Kocsmakormány

Vakarták a fejüket a miniszterek napestig, hogy van-e még valami, amiben tudnának kedveskedni a népnek. Az egészségüggyel nincs baj, az köztudottan a XXI. század színvonalán van, a független sajtó megfékezése is folyamatban, hamarosan pedig már nemcsak az lesz benne az alaptörvényben, hogy az apa férfi, az anya nő, hanem az is, hogy az ember vagy férfi vagy nő. (Kivételek persze lehetnek, például, ha az érintett illető hölgy, és a Fidesszel szövetséges szélsőjobboldali párt vezetője.)

Törték a fejüket rendületlenül a kormánytagok, már meg is bánták, hogy nálunk minden annyira jó, hogy jobb már nem is lehetne. Márpedig, még a jövő évi választás előtt, további örömhírekkel muszáj kedveskedni a népnek – a zsák krumplit már unják, attól nem fognak a Fideszre szavazni. Valaki, talán épp a futballt kedvelő miniszterelnök javasolta, hogy hirdessenek Nemzeti Szotyolaköpködő versenyt, és a legjobbak részt vehetnek egy kizárólag a számukra szervezett ingyenes genderellenes tanfolyamon. Jónak látszott az ötlet, főleg, mert a főnök mondta, de aztán mégis elvetették, mert nem akartak még ezzel is újabb frontot nyitni a Brüsszel elleni harcban.

Így jött a képbe, hogy az elnéptelenedő falusi kocsmákat kellene valamilyen módon felvirágoztatni, Nem mintha nálunk kevesebbet innának az emberek, mint korábban, épp ellenkezőleg, de ezzel nem az alkoholizmust propagálnák, hanem a magyar néplélek szempontjából elsőrendű fontosságú kocsma-kultúrát hoznák vissza a közéletbe. Nagy segítség lenne ez a magyar családoknak, sóhajtott valamelyik miniszter, de nem lehetett tudni, ironizált, vagy komolyan gondolta. A szót azonban tett követte, és a kormány megbízta Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, hogy ő közölje a lakossággal a legújabb örömhírt. Konkrétan azt, hogy a kormány egymilliárd forintot biztosít a kocsmakultúra fejlesztésére, mégpedig olyan módon, hogy a legföljebb ezer fős falvakban található ivászati műintézmények maximum 3 millió forintos támogatásra pályázhatnak.

Nagy miniszter örömmel tett eleget a felkérésnek és már nem sokkal a kormánydöntés után a közösségi oldalán egy konyhapultnak támaszkodva – kocsmapult nem volt a közelében – közölte a jó hírt: „a kormány 13 milliárd forintos turisztikai programja keretében eddig több mint 3300 éttermet, cukrászdát, kávézót és büfét támogattunk, de most megnyitjuk a programot a kiskocsmák felé.” A miniszter meg is indokolta, miért épp a kiskocsmákra esett a választás: „A kiskocsma mindig is a falu lelke. Turisztikai, vendéglátói vagy éppen kulturális találkozási pont.”

Sejthettük volna magunktól is, hogy ezekben a műintézményekben elsősorban a kultúra terjesztése zajlik. Két nagyfröccs között verseket szavalnak a vendégek, majd, miután már a tömény italok is szépen fogytak, jönnek a mai magyar irodalom jeleseinek művei, valamint a legutóbbi kollektív színházlátogatás tapasztalatainak megbeszélése.

Az egyik híradóban megkérdezett kocsmárosok jó ötletnek tartják, hogy kaphatnak 3 millió forintot, ráadásul úgy, hogy meg sem kötik a kezüket, arra költik a pénzt, amire akarják. Csak még nem tudják, hogy mire akarják költeni a váratlanul ölükbe pottyanó pénzt, alaposan végig kell gondolni, hogy mivel tudnák a kocsmájukat életre kelteni. Merthogy gyakorlatilag erről van szó: az elmúlt években tömegével zártak be a kiskocsmák, mert lecsökkent a forgalmuk. Reggel, munkába menet még csak-csak bedobnak egy felest a dolgozók, meg esténként is van valamennyi látogatottság, de ebből nem lehet megélni, mert dolgos népünk napközben a munka frontján jeleskedik, minek folytán a kocsmák ezidőtájt úgyszólván konganak az ürességtől. 

Némi reményt jelenthet, ha a kocsma tulajdonosa nyugdíjas: ebben az esetben egy bizonyos összeghatárig visszakaphatja az általa vásárolt zöldségek és a tejtermékek áfáját.