A mali katonai kiküldetés kockázatos politikai ízű propagandafogás

Bár tavaly ősszel megszületett a kormány 1654/2021. (IX. 21.) határozata a TAKUBA alkalmi harci kötelékben történő magyar katonai szerepvállalást előkészítő törzs kiküldéséről, majd ugyanazon a napon a Parlament elé került (a november 9-én el is fogadott) határozati javaslatból is megtudhattunk részleteket, az elmúlt időben szaporodtak a misszióval kapcsolatos hírek.

Mint korábban a Hírklikk is megírta, a világ egyik legveszélyesebb országában kezd szolgálatot 80 különleges rendeltetésű magyar katona, akik az idei év elején utaznak ki a nyugat-afrikai Maliba, hogy mindenekelőtt terrorista és szélsőséges csoportok felderítésében és felszámolásában vegyenek részt. Maliban napi szinten támadják a terroristák a nemzetközi erőket. Jelen van az al-Kaida és az Iszlám Állam is. Magyarországról a különleges erőknek ezekkel a terrorista sejtekkel kell majd felvenniük a harcot. A szakemberek szerint ez lesz a magyar honvédség legveszélyesebb missziója. A különleges műveleti erők négy hónapos váltásban teljesítenek szolgálatot, és összesen 22 hónapot töltenek Maliban, ahol 2023. december 31-ig maradnak.

Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség parancsnoka többször és több felületen is „propagálta” a missziót. Decemberben a helyszínen forgathatott vele az ATV, amikor az előkészületek miatt járt az afrikai országban, a héten pedig a parancsnok a HírTV-nek beszélt az akcióról, amiről azt mondta, hogy a 15 európai uniós tagállam közös missziójának a célja a mali katonák képzése, a dzsihadista terrorszervezetek elleni harc és az illegális migráció megakadályozása. Az altábornagy úgy vélte, hogy az afrikai katonai szerepvállalás nemcsak magyar érdek, hanem egyben szövetségesi kötelezettség Magyarország számára.

Miért fontos a magyar katonai misszió Maliban? Presztízs? Politika? Szövetségi rendszer? Elsősorban a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkoznak, de a migráció is szóba kerül indokként. Ez azért már leginkább politizálás, nem? Lehet-e ilyen nyíltan politikai eszközként kihasználni a Magyar Honvédséget? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a korábbi honvédelmi minisztert.

„Nem NATO, és nem uniós misszió amiről szó van, ez ugyanis egy Franciaországgal és az afrikai államokkal született megállapodás, ami kérés alapján jött létre” – tette helyre a dolgot Szekeres Imre, aki nem csak emiatt tartja rendkívül kockázatosnak és nehezen indokolható bevetésnek a mali szerepvállalást. A kockázati tényezők közé sorolja még magát a térséget, amelynek politikai és klimatikus viszonyai számunkra ismeretlenek.

Megjegyzendő, hogy mind a kormány, mind pedig az országgyűlési határozatból kiderül, hogy milyen kezdeményezésre született meg a döntés a magyar katonák részvételéről a misszióban. Valóban volt amúgy példa arra, hogy az EU akciójának a keretében vettek részt magyar katonák egy műveletben – ahogy arról a 1107/2013. (III. 7.) kormányhatározat az Európai Unió Mali Kiképző Műveletében (EUTM Mali) tanúskodik. Érdekes módon, az is már a Fidesz-érában történt.

De ez csak egy szempont a magyar részvétel megítélésében. Merthogy Szekeres Imre szerint a Magyar Honvédségnek sem a kiképzése, sem a technikája, sem a felszerelése nem alkalmas sivatagi küldetésre, dzsungel-körülményekre. Ez a misszió kevés hasznosítható tapasztalattal jár a Magyar Honvédség számára – pedig a tapasztalatszerzés lehet fontos szempont egy-egy kiküldetés vállalásában – fejtegette.

„Mindezek miatt nem lehet másra gondolni, minthogy egy diplomáciai alku keretében vállalta a magyar kormány azt a feladatot, amellyel kockára teszi a magyar katonák életét” – szögezte le.

Szekeres egyetért ugyan azzal, hogy a térség veszélyforrást jelent abból a szempontból is, hogy Afrika középső részéből elindulhat Észak-Afrika felé a migráció, ám szerinte ez a valós tény sem indokolhatja a magyar részvételt. „Ez nem más, mint egy propagandafogás, s számomra azt mutatja, hogy a honvédelmi vezetés fantáziája szűkös, hiszen olyan, ennél hasznosabb akciókban is részt lehetne venni, ami hasonló módon növelné Európa biztonságát, viszont elfogadható kockázattal járna együtt és egyidejűleg a magyar honvédek is hasznosítható tapasztalatra tehetnének szert” – fejtegette. Ám nem ezt választották, s erre nincs más ok, mint hogy politikai ízű alku, propagandafogás ez az egész, „adja isten, hogy senki ne sérüljön meg a katonák közül!” – tette hozzá.

Elismerte, hogy természetesen vannak szövetségesi kötelezettségeink is, ám határozottan állította, hogy nincsenek olyan kényszerek, amelyek miatt olyan kockázatos akciót kellene vállalnia a vezetésnek, amire a katonáink nincsenek felkészülve, és amelynek a kimenetele kétséges.

Saját emlékeiből idézve illusztrálta, hogy lehet nemet is mondani. „Élőben átéltem ilyet az afganisztáni misszió idején, amikor a szövetségi parancsnokság azt tervezte, hogy a magyarokat olyan területre vezényli, ahol sivatagi körülmények voltak, 40 fok feletti hőmérséklettel – ezt viszont mi nem vállaltuk a kockázat miatt” – emlékezett vissza a volt honvédelmi miniszter. Hozzátette, „Előttem van a kép, amikor Afganisztánban a francia parancsnokkal, a déli hadműveletek akkori vezérkari főnökével beszálltunk az amerikaiak helikopterébe, ott egymásra néztünk azzal, hogy ide nem jövünk... és nem is mentünk.”