Vissza, tekintés – Lázár János esete a dohánymutyival
Tizenkét éve, 2013 májusában a Nemzeti Együttmutyizás Rendszere úgy döntött, hogy nem adja ki a trafikpályázat adatait. Megtehette, mert néhány nappal korábban törvényt is kreált hozzá. A Kedves Vezető országában ugyanis minden törvényesen működik, ha akarna, sem működhetne törvénytelenül. Magyarországon mindenre van törvény – ami korábban törvénytelen volt, azt azzal tették törvényessé, hogy törvény lett belőle.
Soha még annyi törvény nem született a magyar ugaron, mint a NER első három évében. Érthető, ha a trafikpályázatok eltitkolására is született törvény. Jó törvény lett, ahhoz képest pedig, hogy mindössze két nap alatt dobták össze, egyenesen kiváló. Más kérdés, hogy az embereknek nem tetszett a trafikpályázat, ami egyébként érthető, mert maga Lázár János – akkor épp államtitkárként – nyilatkozta a Heti Válasznak, hogy egy nagy, dohányban utazó multi, a Fülöp Móric áll az ügy mögött. Az veri a palávert, mozgatja a szálakat, hogy stílszerűek legyünk, merthogy, ne feledjük, dohányról van szó. Nagy dohányról ráadásul, sok szálat kell ezért megmozgatni, de egy multitól minden kitelik, még az is, hogy egyszerre több vasat tartson a tűzben.
Ha Lázár nem mondta volna, akkor is tudnánk, hogy egy multi áll a mutyi mögött: ha bárki magyart megkérdezünk valami bajról, vagy visszaélésről, azonnal egy multi ugrik be neki, esetleg valamelyik bank, netán az IMF, csak a retardáltabbak, akik le vannak maradva néhány brossúrával, mondják azt, hogy már megint Soros mesterkedik.
Életszerű hát, hogy egy multi áll a mutyi mögött, ő intézte, hogy a Fidesz-közeli potentátok nyerjék el a koncessziókat. Neki állt érdekében, hogy Palcsó Tamás énekes is trafikos lehessen, meg a Gyulai Zsolt sógora, valamint egy államtitkár veje – sorolhatnánk napestig Fülöp Móric bűneit.
Ezért nem adja ki a minisztérium az adatokat, és ezért nem mondja meg, hogy ki milyen üzleti tervvel pályázott. Mert nem az emberek kíváncsiak a mutyira, hanem a Fülöp Móric – a multinak pedig adatot, pályázati tervet ki nem adunk! A multi annyit tehet, hogy befogja a bagólesőjét, és örüljön, ha nem esik át a nemzeti jelképünkké avanzsált 80 kilós vak komondoron.
Egyébként pedig: mi közünk hozzá. Az, hogy elvileg a miénk itt minden, vagyis, a dolgozó népé, még nem jelenti azt, hogy adatokat kell megismernünk. Volt már ilyen ebben az országban, az egypártrendszer embert próbáló nehéz évtizedeiben, amikor szintén az uralkodó osztálynak becézett dolgozóké volt minden, csak hát nem bírt hozzáférni a tulajdonához a szerencsétlen uralkodó osztály, ami szakmailag érthető, még kárt tett volna a saját javaiban. Azóta sincs ez másként, sőt, ha lehet, most még inkább úgy van, ahogyan egyszer már volt: a kormány a mi pénzünkből ad az arra érdemeseknek. Mást nem is tehet, nincs neki saját pénze, ha tőlünk, adófizetőktől nem kapna, éhen is halna, de legalábbis a létminimum alá csökkenne az életszínvonala. Állhatna sorba ő is meleg ételért a Blahán, mi meg sajnálnánk a szerencsétlent: lám, szegény kormány, rosszabbul él, mint három éve, pedig tegnap még volt neki mit a tejbe aprítania.
De azért az adatokat mégsem kellene eltitkolni. Mert ugyan eszünk ágában sincs rosszat feltételezni a nemzeti ügyek kormányáról, sőt, meg vagyunk győződve arról, hogy a nemzeti dohányboltok pályázatával minden a legnagyobb rendben volt, de talán épp ezért nem kellett volna annyira titokzatosra venni a figurát. Mert így az lett, hogy a titkolózás miatt sokkal inkább hittük, hogy mutyi van a dologban, mintha csak néhány konkrét mutyi tudódott volna ki. Utóbbi esetben ugyanis tudtuk volna, hogy Balatonborzadály első emberének a lánya is kapott öt trafikot, meg a dunarettentői Fidesz frakcióvezetőjének retyerutyája, de mégsem gondolnánk arra, amire Lázár János kivételével szinte mindenki: hogy kizárólag csókosokat jutalmaztak trafikkal a hűségükért és a szolgálataikért.
