Tovább a putyini úton, avagy: virágozzék egy virág!

Ilyen olvasata is lehet a mostani történetnek, ám feltehetőleg ennél többről van szó. Nem véletlen a felháborodás, a tiltakozás, mint ahogy annak is oka van, hogy a törvénytervezetet egy viszonylag kevéssé jelentős csinovnyikkal, Halász Jánossal vetette a nevére a kormány. Vele, a közkatonával vitetik el a balhét, neki már úgyis mindegy, tisztet, vezért, ameddig nem muszáj, nem áldozna be Orbán.

„A kormánypárt keddi törvényjavaslata egy autoriter kísérlet a hatalom megőrzésére. Célja, hogy elhallgattasson minden kritikus hangot, és felszámolja a magyar demokrácia maradékát is. A törvénytervezet minden eddiginél súlyosabb támadás a még megmaradt független intézményekkel szemben: nem csak a civil szervezetek és a média ellen irányul, de veszélyt jelent cégekre és magánszemélyekre is, gyakorlatilag mindenkire, aki egy szabad és demokratikus országban szeretne élni” – olvasható a kormánytól független szerkesztőségek és civil szervezetek „Feketelistákból még nem épült ország” címmel megfogalmazott közös állásfoglalásában. Az aláírók szerint – akikhez itt lehet csatlakozni - „a demokrácia, a közéleti részvétel, a társadalmi cselekvés nem veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. A kormány veszélyezteti a magyar demokráciát. A kormány a hatalmát hazugságok terjesztésére, ellenfeleinek elhallgattatására, gyűlöletkeltésre és az ország megosztására használja. Végignézhettük ezt a hosszú folyamatot Oroszországban, ahogy Putyin is sorra bedarálta a kritikus, tőle független szereplőket, ma már láthatjuk ennek az eredményét is.

Itt maradunk – Magyarország a hazánk. Nem kérünk engedélyt ahhoz, hogy segítsünk a rászorulóknak, hogy cselekedjünk a közjóért, hogy megírjuk a híreket, hogy kiálljunk a bajbajutottakért, hogy részt vegyünk a saját életünk alakításában, és nem kérünk engedélyt, hogy kritikát fogalmazzunk meg, ha valamivel nem értünk egyet.”

A mostani, egyelőre még törvénytervezetként létező, a civil társadalmat és a független tájékoztatást fenyegető beadvány nem előzmények nélküli. 2023 márciusában Varga Judit – akkor még igazságügyi miniszterként – a Facebookon azzal dicsekedett, hogy „a több mint 60 ezer bejegyzett civil szervezetnek és egyesületnek köszönhetően virágzik a civil társadalom Magyarországon.”  Az utóbb a kegyelmi botrányba belebukott miniszter állítása szerint a kormány elkötelezett a civilek segítése mellett, ugyanakkor, mint írta, „fenntartjuk aggodalmunkat és átláthatóságot várunk bizonyos külföldi finanszírozású, politikailag motivált és ideológiailag elfogult NGO-k tevékenységével szemben. Bár filantróp álarcot vesznek fel, mégis politikát csinálnak, civilnek hívják magukat, mégis pártként viselkednek, nagyon sok pénzből...”

Németh Szilárd, a Fidesz egyik alelnöke 2017 januárjában nem finomkodott, s kifejezetten úgy fogalmazott, hogy el kell takarítani a civil szervezeteket. (Ő az a Németh Szilárd, aki a Népszabadság bezárásakor azt mondta a lap megszüntetéséről: épp ideje volt.) Nyolc évvel ezelőtt ez a megfogalmazás még kínos volt, érezhette ezt a kormány is, mert maga a miniszterelnök igyekezett tompítani Németh ijesztő szavait. Néhány nappal később, péntek reggeli rádióinterjújában ugyanis már azt mondta, hogy a kormány nem akarja eltakarítani a civil szervezeteket, de a magyar embereknek minden közéleti szereplőről joguk van tudni, hogy kicsoda és honnan kapja a pénzét.

Az elszabadult szellemet azonban már nem lehetett visszatuszkolni a palackba: nem sokkal a miniszterelnök megszólalása után előbb a pécsi, majd a debreceni polgármester hirdetett civilellenes programot. Felszólították városuk lakóit, hogy ne adják bérbe irodáikat és lakásaikat a civil szervezeteknek, Szita Károly kaposvári polgármester pedig konferenciát hívott össze, amelyen a megyei jogú városok polgármestereinek közös fellépését sürgette a Soros által támogatott civilek ellen.

Mindezek után már nem is meglepő, hogy Bayer Zsolt, a Fidesz megmondó embere is hozta a kötelezőt: a párt 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa szerint „ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.” E mélyen keresztény szellemiségű megfogalmazás címzettje civilek azon csoportja volt, amely 2017 májusában némán, a munkát nem akadályozva, de azért meglehetősen demonstratívan tiltakozott az igazságügyi bizottság amúgy nyilvános ülésén. Hogy mondandója még véletlenül se legyen félreérthető, Bayer, mindehhez még hozzátette: szanaszét kellene verni a pofájukat.

Kovács Zoltán akkori kormányszóvivő, aki nem mellesleg 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen's College-ban tanult, 2020 elején a Financial Times-nak adott interjúban arról beszélt, hogy „Mr. Soros azt hiszi, hogy a civil társadalom feladata, hogy ellenőrizze a végrehajtó hatalmat.” Szerinte csak a választott képviselők politizálhatnak legitim módon. Vagyis, legalábbis Kovács úr értelmezése szerint, a civileknek nem az a dolguk, hogy ellenőrizzék a hatalmat, nem kell ellenőrizniük a kormányt, nekik az a dolguk, hogy csöndben legyenek, ne legyen véleményük, kussoljanak, ha lopást látnak, vagy jogsértést tapasztalnak.

Ilyen, dicséretesnek nem mondható előzmények után jutottunk el Orbán Viktor elhíresült, nemzetközi megütközést is kiváltó március 15-i beszédéhez. A miniszterelnök a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a független sajtót, a bírákat és a civileket említve arról beszélt, hogy a poloskák átteleltek és húsvéti nagytakarítást helyezett kilátásba. A húsvéti irtás odébbtolódott, a következő céldátum jelen állás szerint pünkösd lehet – már amennyiben a hazai és a nemzetközi tiltakozás nem készteti meghátrálásra a kormányt. Ha nem is túl sűrűn, de – lásd: internetadó, vasárnapi boltzár, budapesti olimpia – volt már rá példa.