A magas maginfláció is jelzi, hamarosan ismét 6-8 százalékos lehet az infláció

Pénteken tette közzé a KSH a január inflációs gyorsjelentését, amelynek a legfontosabb számai egymástól jelentősen eltérő képet mutatnak. Az idén januárban a fogyasztói árak átlagosan 3,8 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat (decemberhez képest átlagosan 0,7 százalék volt a drágulás üteme), ám az egyes összetevők között nagyon nagy a szórás. Az élelmiszerek például a KSH kimutatása szerint 3,6 százalékkal drágultak, ugyanakkor a háztartási energia 11,3 százalékkal olcsóbb lett (ennek okai is több mint érdekesek – erről itt írtunk bővebben), a járműüzemanyagok ára pedig 11,9 százalékkal csökkent.

A nyugdíjasinflációt is „szépen hozta” a gyorsjelentés (3,9 százalék), a harmonizált mutató pedig 3,7 százalék Ennél is érdekesebb ugyanakkor a maginflációra közzétett adat: az ugyanis – a maga 6,1 százalékával – jócskán meghaladja az általános inflációét. Ráadásul nem is lehet ezt egyszeri jelenségnek mondani, ugyanis szeptember óta rendre növekvő mértékben meghaladja a ténylegesen mért drágulási ütemet, azaz ötödik hónapja nyílik az olló a kettő között. 

Forrás: KSH

Ez mindenképpen érdekes, különösen annak fényében, hogy a maginflációra az okosok azt szokták mondani, hogy előrevetíti a jövőbeni inflációs folyamatot. Valóban ezt teszi? És egyáltalán, mit mutat? És ennek alapján mire lehet számítani? Mellár Tamást kérdeztük.

Azt látjuk, hogy ugyan vannak szezonális hatások, rendkívüli kormányzati intézkedések, amelyek az infláció átmeneti csökkenését eredményezhetik, de a maginfláció magas volta azt mutatja, hogy a rendszerben továbbra is jelentős az inflációs nyomás. Ez azt vetíti előre, hogy nagyon nehéz lesz megszabadulni az inflációtól és visszakerülni a 3 +/– 1 százalékos célsávba. Átmenetileg persze lehet bűvészkedni, egy-két intézkedéssel leszorítani a mutatót, de attól még a rendszerben benne van az inflációs nyomás – állapította meg Mellár. 

„A jelenség ezen túl azt is előrevetíti, hogy ha valóban lesz kormányzati gazdaságélénkítés – márpedig a kormány eltökélt ebben –, akkor a maginfláció továbbra is magas marad, az általános infláció pedig ismét felugorhat akár 6-8 százalékra is” – figyelmeztetett. Varga Mihály pénzügyminiszter már bejelentette, hogy az államháztartási hiányt nem tudják a 2,9 százalékos szinten tartani, az 4,5 százalék körül lesz, ez pedig a keresleti oldalon is gerjeszti az inflációt – jegyezte meg.

Azt sem illik elfelejteni, hogy a január pangó hónap, amikor amúgy sincs kereslet, ennek fényében a 3,8 százalék nem sokat mond arról, hogy milyen tendenciák várhatók – fejtegette. Az persze nyilvánvaló, hogy a kormány most majd ünnepli magát az adat kapcsán, azt harsogva, hogy megszabadultunk az inflációtól, majdnem sávon belül, de ez csak átmenetinek fog bizonyulni – prognosztizálta.

Ismét érlelődik valami beavatkozás-féle, hiszen Nagy Márton a héten utalt arra, hogy a benzinárnál lát mozgásteret a mérséklésre – vetettük közbe. Mellár szerint ő is ilyesmire gondolt, amikor azt látni, hogy egy adminisztratív állami intézkedéssel próbálnak ideig-óráig átmeneti eredményt elérni. Ám ezeknek hosszabb távon újabb következményei lehetnek, az például, hogy a kis benzinkutak közül még több tönkremegy. „Minden adminisztratív szabályozás piactorzító jellegű, csak rövid távon hoz eredményt, nem jelent megoldást” – mutatott rá.

Az inflációs nyomás továbbra is megvan, ha a kormány korlátozásokat, vagy elvárásokat tesz be a rendszerbe, az azt jelenti, hogy elfojtott, visszafogott inflációt generál, aminek az eredménye az átmeneti hiány, az ellátási gondok, a minőségromlás – ennek a mintának a tankönyv szerinti példáját láthattuk a lakossági üzemanyagár-stop hatására – folytatta. „A voluntarista gazdaságpolitika nagyon jó példája, amikor a kormány élénkíti a gazdaságot, s a vele együtt járó inflációt meg adminisztratív eszközökkel próbálják kordában tartani – az idősebbek emlékezhetnek erre a szocializmusból” – mondta Mellár Tamás.