Az ankarai NATO-csúcson a szövetség maradt, a bizalom fogyott
A Népszava elemzése szerint nem hozott áttörést az ankarai NATO-csúcs, inkább azt jelezte, hogy az európai szövetségesek egyszerre próbálnak alkalmazkodni Donald Trumphoz és csökkenteni Amerika-függőségüket. Az írás szerint a hivatalos egységnyilatkozatok mögött továbbra is kérdés, meddig lehet változatlan transzatlanti szövetségről beszélni.
A cikk úgy értékeli, hogy a találkozó alaphangulatát kettősség határozta meg: a hivatalos nyilatkozatok egységről, új korszakról és megerősített elrettentésről szóltak, a háttérben viszont az európai vezetők azt mérlegelték, hogyan lehet kezelni az Egyesült Államok kiszámíthatatlanabb magatartását.
A Népszava szerint Donald Trump Ankarába érkezve Recep Tayyip Erdoğan török elnököt dicsérte, az európai szövetségeseket viszont bírálta. A cikk szerint azt rótta fel nekik, hogy az iráni háború idején nem álltak mellé, és emiatt a NATO-val is elégedetlenségét fejezte ki.
Az írás külön kitér arra is, hogy Trump ismét elővette Grönland ügyét. A Népszava értékelése szerint ezzel egy NATO-szövetséges, Dánia területi szuverenitását kérdőjelezte meg, ami a cikk szerint jól mutatja a védelmi szervezet jelenlegi állapotát.
Az európai válasz a cikk szerint nem a Washingtonnal való nyílt szakítás, hanem az óvatos alkalmazkodás. Az írás hangsúlyozza, hogy az amerikai katonai kapacitások – hírszerzés, műholdas felderítés, rakétavédelem, precíziós csapásmérés és parancsnoki rendszerek – mélyen beépültek a NATO működésébe, ezért Európa egyik évről a másikra nem tudná pótolni az Egyesült Államokat.
A cikk szerint ennek az alkalmazkodásnak látványos eleme a fegyveripari alku. Európa a saját hadiipari bázisára is támaszkodna, de nem zárná ki az amerikai hadiipart sem: példaként a Lockheed Martin és a Rheinmetall ATACMS-rakéták németországi gyártásáról szóló megállapodását említi.
A Népszava szerint további jelzés Kanada döntése, amely német tengeralattjárók felé fordul, valamint az, hogy a NATO a svéd Saab GlobalEye gépeit részesítené előnyben az öregedő AWACS-flotta cseréjénél. Az írás ebből arra következtet, hogy erősödik az európai és kanadai védelmi együttműködés, miközben Ottawa nem pótolhatja az Egyesült Államokat.
A cikk Trump Erdoğanhoz való viszonyát is fontos elemként kezeli. Az írás szerint felmerült az Ankarával szembeni fegyverembargó enyhítése, sőt a török F–35-ös ügy esetleges újranyitása is. A Népszava emlékeztet: Törökországot korábban az orosz légvédelmi rendszer beszerzése miatt zárták ki az amerikai harcigép-programból.
Az elemzés szerint az ankarai csúcs inkább kijózanító pillanat volt, mint új kezdet. A cikk a „NATO 3.0” címkét úgy értelmezi, hogy a hidegháború utáni korszak véget ért, az orosz fenyegetés visszatért, az Ukrajna elleni háború pedig megmutatta a készletek és gyártókapacitások gyengeségét.
A Népszava szerint a csúcs legnagyobb eredménye az volt, hogy Európa és az Egyesült Államok között nem történt látványos szakítás. Az írás végkövetkeztetése szerint a NATO-nak európaibbá kell válnia ahhoz, hogy transzatlanti szervezetként fennmaradhasson.
