Amíg nincs jogállam, aranykor se lesz!

Kardos Ernő 2019. szeptember 15. 18:44 2019. szept. 15. 18:44

„Aranykor nem volt Magyarországon, s a jogállam helyreállítása nélkül nem is lesz! – nyilatkozza portálunknak Bokros Lajos, az ismert közgazdász. Mint emlékezetes korábban a politika legfelsőbb köreiben meglévő, s a nyilvánosság előtt zajló vita hozta lázba a politikát. Varga Mihály ugyanis azt nyilatkozta, hogy az aranykornak vége, szigorú költségvetési politikára van szükség, Matolcsy György viszont biztosan állítja, hogy az aranykor folytatódik. Kinek van igaza? – kérdeztük Bokros Lajos az egykori pénzügyminisztert, aki ma egyetemi tanár.

A bőrünkre megy a jegybankelnök és a pénzügyminiszter vitája azért több, mint érdekes, ön kivel ért egyet: csak volt aranykor, vagy még lesz is?

Egyik sem igaz. Magyarországon ma nincs aranykor, s amíg a jelenlegi rendszer fennmarad, addig nem is lesz. Amit ők aranykornak neveznek, az egy délibábos, nem fenntartható növekedés, amit elsősorban az európai uniós pénzek hallatlan mennyiségű beáramlása tett lehetővé. Továbbá az egész világon olcsó a tőke, alacsonyak a kamatok, és az olajár, amelyek mesterséges fellendülést hoztak Magyarországra. De az ország urai, ahelyett, hogy ezt a „kegyelmi” állapotot kihasználták volna, tehát a beáramló erőforrásokat beruházásokra, a gazdaság hatékonyságának, versenyképességének a fejlesztésére használták volna fel, a pénz nagy részét elherdálták, vagy ellopták. Amíg nem javul látványosan a gazdaság versenyképessége, addig később sem lesz aranykor, ahogy most sincs.

Pedig a kormányzat számai azt bizonyítják, hogy a gazdaság lendületben van, csúcsokat dönt a növekedés, és a foglalkoztatás. Ön szerint mi kéne az aranykorhoz?

A kedvező adatok elsősorban az uniós pénznek és a kivándorlásnak köszönhetők. Magyarország csak akkor lenne képes valódi aranykort produkálni, ha javulna a termelékenység, a versenyképesség, és megnőne a társadalom nyitottsága, aminek nagyon fontos része a jogállam helyreállítása. Ez azonban nem várható a jelenlegi önkényuralmi rendszertől.

A politika és a gazdaság összefügg. Rá kell mutatni: a jelenlegi kormány nem tiszteli a magántulajdont, torzítja és rombolja a versenyt, ahelyett, hogy lebontaná a verseny előtt álló akadályokat. Amíg monopóliumokat épít, ahelyett, hogy azokat a verseny fokozása érdekében széttörné, addig nem várható aranykor. Ahhoz nem elég néhány kedvező adat. Az kellene, hogy a társadalom is fejlődjön, aminek nélkülözhetetlen előfeltétele a jogállam helyreállítása.

Pedig sokan értelmezték úgy, hogy a két szereplő között munkamegosztás alakult ki, Varga Mihály szavai a realitást tükrözték, Matolcsy György pedig a hitet igyekezett sugallni, s a kettő együtt szükséges a fejlődéshez.

Ez tévedés. A jegybankelnök nem pap. Matolcsy Györgynek nem hitet kell sugallni, hanem hitelességet felmutatni. Ehhez mindenekelőtt a valóságról kellene beszélni. A valóság talajáról kellene olyan hiteles monetáris politikát folytatni, ami önálló cselekvésre ösztönzi az ország népét. Ami aztán anyagi erővé válik. Erről azonban nincs szó. A két szereplő között alapvetően egy szűken vett gazdaságpolitikai kérdésről van vita, nevezetesen: szükség van-e stabil árfolyamra?

Nyilván ez egy élő vita, hisz a forint egyre gyengébb, már minden csúcson túl van!

Nagyon káros, amikor a pénzügyminiszter és a jegybankelnök az árfolyamról veszekszik. Pláne nyilvánosan, ez ugyanis bizonytalanságot szül. Ez semmiképp nem erősíti a hitelességet, hanem gyengíti azt. Abban egyébként egyetértek Varga Mihály pénzügyminiszterrel – ezt én már legalább húsz éve mondom – hogy nem erős, nem gyenge, hanem stabil forintárfolyamra van szükség.

Ehelyett a mai Magyar Nemzeti Bank – ami sajnos, a kormánytól egyáltalán nem független intézmény – tudatosan rontja a forint árfolyamát. A magyar nemzeti valuta leértékelődésével – amihez a maga eszközeivel hozzájárul – próbálja némileg ellensúlyozni azokat a hátrányokat, amik abból adódnak, hogy a kormány politikája következtében a gazdaság versenyképessége gyenge.

Ezen túlmenően a Magyar Nemzeti Bank – hasonlóan a hazai önkényuralom többi intézményeihez – bűnszövetkezetként működik, korrupt bűntárs a költségvetés durva kijátszásában. A túl alacsony kamatok és a magas infláció miatt a forint folyamatosan veszít értékéből. A jegybank azért tartja alacsonyan a kamatokat, hogy ezzel is serkentse a növekedést. Ennek egyrészt nincs pozitív hozadéka, mert konjunktúrában ettől nem lesz még gyorsabb a növekedés. Másrészt viszont az MNB csalárd pénzpolitikája a magyar dolgozók munkáját folyamatosan leértékeli. Korábban megfogalmazott véleményem beigazolódott, mert a közelmúltban az euró árfolyama már 333 forint is volt, ami minden idők legrosszabb árfolyama. Ezt a hazai gazdasági folyamatok szempontjából semmi sem indokolja.

Nem véletlenül mondom egy évtizede, hogy Magyarországnak abszolút érdeke az eurózónához való csatlakozás. Ez örökre stabilizálná az árfolyamot, kivenné annak meghatározását a jórészt korrupt hazai politikai osztály homokozójából.

Ön szerint elmúlt az a lehetőség, hogy a hihetetlen mennyiségű uniós támogatásából egy jól működő demokratikus országot csináljon a politikai elit, vagy még mindig van esély erre?

A társadalom fejlődésében soha nincs végpont. A folyamatok mindig visszafordíthatók. Bár az Orbán-féle önkényuralom azoknak a piacelvű szerkezeti reformoknak a teljességét elpusztította, amit a demokrácia húsz évében az ország bevezetett, a jövőben majd újra el lehet ezeket kezdeni.

Magyarországon kell egy olyan felelős kormány, amely helyreállítja a jogállamot, amelynek a hitelesség mellett némi szaktudása is van, hogy újra a helyes irányba vigye az országot. Újra olyan reformokra lesz szükség, amely visszarántják a magyar gazdaságot és társadalmat az európai fejlődés főáramába.

Ezzel lényegében azt állítja, hogy jogállam nélkül nem működik megfelelően a piacgazdaság, amire ellenpélda lehet Kína, ahol ugyancsak diktatúra van!

Egy közepesen fejlett ország már nem tud továbbfejlődni, s bejutni a gazdag országok sorába, ha nincs jogállam. Egy nagyon alacsony szintről államilag vezérelt iparosítással, beruházásokkal és kényszer-megtakarítások tömegével ideig-óráig lehet ezt csinálni. A kínai gazdaság elmúlt harminc éves fejlődése erre példa. De amint Kína elérte a közepesen fejlett országok szintjét, a fejlődés drámai módon lelassult. Jövőre már csak 6 százalékos növekedés várható, miközben volt idő, amikor ennek duplájára is képes volt a kínai gazdaság.

Az, hogy 2030-ra egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Magyarország elérje Ausztria színvonalát, – ezt a célt egyébként pont a Magyar Nemzeti Bank tűzte ki – az jogállam nélkül biztosan nem sikerülhet. A jog uralma ugyanis szükséges ahhoz, hogy a megtakarítók és a befektetők megbízzanak bennünk. Abban, hogy vállalkozásaik sikere tőlük függ, nem az állam kegyétől, hogy a pénzük biztonságban van, azokat nem fogja elrabolni a ragadozó állam. Olyan államra van szüksége az országnak, amely tiszteletben tartja a jogszabályokat és védi a megtakarítók és a befektetők pénzét. Minderre elsősorban a független igazságszolgáltatás a garancia. Olyan igazságszolgáltatásra van szükség, amely védi a magántulajdont szükség esetén az állammal szemben is. Ez tökéletesen kizárt Orbán illiberális államában. Aranykor tehát csak akkor lehet, ha majd helyreáll a jogállam, a szabadságelvű demokrácia. Csak akkor tud majd a magyar gazdaság és társadalom fejlődni. Addig minden fejlődés délibáb.

Van valamiféle elképzelése arra, hogyan áll helyre a jogállam, megvalósulhat ez békés úton, újabb forradalom nélkül?

Nem azt várom, hogy a hazai jogállamot az európai intézmények állítsák helyre, mert az kívülről jövő, az országra erőszakolt intézményrendszer lenne, nem lenne elég szilárd, és a belső nacionalista-populista erők újra elpusztíthatnák. A jogállamot és a demokráciát a magyar társadalomnak, a magyar népnek, a magyar nemzetnek kell kiküzdeni, kikövetelni, és kiizzadni. Ha erre nincs belső késztetés és igény, akkor nem lesz jogállam. Csak akkor lesz, ha azt a belső erők akarják és képesek helyreállítani. Én abban bízom, és mindent megteszek azért, hogy a liberális demokrácia hazánkban helyreálljon. Csak akkor tudunk visszatérni a gazdaság tartós fejlődéséhez, az európai kulturális és civilizációs haladás főáramába. Mindezek nélkül aranykorról még álmodni sem lehet.