Mi a közös az Ocho Macho, a Hooligans és az Action zenekarokban? Az Etil Alakulat fellebbenti a fátylat!

Takács Roland „Kanóc" (basszusgitár) : A projekt sava-borsát számomra az adja, hogy ez abszolút szerelemgyermek, semmilyen külső elvárásnak nem kell megfelelnünk, egyszerűen azt és úgy csinálhatjuk, amit és ahogyan a legjobban szeretünk. Ezt a luxust sajnos manapság egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a zenekarok, ezért ez a banda ritkán tapasztalt zenei szabadságot nyújt, remélhetőleg ez az önfeledt állapot vissza is tükröződik a produktumban.

Lombos Márton nevét már sok helyen hallhattuk, a hazai mainstream egyik legtöbbet foglalkoztatott énekese és szövegírója. Csapjuk mellé a Hooligans zenekarral rendszeresen fellépő Gyöngyösi Gábor  billentyűst, az Action zenekarban dobos Sümeghi Tamást, a hazai bluesgitározás egyik meghatározó szereplőjét, Benkő Zsoltot, Bakonyi Bálint DJ producert, mindezt fűszerezzük meg az Ocho Macho-ból ismert Takács Roland Kanóccal és Gotthard Misivel, és kész is az a koktél, ami garantáltan nem akad meg a torkodon, ha belekortyolsz.

Benkő Zsolt (gitár): Ez a projekt nem csak a szabadságról, hanem az egymáshoz való viszonyulásról is szól! Különböző zenei körökből jövünk, így még izgalmasabb, hogyan simulnak egybe a zenei gondolatok. Nagy szeretet és elfogadás van közöttünk, ami segít létrehozni a dalok vázát, az egy-egy dalhoz hívott vendégek pedig új ízekkel fűszerezik meg azt. Remek zenészekkel, jó hangulatban, közös ötleteléssel születnek a dalok és ez mindenkire inspiráló és kreatív módon hat. Szeretem ezt a fajta légkört és munkamódszert.”

Eme sztárparádé láttán azt gondolnánk, hogy valami különösen elborult zenét sikerült kotyvasztaniuk a srácoknak, de szerencsére erről szó sincs, a produktum valóban hiánypótló, a zene a 70-es/80-as évek őszinte, kőkemény funk hangulatát idézi, a szövegvilág pedig nagyon eltalált, igazi csibészes történetet fest a szemünk elé, kibogozhatatlan szerelmi szállal.

Gyöngyösi Gábor (billentyű): Számomra a dal készítésének spontaneitása is kimagasló élmény volt. Manapság egy dal megírását nem ritkán szinte piackutatás, hatástanulmány korlátozza be, miközben pipettával mérik a másodperceket a refrénre kiéheztetett közönség kielégítéséhez. Mi próbáltunk picit, összetettük amink volt és magasról tettünk minden ilyesmire. Nekem külön élmény volt a bő egy mázsányi, masszív, ’70-es évekbeli vastömeg, a Rhodes, a Clavinet, a csöves erősítő használata, nem is kívánt mást a szerzemény. 

Külön érdekesség, hogy a srácok nem csak zenei stílusban nyúltak vissza a 70-es/80-as évekhez, igyekeztek hangzásban is megidézni azt! A zenét a Cserny „Bogi” Kálmán által vezetett Origo stúdióban vették fel, méghozzá a régi időkre jellemző módon, egyszerre feljátszva, itt tehát nyoma sincs a mai zenéknél szinte kötelező editálásnak, utólagos javításoknak, valóban azt halljuk, amit ők ott együtt produkáltak!

Lombos Márton (ének): Én kicsit ahhoz hasonlítanám az etilalakulatos összeröffenéseinket, mintha volna egy régi Ford Mustangod… abból is egy erősebb… lóerő-hegyek!  Nyilván nem használhatod az utakon úgy, ahogy szeretnéd. Persze ki lehet vele menni az utcára, túráztathatod, ülhetsz benne szerényen, vagy nagy mellénnyel. De ezzel az autóval oda kell állni a „ringen” a rajtvonalhoz. Ott jön ki, hogy hogyan vezetsz. Ott kell megmutatni, hogy mi a stílusod.

Imádom, ahogy ebben a csapatban mindenki a tövig nyomja a gázt, miközben persze figyel – merthogy a szabadság mindig keretek között működik.

A dolog másik része abszolút emberi… nézzétek meg jobban a képet! Annyira cukik!”