A háború okozta gyűlölet nehezen feledhető

Kinek jó akkor ez a fegyverszünet? 

Egy fegyverszünet Gázában rövid távon minden fél számára kedvező lehet bizonyos értelemben. Különösen a civil lakosság védelme és a humanitárius helyzet enyhítése szempontjából. Nyilván Izrael is nyert, visszakapta a túszok egy részét. Ugyanakkor hosszú távon csak akkor lehet fenntartható a fegyverszünet, ha a felek között politikai megállapodás is születik a konfliktus alapvető okainak rendezéséről. A kérdés az, hogy ki tudja ezt a helyzetet a saját céljaira fordítani? A fegyverszünet valóban a béke irányába mutat-e, vagy csak egy átmeneti szünetet jelent az erőszakban? Van egy megállapodás, amit vagy betartanak, vagy nem. Az első fázist még nagy valószínűséggel igen, a többit, a második és a harmadikat illetően, erős kétségeim vannak.

Amikor a Hamasz január elején átadta az első izraeli túszokat a Vöröskeresztnek, fegyveres és egyenruhás harcosok vonultak végig a gázai utcákon, a győzelem jelét mutatva ujjaikkal az ujjongó tömegeknek. Ez nem azt mutatja, mintha a terrorszervezet elvérzett volna.

A fegyverszünet lehetőséget ad a Hamasznak és más palesztin szervezeteknek arra, hogy újra szervezzék magukat és erőforrásokat gyűjtsenek. Ha a fegyverszünetet politikai sikernek állítják be, az erősítheti támogatottságukat a palesztin lakosság körében. Újra lehetőségük nyílik a nemzetközi közvélemény befolyásolására, például azzal, hogy a blokádok humanitárius hatásaira hívják fel a figyelmet. Ez a kép feltűnt az arab országok vezetőinek is, akik egyáltalán nem örülnének annak, ha ismét a terrorszervezet vezetné a gázai övezetet. A mostani helyzetnek ez a legnagyobb buktatója. 

Ezt az arab vezetők mondják?

Igen. Ez nem izraeli, vagy nyugati vélemény, hanem az arab világ félelme a következményektől. A fegyverszüneti megállapodások mindig nagyon ingatagok, a megfigyelők pontosan tudják, hogy még nagyon kemény tárgyalások várnak a felekre. Bármikor fennáll annak a lehetősége, hogy a megállapodást felfüggesztik, vagy összevesznek a szembenállók, és nem tárgyalnak tovább. Rosszabb esetben pedig ismét egymásnak ugornak. Ezt nem lehet kizárni már a második fázis esetében sem, amikor az izraeli hadseregnek ki kellene vonulnia teljes mértékben a gázai övezetből, a palesztinoknak pedig minden túszt ki kellene engedniük. Ez nem fog egyszerűen menni, és akkor még nem beszéltünk a harmadik fázisról, amikor a földig rombolt városokat újjá kellene építeni. Ez akár évekig, vagy még tovább is eltarthat, nagyon sok pénzbe kerül pusztán a romok eltakarítása is. 

Ez valakinek nagy üzlet lehet…

Valakinek, igen. Csak egyelőre nem látni, ki az, aki ezt vállalja. Mi a garancia arra, hogy felépítenek valamit és a szembenállók nem vesznek megint össze? Izrael nem kezd újra bombázni? Nagyon komoly garanciákra volna szükség ahhoz, hogy itt bármi is elinduljon az élet normalizálása irányába. 

Eközben a terroristák köszönik szépen, jól vannak. Ebbe belenyugodhat Izrael? 

A konfliktus érdemi rendezése nélkül biztosan nem. Lehet, hogy megvárják a túszok elengedését, és kezdik elölről az egészet? Benne van ez is a lehetséges forgatókönyvekben. Netanjahu kormányának a konfliktus tartós lezárása egyáltalán nem érdeke, mert számolnia kell a miniszterelnöknek is azzal, hogy az ellenzék azonnal támadást indít ellene, és akkor a kormánynak biztosan mennie kell. Nagy tételben mernék fogadni arra, hogy a térségben kialakult konfliktus valamilyen formában folytatódni fog, amíg a Hamasz ott lesz a „térképen”. Amíg teljesen nem sikerül felszámolni, erre mindig találnak majd indokot. És vannak az országnak más ellenségei is az északi tájakon. A kormányon belüli szélsőségesek azt akarják, hogy Izrael teljes egészében foglalja el a Gázai övezetet, a terület kerüljön izraeli irányítás alá. A térség jövőjét illetően nagyon eltérő elképzelések vannak mind az izraeli, mind az arab országok oldalán. Az látszik, hogy a Hamasz meg akarja tartani a hatalmat Gázában, a környező arab országok is jobban örülnének, ha jönne valaki más, aki békésebb módon irányítana. Ez lehetne akár a Palesztin Nemzeti Hatóság is, de ezt Netanjahu nem akarja.  

Van a konfliktusnak még egy elvarratlan szála: a túszokért kiengedett foglyok. Közöttük veszélyes gyilkosok is vannak. Izrael kikötötte, ők nem maradhatnak Gázában. De ki hajlandó ezeket a terroristákat befogadni?

Igen, ez a kérdés is megoldatlan. Nem kellenek egyetlen környező országnak sem olyan emberek, akiknek vér tapad a kezéhez. Nincs mit tenni, a dohai tárgyalásokon a palesztin oldalon ez volt a feltétele annak, hogy egyáltalán leüljenek tárgyalni. Donald Trump a napokban egy telefonbeszélgetésen felvetette, hogy Egyiptom és Jordánia fogadja be a Gázai övezet palesztin lakosságát. Szerinte ez a terület „lerombolandó hely", és a palesztinok áttelepítése akár ideiglenes, akár hosszú távú megoldás is lehetne. A javaslat persze azonnal heves ellenállásba ütközött mind a palesztinok, mind az érintett arab országok részéről. Másfél millió emberről van szó, senki nem tudja megmondani, közülük kik szeretnének valahol békében megtelepedni, és kikben él tovább a vágy, hogy az izraelieket egyszer majd beseperjék a tengerbe. Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló nyitott kérdésre kellene megoldást találni, mert a földönfutóvá tett lakosság életkörülményei tarthatatlanok.  

Végső soron mit old meg a tűzszünet?

Nem sok mindent. A tűzszünet minden háborús konfliktusban annak fontos, akiknek az adott pillanatban gyengébb a pozíciója, és erőt kell gyűjtenie. A tűzszünetből automatikusan soha nem lesz béke. A háború olyan gyűlöletet szított, amelynek elfeledéshez akár több emberöltőnyi idő is kevés lehet.  

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. március 23-i adása itt nézhető meg: