Kormányhoz közeli zenészek mondják meg, hogy merre menjen a magyar popzene

Mondjuk az a minimum, hogy már rögtön az első nekifutást, pontosabban az első ülést az egészséges és inspiráló vita jellemezze. Jól is néznénk ki, hogy Demeter Szilárd csupa jó szándékból összetrombitál egy szakajtónyi illusztrisnak mondható zenészt, és ezek az emberek egészségtelen, senkit semmire nem inspiráló kvaterkázással töltenék az idejüket.

Erről már csak azért sem lehet szó, mert a Petőfi Zenei Tanács tagjai között olyan kiválóságokat találunk, mint Kovács Ákos, Bognár Attila, Frenreisz Károly, Müller Péter Sziámi, Both Miklós, Ferenczi György, Gőz László, Nagy Feró, Németh Alajos és Tátrai Tibor. Demeter Szilárd nagyon elégedett az összetétellel, szerinte „ezek a zenészek időtálló műveket tettek le az asztalra, láttak már mindent a kis kultúrházaktól a nagyszínpadig". 

A névsorból amúgy több is érdekesség is kiolvasható. Elsőként például az, hogy Müller Péter Sziámi kakukktojás ebben a társaságban, ő az egyetlen, aki nem sorolható a NER feltétlen hívei közé. Szuverén, egyéni alkotó, ezért is furcsa, hogy nemcsak meghívást kapott a vének tanácsába – negyven éven aluli zenész nincs a tanács tagjai között –, de el is fogadta az invitálást. Igaz, ő mindezt másképp értelmezi, a Facebookon például a következőket írta erről: „Hogy miért kelt hormonzavaros gyűlölethullámot egyesekben, ha örömmel, minimális dijazásért részt veszek egy szakmai testület munkájában, amelyik nulla hatalommal felruházva jobbá tehet valamit, ami fontos nekem is, az sötét rejtély a számomra... Meggyőződésem, hogy legfőképpen ettől a beteg, hisztériás fröcskölődéstől rosszabb ebben az országban élni, mint amilyen lehetne.” Mindehhez hozzátette, hogy „szabadelvű értelmiségiként világéletében szóba állt mindenkivel, fajra, nemre, felekezetre és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül”. Amiben egyébként Sziáminak teljes mértékben igaza van, ezért is furcsa, hogy a következő mondatában, önmagának ellentmondva, igazolja, hogy miért van igazuk azoknak, akik féltik ettől a kulturálisnak csak nevében nevezhető, leginkább politikai színezetű kalandtól.: „aki erőszakosan, primitív, durva indulatokkal mégis követelőzik és számonkéreget (sic!), azt sajnos el kell távolítania a köreiből”.  

Kár, hogy annak idején, amikor a pop-zene elődjeként ismert beatzene hódító útjára indult, Angliában sem a Beatlesnek, sem a Rolling Stonesnak nem állt rendelkezésére zenei tanács. Mint ahogy idehaza sem az Illésnek, a Metrónak, vagy, teszem azt, az Omegának. Jó, nem is vitték sokra szegények, talán, mert már az induláskor kellett volna valaki, aki megmondja nekik a tutit. Hogy jól van fiúk, fiatalok vagytok és ügyesek, csak ne úgy legyetek ügyesek és fiatalok, ahogyan ti gondoljátok.

A pop-zene elődjeként ismert beat lázadás volt a szülők generációja, és úgy általában a fennálló rend ellen. S bár azóta változott a világ, talán mégsem a Demeter Szilárd által kiválasztott idősödő férfiak dolga, „a popkultúrának, korunk elsődleges kulturális közegének minőségelvű fejlesztése.” A popkultúra nem szorul rá a „minőségelvű fejlesztésre,” a zenészek ugyanis Demeter Szilárd és mások útmutatásai nélkül is nagyon jól tudják, hogy mi a dolguk. A közönség pedig azt, hogy mire vevő.

Idősödő férfiakat írtunk, nem véletlenül. A zenei tanács névsorából ugyanis nemcsak a kormány politikájával nem szimpatizáló zenészek hiányoznak, de egyetlen női előadót sem találunk a felsoroltak között. A Telex meg is kérdezte Demeter Szilárdot, hogy miért nincsenek nők a tanácsban, mire azt közölte: a tanács összetétele teljesítményalapú, a felkéréskor a hozzáadott értéket nézték, „nem bárkinek a biológiai, avagy társadalmi nemét. Ezt soha nem néztem, mint ahogyan a szexuális szokások alapján sem szoktam megkülönböztetést tenni.” 

Azt is megkérdezték tőle, mi hangzott el az első ülésen, erről Demeter annyit mondott, hogy egy produktív vitában nagyjából tisztázták a feladatokat, lehetőségeket, irányvonalakat. Azt sem titkolta el a nyilvánosság elől, hogy a következő ülést április második felében tartják, addig a tagok gondolkodnak, tájékozódnak.

Mindez azért is megnyugtató, mert remélhető, hogy a tájékozódásuk sikerrel jár és gondolkodás közben nem tévednek el a sokszínűség útvesztőiben. Az pedig kifejezetten dicséretes, hogy Demeter Szilárd – nyilván szerénységből – magát nem jelölte a zenei tanácsba, Pedig, megtehette volna, hiszen ő maga is rockzenész. Zenekara is van, a nem kifejezetten magyaros hangzású Loyal Apple's Club. Ez az a társulat, amelynek meggyőződése, hogyha Petőfi ma élne, rocksztár lenne.