„A Fidesz médiája csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható”
Orbán tíz éve – 5. rész
Sorozatunkban a napi hírek tükrében felvillantjuk Orbán Viktor kormányzásának eseményeit. Azokat a döntéseket, amelyek megalapozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett kormányzás politikáját, s alapvetően meghatározták az ország lakóinak mindennapjait. Orbán értékelése szerint az elmúlt tíz év sikertörténet, amely száz esztendő legsikeresebb fejezete. A miniszterelnök kiegyensúlyozott fejlődést lát, gazdasági eredményeket, amelyek előnyei a legszegényebb rétegekhez is eljutottak. Ezzel szemben a kritikusok a demokrácia leépítését, a közszolgáltatások színvonalának drámai romlását, a korrupció elszabadulását látják. A második Orbán-kormány tíz évvel ezelőtt, 2010. május 29-én alakult. Portálunk heti rendszerességgel felidézi ennek a tíz évnek a történéseit – ahogyan ma látjuk.
A hatalomba gyorsan berendezkedő Fidesz már 2010 novemberében rátette a kezét a teljes magyar sajtóra. A társadalmi, vagy szakmai egyeztetést félredobva, elkészült a médiarendszert gyökeresen átalakító „alkotmány”, majd később az új médiatörvény is, amely révén, a kormány a teljes magyar nyilvánosságot képes kordában tartani. Centralizálta a közszolgálati médiát, valamennyi média típusra általános követelményeket írt elő. Az azóta elhunyt Szalai Annamária, a Fidesz politikusa szerint erre azért volt szükség, mert „felelőtlenül, pazarlóan és főleg ellenőrizetlenül működött az egész intézményrendszer; A Média-hatóság későbbi elnöke azt mondta, hogy a vélemény-, a szólás-, a sajtószabadság immár nem öncél, hanem a közösség érdekét, a társadalom integritását szolgálja.”
Ennek ellenére, a Média-alkotmánynak nevezett törvényt társadalmi, vagy szakmai egyeztetés nélkül, az ellenzék tiltakozása ellenére fogadták el, Rogán Antall és Cser-Palkovics András javaslatára. Az egyéni indítvány tette lehetővé, hogy az országgyűlés a társadalom véleményét tökéletesen figyelmen kívül hagyva fogadta el a jogszabályt, kétharmados többséggel. Az újságíró szakma és a nemzetközi jogvédő szervezetek elsősorban azt tartották vérlázítónak, hogy valamennyi médiumra azonos állami szabályozás érvényesült. Az ellenzék felháborítónak tartotta, hogy egy évvel az uralomra jutása után, Orbán Viktor kormánya befolyást szerzett valamennyi hatalmi ág, tehát a törvényhozó-, a végrehajtó hatalom, és az igazságszolgáltatás mellett az úgynevezett negyedik hatalmi ágra is.
Ez nem a ráadás, hanem a kiteljesedése a médiaszabályozásnak, ez teheti kerek egésszé az új világot” – mondta Szalai Annamária, aki szerint a médiarendszer átalakítását már nem lehetett tovább halogatni. Az új szabályok értelmében, a Médiahatóság rendeleteket hozhat, az irányító testület megsemmisítő pénzbüntetéseket szabhat ki. A kizárólag fideszes kötődésű delegáltakból álló testület – egyetlen ellenzéki tag sem került be a tanácsba, de még a KDNP képviselője sem – rendelkezik a rádiózás és televíziózás technikai feltételeit biztosító frekvenciaelosztásról. Ennek következtében, a pályázatok esetleges elvesztése a rádiós, vagy a televíziós csoportok halálát jelenti. Ezen kívül a hatalom gondosodott arról is, hogy a megélhetést biztosító állami, vagy nagyvállalati hirdetések a kormánykritikus médiumban ne jelenjenek meg. Illetve csak akkor, ha a központi akarat ezt egy alku fejében engedélyezi.
A média új szabályozása – a médiahatóság újjászervezése és a médiatörvény – olyan mértékű központosítást hozott létre a közszolgálati hírközlés és a politikai töltésű kommunikáció világában, amely csak a kommunista diktatúra propagandagépezetéhez hasonlítható – írta a törvény elfogadása után Kornai János, a Harvard Egyetem és Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
Bár a törvénytervezet vitájában is elhangzott, hogy a jogszabály kiegyensúlyozott tájékoztatásra kötelezte a kereskedelmi médiumokat, eközben a közmédia kizárólag a Fidesz uralmát szolgálja (azóta is), ám ezért nem büntetik meg. Az eredeti törvényjavaslatban még az is szerepelt, hogy a „vélemények” ellen is lehet helyreigazítást kérni, de a Fidesz képviselői rájöttek, hogy akkor a kormánypárti álláspontok is helyreigazíthatóak lennének, ezért ezt a passzust L Simon László javaslatára kiiktatták. A Média-alkotmány szerint csak ténybeli hazugságok esetén van mód a helyreigazításra.
A civil szervezetek, és az akkor még LMP színeiben felszólaló Karácsony Gergely „médiatákolmánynak nevezte a jogszabályt, amelynek elfogadását valamennyi ellenzéki párt visszautasította.
A Számvetés című kötetben Kornai úgy fogalmaz, hogy a sajtószabadsággal kapcsolatos háború első csatáját az Orbán-kormány megnyerte. Bizonyára lesznek bátor emberek, de joggal lehet attól tartani, hogy sok médiatulajdonos, szerkesztő, újságíró – még ha szíve szerint bírálná is a kormányt – inkább óvatosan fogalmaz és öncenzúrát alkalmaz. Így a közszolgálati tévé- és rádiócsatornák műsorai egyoldalúvá váltak. Az uralkodói csoportok számára kínos híreket elhallgatják, vagy bagatellizálják, és nem adják meg a lehetőséget sem a kormányzattal szembenálló vélemények kifejtésére. És ez még csak a kezdet, amikor a „médiacár” és társai még el sem kezdtek élni a retorzió eszközeivel.
A médiát szabályozó törvények elfogadása óta lényegében csak a kormány álláspontját közvetíti a közmédia. A nemzet gázszerelője, Mészáros Lőrinc milliárdokat költött a Média Works nevű cégbe, amely elnyelte az országos és vidéki lapokat, színes magazinokat. Később megalakult a Közép-európai Sajtó és Médiaalapítvány (KESMA), amely 470-nél több kormánypárti napi-, hetilapot és folyóiratot, portált, blogot, rádiót, tévét, plakátcéget működtet. A kizárólag a Fidesz érdekeit szolgáló média teljes mértékben a kormány szája íze szerint alakítja át a valóságot.
Legutóbb Orbán Viktor azt mondta, hogy erőszakos baloldali tömegektől kellett megvédeni az Országházat, miközben 2006-ban a jobboldali szélsőségesek erőszakkal elfoglalták a közmédiát.
Ezt a felvételt azért is érdemes megnézni, mert a többi, az akkori közmédia által készített, eredeti helyszíni beszámolók már eltűntek az MTVA archívumából.
Foly.Köv
