Miért ment Erdő Péter Kötcsére?
Vannak még néhányan, akik megdöbbentek azon, hogy Erdő Péter elment Kötcsére, a „nemzeti konzervatívok" Tusványos után második nagy összejövetelére.
Magánemberként persze Erdő Péter is oda megy, ahová akar – csak nehéz őt magánembernek elképzelni. Hírek vannak arról például, hogy akár pápa is lehet: nem, ilyen embernek nincs magánélete.
Némelyek arról beszéltek, hogy ez újabb bizonyíték a pártállam, netán a maffiaállam, és bizonyos kedvezményezett egyházak összenövésére. Voltak, akik egyenesen attól tartottak, hogy Orbánia visszatér valami felvilágosodás előtti sötét középkorba – már-már boszorkányok égetéséről, Giordano Brunoról, könyvek befóliázásáról deliráltak. Hiába beszélt volna Könyves Kálmán is..?
Akik ilyesmitől tartanak, semmit sem értenek az egyház küldetéséből. Aki pap, különösen, ha főpap, minden tettével, minden lélegzetével pasztorál, azaz híveit – és nem csak híveit – lelki gondozásban részesíti. Egészen nyilvánvaló, hogy Erdő Péter nem kikapcsolódni akart Kötcsén; arról sincs szó, hogy a kötcsei társaságot sajátjának érezte volna.
A kötelesség, az Istentől kapott kötelesség vezérelte őt oda – mondhatjuk, munkáját végezte..!
Kétségtelen, a papoknak templomokban is kell prédikálniuk – de az csupán feladataik könnyebb, kellemesebb része! Igaz ugyan, hogy be-betévednek oda olykor képmutatók is, de a többség mégiscsak átlagosan rendes ember. Márpedig olyanoknak prédikálni, Isten igéjét hirdetni, akik arra fogékonyak, könnyű és kellemes.
De Isten ennél nehezebb, emberpróbálóbb feladatot is bízott papjaira. Bizony, prédikálniuk kell azoknak is, akik az Igét nem akarják hallani, vagy azoknak, akik maguk is éjjel-nappal azt mormolják, ám a valóságban istentelenül élnek. Le kell menniük nemcsak az esendő emberek, hanem az elszánt bűnösök, sőt bűnözők közé.
Erdő Péter Isten hű szolgája, és előrelátó ember. Csak azt tette, amit börtönlátogató papok tesznek.
