Újabb, „Brüsszelre" uszító „nemzeti konzultáció"
Hiszen Sehallselát Dömötör, akiből oly gáttalanul ömlenek az orbáni „gondolatok", mintha sajátjai volnának, közölte is: azért van „szükség" új „konzultációra", mert rengeteg „vitánk" van „Brüsszellel". Gondolom, lesz benne sorosozó zsidózás is, amolyan ismétlődő, emlékeztető oltásként…
Ezek az inzultációk – vajon meddig etethetik még „amagyarembereket"? – éppen jól kiszámított, primitív bunkóságukkal hatékonyak. Már régen mindent elmondtak róluk, de hát, ahogy a Fidesz is tudja, ismétlés a tudás anyja…
Nem nemzeti – bár annak hazudják, de nem is annak szánják.
A célközönség a maffia által „magyaremberek"-nek, „mimagyarok"-nak nevezettek. Az ő intelligenciájukhoz, indulataikhoz igazodnak a „kérdések" – a lényeg a statuálás: lám, milyen sokan vagyunk, hogy dübörgünk… Ha holnap azok, akik ebben a demokráciagyilkos gazemberkedésben nem vesznek részt, nem vennék föĺ a munkát, nemcsak a „mimagyaroknak", uraiknak is fölkopna az álluk, s önként adnák föl magukat…
Nem konzultáció – bár annak hazudják –, nem is annak szánják.
A konzultáció ugyanis interaktív folyamat: nem elég bólogatni, uszulni: részt kell venni benne. Kezdetnek el kell töprengeni: jók-e a kérdések – valóban a legfontosabb dolgokra irányítják a figyelmet? Aztán mi mikor kérdezhetünk a „kérdezőktől"..? Tényleg olyan fontos például arra válaszolni, hogy egyetért-e azzal, hogy az óvónéni/óvóbácsi nemváltoztató műtétre küldje gyermekét, amikor ahhoz csak Önnek van joga..?
Vagy: egyetért azzal, úgy kell nekünk, hogy akkunagyhatalom legyünk, 120 gyárral, mint egy falat kenyér?
Az előbbi kérdésre süvít a neeem, az utóbbira az igeeen…
Szóval el kellene gondolkodni azon, rendjén van-e, hogy mindig ugyanazok kérdeznek, ráadásul olyasmiket, amikre csak köpni vagy uszulni lehet…
Nem tudjuk, hányan vesznek részt rajta, milyen a válaszok megoszlása.
A Fidesz persze folyamatosan diadalordításokat hallat, de valójában semmit sem tudhatunk, mert semmi sem nyilvános, nem ellenőrizhető. Viszont rengeteg tapasztalat van arra, hogy „titkos(ított)" dolgokról a Fidesz gátlástalanul hazudik – mintha Orwell írná szövegeiket.
Semmit sem tudunk arról, kik és milyen módon „dolgozzák föl" a válaszokat. Én azt gyanítom, senkik, sehogy – mondanak valamit, oszt jó napot…
Orbán Viktor szerint 10-11 „fontos kérdés" is van. Nem tudom, közöttük lesz-e Hatvanpusztáról szóló; kikérik-e véleményünket Szijjártó és Novák Katalin állandó röpködéséről – mintha számítana bármit is, hol vannak… Azt tudjuk, hogy kultúrhelyen kötözködnek, önkényuralmakban bratyiznak, „mosolyognak és szavatolnak"...
Vagy éppen megkérdezhetnék, mi a véleményünk arról, hogy a Magyar Állami Operaház és a Nemzeti Múzeum igazgatói rendszeres vendégei a Hírv Tv uszító agitpropos műsorának, a Vezércikknek… Megtudakolhatnák, egyetértünk-e azzal, hogy miközben a Fidesz éjjel-nappal dollárbaloldalazik, maga évtizednél hosszabb ideje sajátjaként, rendkívül nagyvonalúan bánik közpénzek ezer milliárdjaival…
Volna sok-sok kérdés. De nekem csak egyetlen keresztényi kérdésem maradt: istenem, meddig még..?
