Amikor a katolikus is zsidó
Régen megtanultam – már persze, amióta létezik az internet világa -, hogy a kommentekre, megjegyzésekre nem kell odafigyelni. Álarc mögé bújva sokan válnak bátorrá, agresszívvá, végül is nem kell felelniük szavaikért. Mondom, megtanultam, ám mégis: az ember bele-bele olvas ezekbe a megjegyzésekbe. Aztán, sokszor, elkeseredik: mennyi gyűlölet halmozódik fel egyesekben, micsoda indulatok és verbális brutalitás szabadul ki az olykor vállalt, de többnyire fantom nevek mögül. Sokféle magyarázat van a miértekre, de az az álláspont is elfogadható, hogy ez mindig is így volt, legfeljebb – internet híján – nem tudtunk róla. Magam nehezen tudnék ebben igazságot tenni, nem is akarnék, azt azonban érdemes rögzíteni, ha egy kormány maga is – nyíltan – ellenséget kreál egy népcsoportból, az erősíti az agressziós hajlamokat.
Nagyszombaton portálunk interjút közölt Beer Miklós váci püspökkel, részint a Húsvét alkalmából, részint pedig azért, mert a püspök – feltehetően – most vasárnap celebrálta utolsó miséjét; közel a hetvenhatodik évéhez letelt a szolgálati ideje. Beer püspök azon katolikus papi vezetők közé tartozik, aki mindig kiállt az elesettek, az üldözöttek mellett, és aki most is – búcsúzóban – kiemelt hangsúlyt szánt a romák, az idegenek támogatásának szükségességére. Testvérek vagyunk mindannyian, fogalmazott, és nem pusztán ünnepi szép szavakat fogalmazott meg, ő maga minidig is ekként élt, ekként cselekedett. Tette ezt, teszi ezt egy olyan időszakban, amikor e szavak megfogalmazása már önmagában is indulatokat vált ki egyesekből.
És akkor itt térek vissza az interjúhoz fűzött kommentekhez. Az egyetértő, köszönetet nyilvánító megjegyzések a végén nagyjából egyensúlyba kerültek a támadó írásokkal, de kezdetben – mintha csak trollok szállták volna meg a hirklikk.hu oldalát – szinte kizárólag szélsőséges bejegyzések érkeztek az írás mögé. De, mint mondtam, nem különösebben érdemes ezekkel foglalkozni, egyet azonban mégis kiemelnék közülük. Azt írta a kommentelő, hogy íme: két ballibsi egymásra talált. Mondhatnám persze, hogy messze nem ez volt a legdurvább hozzászólás, és nem is azért emelem ide, mert a ballibsi lenne a legelrettentőbb kifejezés, amellyel találkozhattunk. Azért emelem ide, mert arra mutat rá, hogy az emberek mennyire árnyalatlanul gondolkodnak, mennyire rabjai saját előítéleteiknek, vagy még inkább gyűlöleteiknek.
Mert ugye semmi egyebet nem jelent ez a kijelentés, minthogy két liberális zsidó beszélgetése a közölt interjú. Vagyis az illető minden további nélkül zsidózza a katolikus főpapot, és teszi ezt azért, mert mást gondol a világról. Azért, mert Beer Miklós testvérként beszél az iszlám hívőről is, azért mert a Notre Dame katasztrófája után is azt hangoztatja, hogy az emberben lévő templom, a hit, a szeretet, a barátság, a megértés sokkal fontosabb a kőtemplomnál, és azért, mert ő nem látja, hogy a keresztényeket üldöznék Európában.
Zsidózni, úgy látszik bármikor lehet és bárkit, még egy katolikus papot is, ha az nem hajlandó beállni a sorba, és azt hangoztatni, amit a mai kormányzat akar. Mert a mai kormányzatnak, nem lévén valódi kormányzati filozófiája, csak az a fontos, hogy tovább szítsa az idegengyűlöletet, mert – íme – az hat leginkább az emberekre. A borzalmas Sri Lanka-i merénysorozat után a magyar külügyminiszter, aki mostanság a legelvakultabb szónoka lett a keresztény-védelemnek, nos a Sri Lanka-i dráma után is elsőként azt találta legfontosabbnak megjegyezni, hogy ma a keresztények legüldözöttebbek szerte a világban.
Vajon miért nem elégedett meg Szijjártó Péter annyival, hogy elítéli a terrorizmus minden formáját, hogy elítéli az aljas merényleteket, terrorcselekményeket, bárki ellen is kövessék el azokat? Tudjuk a választ. Azért nem, mert Orbán Viktor programja, amelyet az egész országban plakátokon hirdetnek, pontosan az ellenkezőjéről szól, mint amit Beer püspök hirdet.
De ide emelhetném akár Erdő Péter bíboros gondolatait, aki így fogalmazott a húsvéti interjújában: „A keresztény emberkép azt mondja, az embernek méltósága van, amely azért is megilleti, mert ő ember. Ezt nem kell külön teljesítménnyel kiérdemelni”. Tudom, látom, a bíboros árnyaltabban – mondhatnám: kevésbé bátran – fogalmazott, mint Beer Miklós. De a mai helyzetben értékelnünk kell, ha a Fidesz-hatalomhoz eddig feltétlen lojalitást mutató vallási vezető kimondja a politikusok felelősségét is abban, hogy az ő feladatuk is „Isten szeretetét közvetíteni az emberek felé.”
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a kijelentés sem azt jelenti a politikai szereplők, esetünkben Orbán Viktor, vagy a kormány tagjai számára, hogy fordítani kell a politikájukon, és a gyűlölet-keltés helyett a szeretetre koncentrálni. Nem azt fogja jelenteni a kommentelő számára, hogy abba kellene hagyni a vak zsidózást, az antiszemitizmus hirdetését. Ő csak arra fog figyelni, amit számára közvetítenek: üldözd a zsidót, üldözd az idegent.
Higgyünk benne, hogy – egyelőre? – csak szóban.
