Bérben az igazság?

2025. januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 668 100, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 459 000 forint volt. A bruttó átlagkereset 10,4, a nettó átlagkereset 10,2, a reálkereset pedig 4,6 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest.

2025. februárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 661 400, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset 455 000 forint volt. A bruttó átlagkereset 9,3, a nettó átlagkereset 9,1, a reálkereset pedig 3,5 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest.

2025. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 714 400, a nettó átlagkereset 490 400 forint volt. A bruttó átlagkereset 8,5, a nettó átlagkereset 8,4, a reálkereset pedig 3,5 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

Néhány fontos körülményre hívom fel a figyelmet.

– Mindhárom hónapban jelentős bérnövekedés regisztrálható, de azt nem lehet nem észrevenni, hogy míg januárban a nettó átlagkereset 10,4 százalékos növekedést mutatott, addig ez az érték márciusban már „csak” 8,4 százalék. Ennek a változásnak – és természetesen a tervezettnél magasabb inflációnak – az lett a következménye, hogy a januári 4,6 százalékos reálkereset-növekedés, márciusra 3,5 százalékra mérséklődött.

– Talán nem is a számok a fontosak, hanem az, hogy milyen körülmények között történt ez a lassulás. Szomorúan konstatáltuk, hogy Magyarország bruttó hazai termékének volumene a 2025. év I. negyedében a nyers adatok szerint stagnált, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,4 százalékkal alulmúlta az előző év azonos időszakit. Nominálisan – de csökkenő dinamikával – emelkedő bérek, amikor az ország gazdasági teljesítménye (GDP) – jó indulatú megközelítéssel – egy helyben topog. Már senki nem beszél repülőrajtról, utazó sebességről, sprintről; napjainkban nem a gazdasági helyzetről, hanem kizárólag a Harcosok Klubjáról szónokol a kormányfő.

– Hiába emelkednek a munkabérek, a dacosságukról híres magyarok mégsem viszik havi jövedelmüket a kiskereskedelmi egységekbe. Nagy Márton rendületlenül az árrés-stop intézményét bővítgeti, de honfitársaink februárban kevesebbet vásároltak, mint januárban, márciusban pedig még jobban visszafogták bolti beszerzéseiket. Köztudott az is, hogy az ipar és az építőipar a klinikai halál állapotában van, és még mindig nem látszanak a „magához térés” jelei.

A kormány – már lefelé korrigált – 2025. évi növekedési irányszáma (GDP) pillanatnyilag 2,5 százalék. Az Európai Bizottság (EB) friss gazdasági előrejelzése szerint idén 0,8 százalékkal nőhet a magyar bruttó nemzeti össztermék (GDP).  A kormányzati GDP-előrejelzés értéke tehát háromszor (!) több, mint az EB prognózisa, ez mindenképpen elgondolkodtató. Az meg pláne, hogy a hároméves (országos) bérmegállapodás erre az évre 8,7 százalékos bruttó átlagkereset-növekedéssel számol. Így aztán könnyen elfordulhat, hogy ebben az évben a nemzetgazdasági szintű bruttó átlagkereset tízszer (!) nagyobb mértékben változik, mint a GDP.  0,8 százalék kontra 8,7 százalék! Egyetlen magyar munkavállalótól sem irigylem a többletbért, de csak meg kell kérdeznem: fenntartható hosszabb távon ilyen átlagkereset-növekedés/gazdasági bővülés arány?