A líbiai tragédia – egy ország rablóbandák fogságában
A líbiai tragédia szinte példátlan a világon: várhatóan húszezernél több halott, áradások által földig rombolt városok. Mindez egy hosszú évek óta polgárháborús viszonyok között tengődő országban, amelyet az olajkincsen vetélkedő rablóbandák fosztogatnak külső, arab, illetve orosz támogatással.
Moammer Kadhafi lázadó katonatisztként állt 1969-ben a puccsal leváltott Idrisz király helyére és 2011-es haláláig hol pánarab forradalmárként, az arab egység megteremtőjeként, hol terroristaként szerepelt a hírekben. Az általa líbiai „népi demokráciának” nevezett állam felépítése érdekében szorosan együttműködött a Szovjetunióval csakúgy, mint annak kelet-európai csatlósaival, köztük a magyar vezetéssel és támogatta a nyugat-németországi terroristákat. Ő pénzelte a gyilkosokat, akik az 1972-es müncheni olimpián megölték az izraeli küldöttség több tagját s ő segítette a terroristafőnök Carlost, a hírhedt „Sakált” (aki hajdan egy ideig Magyarországról szervezte merényleteit). Líbia bújtatta azokat, akik 1988-ban a skóciai Lockerbie felett bombájukkal felrobbantottak a Pan Am óriás utasszállító gépét. A 270 halott között négy magyar is volt.
Amikor 2011-ben Kadhafi elnyomó rendszere ellen felkelés bontakozott ki, azt véres terrorral verte le. A NATO azután ENSZ-felhatalmazás alapján légi és tengeri támadást indított Kadhafi hadserege, zsoldosai ellen, a diktátort elfogták és agyonlőtték.
Az ország azóta is polgárháborús körülmények között él, két párhuzamos, egymással vetélkedő kormányzattal. Az ENSZ által elismert kormány Tripoliban székel, elsősorban Törökország és Katar támogatását élvezi. Líbia keleti részén, Bengáziban, hadai élén Khalifa Hifter „marsall” uralkodik, aki mögött ott van Egyiptom, Oroszország, az Egyesült Arab Emirátusok s bizonyos fokig Franciaország is. Működik ugyan ENSZ-bizottság az országban, hogy békét teremtsen, de ehhez nincsenek eszközei. Az Egyesült Államok Trump elnök idején végképp „leírta” Líbiát, most a Biden-adminisztráció küld némi segélyt. Az Európai Unió tevékenysége abban merült ki, hogy pénzzel bírja rá a különbőző líbiai hatalmasokat: ne engedjék partjaikról Európába indulni a migránsokat.
E partokra és a repülőterekre most európai segélyszállítmányok érkeznek. A sok éve megbénult, működésképtelen országon azok keveset fognak segíteni, ellopja majd a javát az egyik vagy a másik tábor. S jön az új veszély: az árvizekben úszó hullák ezrei még súlyos járvánnyal is sújthatják a szerencsétlen országot.
