Az állatorvosi ló neve: DVTK
Az alábbi sorokat egy sporthoz értő és a DVTK-t szívből szerető hölgy írta kedvenc csapata kiesését követően: (…) Öt éven át kísértettük a sorsot, de ezúttal Dáriusz kincse is kevés volt. A kegyelmet nem pénzért osztogatják, az más dimenzió. Bebizonyosodott egy nagyon fontos tétel: a szurkolóitól megfosztott Diósgyőr nem életképes! A 12 játékos sokkal fontosabb, mint valaha gondolták. Soha ilyen csodálatos anyagi lehetőségek között nem játszhatott a DVTK labdarúgó csapata, mint az elmúlt tíz évben, ezért mindenkinek hála jár, aki tett érte. A diósgyőri foci koncepciója azonban csúfosan megbukott. Ezernyi oka van. Köztük az egyik, hogy klubfilozófiáról beszélnek azok, akiknek fogalmuk sincs arról, mi az, hogy klub és mit jelent a filozófia. A klubnál dolgozók egy részének és a játékosaink zömének semmit nem jelent a DVTK. (…) Több év szisztematikus munkája ért révbe, amelynek köszönhetően a DVTK lélek és tartalom nélküli, arctalan multiklubbá vált. A lufi ma végleg kipukkadt. A magyar labdarúgás szegényebb lett nélkülünk. (Fekete Zsuzsa újságíró)
Csak részleteket közöltem a bejegyzésből. Fekete Zsuzsa remekül foglalta össze öt év történéseit, világosan leírta, hogy az elmúlt fél évtized cselekvései nem is eredményezhettek mást, minthogy Miskolc első osztályú csapata kipottyanjon az NB1-ből. Az újságírónő pénzügyekben is világosan fogalmaz: a klub új stadiont kapott, számolatlanul „tolták” a pénzt a csapatba, összevásároltak mindenféle játékost és edzőt, tulajdonost is váltottak, de a diósgyőri foci ennek ellenére leverte a nem túlságosan magasra helyezett lécet. Nyíregyháza, Pécs, Szombathely és Győr után a szurkolók által imádott DVTK is elköszönt a magyar labdarúgás élvonalától. A DVSC-t azért nem említem, mert – egy év távollét után – vélhetően visszajutnak az első osztályba.
De mi lesz Diósgyőrben? Bizonyára összeül a válságstáb, döntenek egy új szervezeti formáról, elzavarják a horvát edzőt és az általa hozott légiósokat. Kitűzik a célt, az azonnali visszajutást. Az új igehirdetők szavukat adják, hogy ezentúl csak olyanok kerülhetnek a klub közelébe, akiknek diósgyőriül dobog a szívük és kötődnek a városhoz, a szurkolókhoz. Egy 111 éves klub esetében ez kicsit megkésett ígéret. Eddig mi volt a DVTK? Átjáróház, roncstelep vagy pénzmosoda?
Fekete Zsuzsa minden szavával, gondolatával egyetértek, kivéve az utolsó mondatban foglaltakkal. A mostani DVTK kiesésével a magyar labdarúgás nem lett szegényebb. A szerző írja: nincs klubfilozófia, nincs kötödés, nincs önálló arculat, nincs teljesítmény! Miért és kinek hiányzik ez az együttes a magyar foci palettájáról? Semmittevő, pénztemető, „lélek és tartalom” nélküli multiklubból van elég az NB1-ben! Most egy kipottyant közülük, országos szempontból ez nem veszteség. A becsapott helyiek persze érthetően szomorúak.
Mondjuk ki kerek perec: a város szereti a csapatot, de a focisták gátlás nélkül megcsalták a várost. Ellenpéldaként: a Budafok – ez a kerületi kis csapat – emelt fővel, az NB1 legkisebb költségvetésével, hazai fiatalok szerepeltetésével szintén kipottyant az első osztályból. Becsülettel, tisztességgel helytálltak – és kiesésük ellenére, minden elismerést megérdemelnek. Az agyondajkált és alaposan kistafirungolt DVTK szégyenteljes módon került a másodosztályba. Jól írja Fekete Zsuzsa: a lufi ma végleg kipukkadt! Én erre azt mondom: hála Istennek!
