Közellenség lett a budapesti amerikai nagykövet
Donald Trump váratlanul fölényes győzelme a magyar jobboldal jeleseit is megszólalásra késztette. Elsősorban David Pressman nagykövet vált céltáblává. Bayer Zsolt a tőle megszokott, polgári stílusban takarodásra szólította fel a nagykövetet, de Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke sem akart kimaradni – ő az X-en (leánykori nevén: Twitteren) – üzent Pressmannek. Pack your bags, good bye! – fitogtatta meg angol tudását Toroczkai. És ha egy üzlet beindul: szegény Pressmannek még a haladás hazai élcsapataként ismert, kormányközeli civil szervezet, a CÖF-CÖKA is beszólt, s szimbolikusan persona non grata-nak, azaz, nemkívánatos személynek nyilvánították.
Bayer a Magyar Nemzetben „Pressman, go home!” című írásában hozta a tőle megszokott és ezért már elvárt kötelezőt, s igyekezett megfelelni annak a nem túl nagyszámú olvasótábornak, amely kedveli az egyszerű, tagolatlan szövegeket. A békemeneteket szervező CÖF-CÖKA hozzá képest cizelláltabb minőséget képvisel, ha ők megszólalnak, akkor annak súlya van – majdnem akkora, mint egy hulló falevélnek.
Most is hasonló történt: Tordai Máté, a CÖF-CÖKA külügyi igazgatója – ilyen titulus is van ebben az állami pénzekkel is megtámogatott, civilnek mondott szervezetben – az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége előtt sajtótájékoztatón ismertette a Pressmannak írott levelüket, amelyben sok más mellett, a következőket írták: „az amerikai demokrácia mai napon aratott fényes diadala az Ön által képviselt, a diplomáciai etika alapvető szabályait sértő felfogást is elsöpörte. A Civil Összefogás Fórum – Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) és a mögötte álló civil szellemi honvédők százezreinek véleménye alapján, Önt Magyarország szuverenitásának védelmében a mai naptól szimbolikusan persona non grata-nak minősítjük”.
Nem öncélúan, tegyük hozzá, hanem a magyar szuverenitás védelméből kifolyólag. A CÖF-CÖKA számára ugyanis minden másnál fontosabb Magyarország szuverenitása, ezzel kelnek és ezzel fekszenek, bár ennek a véleményüknek nem mindig adnak hangot. Nem szólaltak meg például, amikor kiderült, hogy az orosz kémbank munkatársai szabadon grasszálhatnak egy uniós ország – Magyarországról beszélünk – területén, s hallgattak akkor is, amikor az orosz tankönyvekben becsmérlő tartalommal írtak az 1956-os forradalomról.
Látjuk viszont magunk előtt a CÖF-CÖKA által most megtalált David Pressmant, aki néhány hónapig még nagykövet lesz Magyarországon. Először bizonyára megkérdezi a követség dolgozóit, hogy kell-e valamit tudnia a CÖF-CÖKA-ról, majd, miután elmondják neki, hogy az egykor volt állampárt üldözötteiből verbuválódott csapatról van szó, csupa olyan személyről, akik belülről bomlasztották az egypártrendszert, a nagykövet úr reszketni méltóztatott.
Nem lennénk meglepve, ha Pressmann nagykövet már fogalmazná azt s könyörgő levelét, amelyben arra kéri a nagytekintetű CÖF-CÖKA urakat, hogy legyenek elnézőek vele szemben, vegyék tekintetbe a nehéz gyermekkorát, valamint büntetlen előéletét, s vonják vissza a persona non grata minősítést. Cserébe megígéri, hogy hátralévő hivatali idejében jól fog viselkedni, és minden tekintetben igyekszik megfelelni a CÖF-CÖKA demokratikus alapokon nyugvó elvárásainak.
A könyörgő levél végén minden jót kíván a CÖF-CÖKA nertásainak, s kifejezi abbéli reményét, hogy amennyiben az urak valamelyike a jövőben az Egyesült Államokba utazna, látogatása nem jelent majd kockázatot az Egyesült Államok számára és gond nélkül megkaphatja a beutazó vízumot.
