Ali baba hamarosan belép a Fideszbe

Kásler Miklós esetében még gondolhattuk, hogy kiválasztása egyfajta félreértés, orbáni tévedés, Maróth megjelenése, és sok más kormányzati politikus megszólalása elég egyértelművé teszi a helyzetet. Orbánt egyfajta keresztényi megszállottság vette hatalmába; így kell lennie, különben menthetetlenül felismerné a butaságokat, az ostobaságokat, a sületlenségeket. Sokáig hittem, hogy ez a keresztényi retorika csak taktika Orbánnál; nem veszítette el ő régi énjét – térdre csuhások –, csak a liberális túlsúly ellen ez a fajta politika érvényesülhetett, ígért hatalmi szerepet. És ez – valószínűleg – így is volt, legalább is a fordulat – mármint az orbáni fordulat – éveiben. Akkoriban még nem a kereszténység alkotta mondandóinak lényegét. Évről-évre új szlogennel állt elő, amíg rá nem talált előbb az illiberalizmusra, majd néhány évvel ezelőtt a kereszténység hangsúlyozására.

Találkoztunk már néhány olyan emberrel, akinek döntő fordulatot hozott az életében a hit; hirtelen másként látta és láttatta a világot, a korábbiaktól tünetek ütköztek ki rajta. Nem, nem bolondult meg, mint sokan hitték, egyszerűen csak más lett. Itt azonban más kategóriára gondoltunk; Orbán bizonyosan nem lett megszállottja új hitének. Annak ellenére nem, hogy feltűnő gyakorisággal húzza rá cselekedeteit, megnyilvánulásait a kereszténységre, és tesz meg mindent annak érdekében, hogy ezt az egész országra, a teljes lakosságra nézve kiterjessze.

És így jutunk vissza a kiválasztás szempontjaihoz is; nem lehet a véletlen műve, hogy Kásler után Maróth Miklóst bízta meg olyan feladattal, amely a tudomány egészét hivatott átalakítani. Mind a két személy – Kásler az orvostudományban, Maróth a klasszika filológiában – megkérdőjelezhetetlen szaktekintélynek számított, mégis, új megbízatásuk furcsa megszólalásokat hozott belőlük a felszínre. Kásler, ne feledjük: a Tízparancsolat betartásáról beszélt, mint az egészség megőrzésének legfontosabb feltételéről, Maróth pedig a kultúra területére kirándult a Pesti Srácoknak adott nyilatkozatában. Eszmei tévelygéséről már mi is beszámoltunk itt, a Hírklikken. Többek között Lendvai Ildikó szellemes írásának közlésével. Így talán nem is érdemes a tartalomra most mélyebb figyelmet fordítani. Azt a megjegyzését is kivesézték már többen, amely a muzulmánok negatív tulajdonságait szerinte bemutató Egri csillagokra vonatkozott, szembeállítva a romboló hatású Harry Potterrel. Ezért ne foglalkozzunk azzal, hogy milyen ellentmondás feszül ezen állítása és Orbán Viktor napi politikája között, hogy Erdogan szeretete miként viszonyul az Egri csillagok bűnös törökjeihez.

Inkább fordítsuk figyelmünket az eredeti felvetéshez: vajon véletlen-e, hogy Orbán Viktor olyan karaktereket hoz felszínre, akik olyan alapvetéseket fogalmaznak meg, amelyek – bár igazodnak a miniszterelnök igényeihez – összességében mégis inkább nevetségessé teszik őket. A kormányfőnek azonban ilyen személyekre van szüksége, akik mit sem törődve mondandójuk tartalmával, ellentmondásosságával, képtelenségével, fennen hangoztatják a magyarság keresztény kultúrájának szükségességét és elengedhetetlenségét. Az ilyen megnyilvánulásokra mondta azt a Hírklikknek nyilatkozva Beer Miklós, a váci egyházmegye azóta nyugalmazott érseke, hogy nem más ez, mint politikai kereszténység. Ami egyet jelen – a mi értelmezésünk szerint – a hamissággal, a keresztény ideológia valódi meggyőződés nélküli használatával.

Természetesen, ezzel a megállapítással nem mondunk újat, nagyjából látható volt, hogy Orbán Viktor ebbe az irányba fordul – mégpedig abban a reményben, hogy a magyar lakosság többségét ezzel meg tudja szólítani, maga mellett tudja tartani. Hogy így van-e, ebben lehetnek kérdőjeleink, de nem vitás: belekényszerítheti ellenfeleit abba az utcába, amelyen a nem-keresztények járnak. Ez persze nem egyenlő a zsidókkal, vagy a zsidózással, de egyenlő a magyarság megtagadásával, az idegenek, a migránsok befogadásával, illetve a keresztény kultúra elvesztésével. Márpedig Orbán pontosan ezt akarja: ahogy elvette az ellenzéktől a nemzeti szó használatát, a kokárdát, és még egy sor korábban nem politikai alapon felosztott kifejezést, most a kereszténységet akarja magához ragadni, és ehhez találja meg a megfelelő személyeket. Azon személyeket, akikről azt nem tudni, hogy meggyőződésből mondják-e azt, amit hallunk tőlük, vagy ők is csak taktikáznak: azt hangsúlyozzák, amit a miniszterelnökük hallani akar. Egyelőre még csak ott tartanak, hogy száműznék a magyar könyvtárakból például a Harry Pottert, hogy katonadalokat énekeltetnének az iskolásokkal, de ha ezen az úton haladnak tovább, előbb-utóbb eljutnak az igazi megoldásig, például Ali baba fideszesítéséig.