Orbán népszerűbb, mint valaha
Jó, hogy van nekünk ez az Alapjogokért Központ, különben soha nem tudnánk meg, hogy egyre több magyar rajong Orbán Viktorért. Márpedig ez a helyzet, a miniszterelnök még soha nem volt olyan népszerű a magyar emberek körében, mint manapság. „Orbán Viktort az aktív szavazók 61 százaléka szeretné miniszterelnöknek” – közölte az Alapjogokért Központ a legfrissebb közvélemény-kutatása eredményeire hivatkozva. „A regnáló kormányfő népszerűsége korábban is hétről hétre 50 százalék fölött volt, baloldali kihívójának szimpatizánsi tábora viszont egyre csökken”.
Az MTI, ha már közölték vele ezt a nagyszerű eredményt, rögvest közzé is tette. Nem minden hírt oszt meg a lakossággal a közszolgálatinak nevezett távirati iroda, de ezúttal valódi örömhírt közölhetett az emberekkel, és nem akarta megfosztani őket attól az értesüléstől, hogy milyen sokan szeretik Orbánt.
Most tekintsünk el attól, hogy tudjuk, honnan fúj a szél. Hogy az Alapjogokért Központ kutatásai nem igazán tárgyilagosak, és legföljebb azon csodálkozunk, hogy mindössze 61 százalékot hoztak ki Orbánnak, mikor 99 százalékot is „mérhettek” volna.
Amúgy meg valóban: siker, siker hátán, a világ, mit is tehetne mást, irigyel bennünket. Rajtunk kívül már mindenki gyarmat, egyedül mi tartjuk magunkat, hála a Turulban Született útmutatásainak. Lám, Brüsszelt is milyen jól megállítottuk, azóta is csak kapkodják a levegőt. Arról nem is szólva, hogy tombol a keresztény szabadság, győzelemre áll az ország. Soha még ennyire tekintélyes nem volt a magyar, utoljára talán a lóról történő hátrafelé nyilazás idején volt ilyen jó renoménk.
Túl azon, hogy mi a véleményünk az Alapjogokért Központ működéséről, tagadhatatlan, hogy Orbán sokak szemében népszerű, néhány évvel ezelőtt egy parasztembernek látszó nyilatkozó bele is mondta a televízió kamerájába: azért áll Orbán mellett, mert „ilyen jó kormányzó urunk nem volt Horthy óta”.
Orbán tudja ezt, és erre játszik. Hogy nem csak Horthy, hanem Kádár és rendszere is másként maradt meg bennünk, mint amilyen volt. Nagy és gondoskodó államra emlékszünk, kedves, jóságos bácsival az élén. Aki évente egyszer ellátogatott a sakkszövetségbe, döntetlent játszott valamelyik véletlenül arra járó nemzetközi nagymesterrel, majd panyókára vetett kabátban, huncut csippentések közepette kijelentette: mi a szocializmus út-ján járunk.
És tényleg ott jártunk, ha rajtunk áll, le sem tértünk volna róla soha! Mindenkinek megvolt mindene, kivéve azt, ami nem. Nem voltak hajléktalanok, csak társbérletek. Munkanélküliség sem volt, legföljebb a gyárkapukon belül. És jobb diktátorunk volt, mint a cseheknek, a románoknak, a keletnémeteknek.
Orbán 2010-ben a jobb élet mellett biztonságot is ígért a magyaroknak. Az emberek pedig hálásak voltak ezért. Hogy annyi nehéz, megszorításokkal teli esztendő után jön valaki, aki ígér végre valamit.
Kezdetben egymillió új munkahelyet, kevesebb adót, több munkabért ígért, később védelmet a nem létező veszélyek ellen. És az is milyen szépen hangzott, amikor rezsicsökkentésnek nevezte a parasztvakítást, hogy évekig a világpiaci árnál drágábban adták az energiát a magyar embereknek. De mindez nem számít, magára vessen, aki a szemének hisz, és nem annak, amit a pártközpontból mondanak neki. A Nagy Mutatványosnak mindig van egy újabb nyúl a kalapjában, ismeri a varázsszavakat: mondjátok meg, hogy mit akartok hallani, és én elmondom nektek! Amit mi megígérünk, az meg van ígérve!
Mi pedig várjuk az Alapjogokért Központ következő kutatását. És szorítunk Orbánért, hogy meglegyen neki a 99 százalék.
