Nagy veréstől félti a Fideszt Bencsik András
„Ha csak sopánkodunk, ebből nem lesz semmi. Ebből csak egy rohadt nagy vereség lesz, ha nem szedjük össze magunkat” – mondta Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője a Demokrata Kör című műsorban. Bencsik szerint Magyar Péter „nagyon ügyesen mobilizálja az ő szörnyűséges népét”, ezért újabb békemeneteket kell szervezni.
Bencsik és azok, akik a maguk összeszedésétől várják a számukra kedvezőtlen trend megfordulását, fordítva ülnek a lovon. Azt gondolják, vagy legalábbis azt igyekeznek elhitetni magukkal és másokkal is, hogy a magyar embereknek jó az, ami ma Magyarországon van. Nem zavarja őket, hogy míg a legtöbben hónapról-hónapra élnek, addig Orbán Viktor és körei mesésen gazdagodnak, nem bántja őket a leszakadó, szinte minden uniós mutatót tekintve utolsó helyezésünk. Nem a romló egészségügy és a gazdaság mélyrepülése miatt érzik rosszul magukat, ezekkel ugyanis olyannyira elégedettek, hogy nem is kívánnak ennél a mostani helyzetüknél jobbat. Jött azonban Magyar Péter és a Tisza, hogy – olvasatukban – brüsszeli és ukrán segítséggel fellázítsa a boldogan élő népet.
Amit Bencsik állít, az nem a Tiszának, vagy a többi ellenzéki pártnak, hanem a Fidesznek árt. Mert lehet akárhány békemenet, sokezer odautaztatott, a masírozás végén megvendégelt lelkesedővel, ettől a trend már nem változik.
Bencsiknek abban igaza van, hogy a Fidesz összeszedhetné magát – idáig ugyanis leginkább a maguk megszedésével voltak elfoglalva. (Lásd még az ország szétlopása.) A valódi összeszedés ugyanis nem azt jelenti, hogy a kitalált ellenséggel – jelenleg éppen az ukránokkal – riogatjuk az embereket, hanem azt, hogy hergelés és uszítás helyett kormányozni kellene.
Ez utóbbival már elkéstek Orbánék, akik idejük nagy részét már jó ideje nem kormányzással, hanem hatalmuk bebetonozásával, valamint a politikai ellenfelek megfélemlítésével és elhallgattatásával töltik. Amennyiben volna is szándék a kormányzásra, képesség nincs már hozzá, ha tudták is valamikor, mára elfelejtették, hogyan kell. Ezért nem képesek normálisan vezetni az országot, pedig a felkészülésre volt nyolc évük ellenzékben – emlékszünk még az unalomig ismételt „elmúltnyolcév"-re. Ám ők nem azon töprengtek, hogy kormányra kerülve, mit kezdenének a gazdasággal, az egészségüggyel, az oktatással és úgy általában, Magyarországgal, hanem kizárólag azon agyaltak, miképpen lehetne a hatalmat megszerezni, majd – ameddig csak lehet, vagy még annál is tovább – megtartani.
Érthető és megalapozott Bencsik aggodalma, nem ma kezdte az aggodalmaskodást, régi motoros ő a szakmában, már az egypártrendszer idején is kivette részét az akkori közéletből. Néha rezsim egyik üdözöttjeként aggódva írt a Munkásőr magazinba, az egypártrendszer Népszabadságának munkatársaként pedig a pártrovat egyik oszlopa volt. Utóbbi minőségében „Érzelmi kötődés" címmel emlékezetes dolgozatot publikált a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról. A szovjetek iránti vonzalom azóta orosz-barátsággá fajult, ám a lényeg – a mindenkori uralkodó elithez történő törleszkedés és lojalitás – nem változott.
Bencsik már évekkel ezelőtt riadót fújt. „Ellepte a pedagógusi pályát, főleg a középiskolákban egy olyan sötét társaság, amelyik kizárólag csak rombolni akar. Itt az ideje, hogy fölébredjünk” – mondta 2022 októberében a Bayer Zsolt fémjelezte hírtévés Sajtóklubból azóta kiebrudalt főszerkesztő. Ha ennyiből nem lett volna világos, hogy mire gondolt? „...Söpredék lepte el a tanári pályát, és megint csak tisztelet azon kivételeknek, akik lassan nem mernek megszólalni. Egy ilyen momentumos nagypofájú nihilista semmiházi társaság lepte el az iskolákat. Beleértve az egyházi iskolákat is”.
Bencsik András, akit egyébként Orbán Viktor keresztapjának is nevezhetünk, mert ő aggatta sok évvel ezelőtt a miniszterelnökre a Vezénylő Tábornok nevet, ugyancsak a Hír TV akkor még az ő szolgálataira is igényt tartó Sajtóklub című műsorában azt fejtegette, hogy „az elmúlt sok száz évben nem volt ilyen fantasztikus képességű vezetője Magyarországnak.” Szerinte a miniszterelnök nagy ajándék a sorstól, de azért hozzátette: „Én egy kicsit aggódom miatta, mert kicsit túlsúlyos, és azt gondolom, hogy az az egészségre ártalmas”.
A miniszterelnök azóta, talán Bencsik aggodalmainak köszönhetően, ledobott néhány kilót. Kettlebellel edz heti négy-öt alkalommal, ez az Oroszországból érkezett sporteszköz egy nyéllel ellátott vasgolyó. (A szerkezetet még a szovjet hadsereg fejlesztette ki, a katonák erőnlétének és egyben harckészültségének a növelésére.)
Orbán súlya miatt már nem kell annyira aggódni Bencsiknek, az egyre súlytalanabbá váló Fidesz, valamint a jövő évi választáson várható zakó miatt valóban annál inkább.
