális kihívásokkal küzdő, a magyar érdekeket eláruló politikusnak mondják a szemébe, hogy mit gondolnak róla.
A magyarok európaiak, nem pedig, ahogyan Orbán néhány évvel ezelőtt megfogalmazta, félázsiaiak. Ha Magyarország jelenlegi miniszterelnökének ez nem tetszik, és emiatt ezt nem tudja képviselni, akkor távoznia kell az ország éléről. Az országnak nem a valaha volt régi dicsőségre van szüksége, hanem a XXI. századra.
Ennek képviseletére Orbán nem alkalmas. Ezt le kell írni, el kell mondani százszor, ezerszer, egészen addig, amíg minél többen meg nem hallják. Magyarország miniszterelnöke nem lehet olyan ember, aki a magyar emberek érdekeinek képviselete helyett saját démonaival vív értelmetlen, az országnak felmérhetetlen károkat okozó háborút.
Brüsszelben csütörtökön kitették Orbán szűrét az ülésteremből, hogy a nagyok addig is nyugodtan tudjanak dönteni Európa és a világ dolgairól. S miközben a magyar miniszterelnök a folyosói büfében a kávéját kavargatta, új dakota közmondás született: kirakták, mint macskát kávézni.
