Orbán – és megannyi Hany Istók
Mottó: A „hany” ősi, finnugor eredetű, már nem használt szavunk, mocsarat, lápot jelent.
Az ismertető szerint tehát a hany már nem használt szavunk, nem is használta Orbán Viktor sem Brüsszelben, pedig mennyire illett volna hozzá, még akkor is, ha mostanság a finnugor eredetünk jelentősen háttérbe szorult, a türk nyelven meg nem kutattam a mocsár kifejezés után. Orbán persze nem a lápvilág lecsapolásáról beszélt a belga fővárosban. Mint tudjuk, szimbolikus értelemben hangzott el a kifejezés; az Európai Unió korrupcióval telített működésére utalt. De azért ez a mocsár többféle értelemben találó megjegyzés; találó hazai viszonyainkra is. Ebben az országban mostanság megannyi Hany Istók él, ha nem is a legendabéli hasonmások, nem vízi emberek, de azért úsznak az árral, nem beszélnek, és ha úgy tetszik, megint csak jelképesen, gyakran megverik őket, és többségük számára nincs menekvés.
Merthogy a magyar miniszterelnök a brüsszeli mocsarat emlegette az ott kirobbant, letartóztatásokhoz vezető korrupciós botrány allegóriájaként, de azért mi tudjuk: az a mocsár igen széles kiterjedésű, éppenséggel beborítja egész Magyarországot. Több mint tizenkét éve megállíthatatlanul árad szerteszét, mindannyian látjuk, de csak kevesen tudunk benne élni, pláne előrehaladni. Mi tagadás, miniszterelnökünk kiválóan ismeri a mocsár világát, és sokakat – az általa kiválasztottakat – meg is tanította benne élni. De ahhoz is ért, hogy a többséggel elhitesse: szabadon lélegzik a víz alatt is, sőt, a mocsár az ő természetes közege. Fogalmazzunk így: hovatovább Magyarország természetes közegévé vált.
Orbán mocsarat és lecsapolást kiált Brüsszelben, miközben pont vele, az ő kormánya által elkövetettek miatt igyekszik az unió valami hasonlóra. Mert ez a tizenkét év, az orbáni uralom azt eredményezte, hogy a magyar rezsim működésének lényegévé vált – és most már lépjünk ki a mocsaras hasonlatból – a korrupció, a kiválasztottak „jutalmazása”, a közös pénzünk kisajátítása. És a közös pénz, ehelyütt, az euró-milliókat is jelenti, sőt, szinte kizárólag azt jelenti, hisz a forint-rabláshoz Brüsszelnek nincs köze. Ez a büszke nemzetállam – ami ugye Magyarország – nem enged beleszólást a dolgaiba, eddig sem engedte, sőt, forradalmi harcot vívott ellene. Saját pénzeként értelmezte az uniós támogatást, és felháborodott azon, ha a közös szabályokat számon kérték rajta. És az unió többnyire engedett is. Fontos az egység, Orbán meg tolta egyre csak tolta a határokat, mind távolabb a jogállami határoktól. A magyar nép meg rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy ma minden hatalom a Fideszé, még pontosabban a Fidesz elnökéé, azt tesz, amit akar. Ha úgy gondolja, kikapcsolja a demokratikus rendszer összes intézményét, élén a parlamenttel, hatástalanítja az ellenőrző rendszereket, viszont mindezeket bőven használja az ellenfél, az ellenzék lejáratására. A NAV-tól az ÁSZ-on át az Alkotmánybíróságig, a rendőrségtől, az ügyészségen át, újabban a bíróságokig minden a rendszert, a rezsimet szolgálja. Azt a rezsimet, amely szabad szemmel is láthatóan emeli ki a közösből a pénzeket, hűbéri és strómani hierarchiát alakít ki, anélkül, hogy ezt bárki megakadályozná, horribile dictu, meg akarná akadályozni.
Ez volt ám, és az ma is az igazi mocsárvilág, amely fokról-fokra terebélyesedett, vált a mindennapi életünk részévé. És ezt a mocsarat, vagy annak egy Európáig nyúló részét akarja most lecsapolni az unió. Megtehette volna már korábban is, megakadályozhatta volna terjedését, de nem tette. Most akarja. Hogy eléggé-e, az – előttem legalábbis – erősen kérdéses. Hogy az, az unió életében példátlan fegyelmezés, amely most Magyarországot érinti – a pénzek visszatartása, zárolása – és folyósításának feltételekhez kötése, eredményre vezet-e, meglehetősen bizonytalan. Hiszen idegen ettől a rezsimtől az ígéretek betartása és az, hogy a hangzatos szavak cselekedetekké is váljanak. Egy olyan rezsimtől, amelynek működési alapelve a lopás, mint ahogy azt egykoron – más szavakkal – Lánczi professzor is kifejtette. Az unió szuper mérföldkövekről beszél, amelyek szigorú ellenőrzést sejtetnek, ha úgy tetszik a mocsár lecsapolását.
De ténylegesen az unió semmit nem tehet, ha mi változatlanul lápi lényként létezünk. Hallgatunk és úszunk. A mocsaras árban.
