A Fidesz legyőzhető

Kezdjük a nehezével: minden elismerésem a kampányolóknak, aktivistáknak és főleg a szavazóinknak, de nem tudok gratulálni a jelölési folyamathoz. Akkor sem, ha nem ezen múlt a győzelem. De soha többé ne tegyék meg velem, velünk, hogy rossz szájízzel kelljen drukkolni a most derekasan helytálló jelöltnek! Hogy az ember kényszerű szájzárat vállaljon, ha nem akar a Fidesznek segíteni. Hogy még a sikernek sem lehetett volna teljes szívvel örülni, így meg csak a rossz szájíz keserűje marad.

Természetesen hiszek az emberek változásában, (én is változom), és azt is tudom, hogy egy jobbikosnak sem lenne könnyű lenyelni például engem. De a jelölőktől legközelebb alaposabb tájékozódást, a nézeteiket megváltoztató jelöltektől még idejében történő tanúbizonyságot szeretnék.

Az, hogy most nem így történt, talán nem befolyásolta az eredményt. De nem tudjuk, mennyit rontott a hitelünkön más körzetekben, országosan.

A tanulságok között van sok biztató is:

1. A Fidesz legyőzhető. A két tábor még egy sok falvas övezetben is kiegyenlített. Persze itt szintén az a helyzet, hogy a közepes méretű városban magasan az ellenzék vezet. (Hagyjuk most az ISZOMM külön jelöltjét, nem sokat számított a versenyben.) Orbán is tudja: már nincs oka a magabiztosságra.

2. Éppen ezért, minden eddiginél leplezetlenebbül élnek vissza a kormánytól való függéssel. A kampányuk fő jelszava: fejlesztés csak akkor van, ha rájuk szavaznak. Tipikus, ahogy az egyik fideszes polgármester figyelmeztette levelében a lakosokat: „A választás arról szól, hogy olyan képviselője lesz-e térségünknek, aki szót tud érteni a kormánnyal, megnyílnak-e előtte a minisztériumi ajtók."

Ennél csak rosszabb lesz 2022-ben.

3. A parlamenti választás – még az időközi is – arról szól: mit gondolsz a kormányról. És mostanában egyre többen nem sok jót gondolnak. Hogy mit mondanak a jelöltekről, keveset számított. Beárazzák, hogy a másik tábor mindennek elmondja. Nem tudom, jó hír-e, vagy nem, de nem sokat nyomtak a latban a jelölt sűrűn idézett tűrhetetlen mondatai.

4. Szükség van a Jobbikra, ahogy a többiekre is, ha tetszik, ha nem. Nem én vagyok a bírájuk, de a Jobbiknak mint pártnak már elhiszem, hogy úton van a szélekről középre, mert vezetőitől jó ideje nem hallom a régi szavakat. Ellenálltak az Orbánék által felkínált kísértéseknek, nem álltak be Gyöngyöspata után a cigányozók közé, Dúró Dóra után a buzizók, könyvdarálók közé. A helyükre benyomuló Fidesz annál inkább. De a kölcsönös bizalom záloga, hogy ki-ki duplán vigyáz a jelöltjeire, és megválogatja őket.

Az újfajta Jobbik igen, a cigányozás, zsidózás nem! Nem hiszem, hogy ez lehetetlen kívánság volna.

5. A jelölés csorbáit legjobban az előválasztás küszöbölheti ki. Nem azért, mintha előválasztással nem lehetne mellényúlni, hanem azért, mert például a budapesti előválasztáson minden indulónak el kellett fogadnia egy erkölcsi-politikai nyilatkozatot az ellenzéki alapelvekről.

6. Nem lesz erő mindenütt, 3000 településen előválasztást szervezni (pedig jó volna), de az ellenzék közös alapvetésének, hitvallásának, céljaik rövid összefoglalásának ha lehet, már holnap meg kell születnie. Amit minden párt és szövetséges civil szervezet aláír, amit az indulóknak vállalniuk, a választóknak számonkérniük kell. A majdan győztes képviselőktől, egy új kormánytól különösen.

Már alig várom, hogy számon kérhessem. És nem lehetetlen. Ez a választás is megmutatta.