Újabb hazugsággal gyarapodott Sulyok Tamás családi legendáriuma
Dőlnek ki a csontvázak a szekrényből, alig van olyan nap, amikor ne derülne fény Sulyok Tamás valamelyik korábbi hazugságára. A március 5-én hivatalba lépő államfőnek – egy családfakutató segítségével – most azt a korábbi állítását cáfolta Karsai László történész, miszerint a nagyapja Sulyok Dezső kisgazda politikus testvére lett volna.
A hazugságvonat első állomása az volt, amikor kiderült, hogy Sulyok Tamás tavaly az erdélyi Krónika című újságnak nyilatkozva, azt állította: édesapja a népbíróság halálos ítélete miatt kényszerült tíz éven át bujkálni az országban. Utóbb kiderült, hogy ebből semmi sem igaz: Sulyok Lászlót senki sem ítélte halálra, ellenben kiderült róla, hogy nemzetiszocialista érzelmű személy volt, aki gond nélkül átvette egy elhurcolt zsidó kollégájának a praxisát. Az államfő nem cáfolta a vádakat, viszont néhány napos hallgatás után nemtelen támadásnak minősítette, hogy hazugságon kapták. Állítása szerint náluk a családi legendárium része, hogy édesapja egy szociálisan érzékeny, filoszemita hazafi volt.
Ha igaz, amit Sulyok államfő állít apjáról, akkor Sulyok László, aki a Fejér megyei nemzeti szocialista párt vezetője volt, és a megyei újságban Zászlóbontás című írásában zsidóvértől mentes magyarokat toborzott a párt számára, meglehetősen sajátosan értelmezte a filoszemitaság fogalmát. 1944-ben június 9-én ugyanis – ezt a történetet egy székesfehérvári történész, Gergely Anna írta meg a Hócipőben – alig néhány nappal azután, hogy a városból elhurcolták a zsidó lakosságot, Sulyok László a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Székesfehérvári Szervezete nevében arra kérte a város polgármesterét, hogy a Váradi Imre és Bloch Sándor zsidók tulajdonában lévő Nádor utca 16. számú házban a Hungária Kávéház fölötti I. emeleti helyiségeket (volt Váradi lakás) méltóztassék a párt számára átengedni. Ugyanezen a napon, társaival együtt, még egy folyamodvánnyal fordult a városvezetőhöz, ebben „a párthelyiség berendezése céljára az elkobzott zsidó bútorokból megfelelő számú szekrényt, íróasztalt, székeket, írógépet, telefont, irodaberendezési tárgyakat” igényeltek.
Ha igaz Sulyok Tamás államfő állítása és édesapja valóban filoszemita volt, az csak egyféleképpen lehetséges. Úgy, hogy Sulyok László nem idegenkedett a zsidók ingatlanjaitól és ingóságaitól. Megtehette volna, hogy nem igényel „zsidólakást” és a pártiroda berendezésére „zsidóbútort”, mondván, hogy ő ezeknek a lakásába be nem teszi a lábát, arról nem is szólva, hogy undorodik szekrényeik, íróasztalaik, székeik, írógépeik és egyéb tárgyaik használatától. Erről azonban szó sem volt, Sulyok apuka nem emelt kifogást az elhurcolt zsidók javainak használata ellen, hanem vállalta azok használatát.
Most meg itt van a következő hazugság, ami nem új, mert már hat éves, de most derült ki, hogy az államfő bármikor képes felmenőiről valótlanságokat állítani. „Sulyok Dezső távoli rokonom volt apai ágon, az ő szellemi öröksége, a demokrácia melletti feltétlen kiállás a mai napig meghatározó a számomra” – ezt nyilatkozta Sulyok Tamás államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként, 2018-ban az Arsboni jogi folyóiratnak adott interjújában.
Karsai László történész szerint azonban ez nem felel meg a valóságnak. Sulyok Dezső, a Független Kisgazdapárt egykori vezéralakja, a két világháború közötti politikai élet ismert szereplője nem volt se közeli, se távoli rokona Sulyok Tamásnak.
Azt ugyanis, hogy Sulyok Dezső és az államfő nagyapja testvérek lettek volna, már a születési időpontok is cáfolják. Sulyok Dezső 1897-ben született a Veszprém megyei Simaházapusztán, míg az államfő nagyapja, Sulyok János, 1871-ben született Halimbán. Vagyis 26 év korkülönbség volt közöttük – írta Karsai László, aki szerint a szülők neve sem egyezik. A kisgazdapárti Sulyok Dezső apja Sulyok Antal malombérlő, édesanyja Szigeti Izabella volt, míg az államfő nagyapjának édesapja – a nyilvános iratok szerint legalábbis – nem ismert, mert testvéreivel együtt házasságon kívül született. A nagypapa édesanyját viszont Sulyok Katalinnak hívták, vagyis az édesanyjuk két különböző személy. Ettől persze a két Sulyok lehetett volna féltestvér, feltéve, ha mindkettőjüknek ugyanaz volna az apja. Ám, amint azt Karsai László megállapította, Sulyok Dezső édesapja, Sulyok Antal a korabeli iratok szerint 13 éves volt, amikor az államfő nagyapja született.
Ennyit a családi legendárium legújabb fejezetéről, amihez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy nem lehet most jó Sulyok Tamásnak lenni. Állandó szorongás az élete, hogy mikor gurul ki újabb csontváz a túlzsúfoltnak tűnő szekrényből. Márpedig az előzmények ismeretében nem nagy rizikó erre fogadni. Sulyok Tamásnak akkor volna esélye, hogy megússza a további megaláztató leleplezéseket, ha Orbán Viktor a rendeleti kormányzás keretében átmenetileg, vagy akár véglegesen – bolsevista trükknek minősítve – betiltaná a történeti kutatásokat.
