Azért nincs lakóhajó a Balatonon, mert kémkedésre használták volna
A hatvanas évektől kezdve, az NDK állambiztonságért felelős szerve – a Stasi – attól rettegett, hogy olyan ideológia és politikai befolyás érheti a Balatonnál nyaraló keletnémeteket, ami miatt aztán tömegesen megszökhetnek a nyaralásból. A Stasi a szocializmusban megszállta a magyar tengert.
Beépített utaskísérők, kémkedésre kötelezett magyar vendéglátósok figyelték a kelet- és nyugatnémet turisták a Balaton-parton. A Stasi még lakóhajókat is akart a Balcsira, hogy onnan figyelhessék meg a nyaralókat, de ezt a magyar Belügyminisztérium megtiltotta, hiszen korábban sem voltak lakóhajók a Balatonon. Így szerintük azok hirtelen megjelenése nevetségesen nyilvánvalóvá tette volna, hogy kémkedésre használják őket – írja a Szabad Európa.
A Stasi a hatvanas évektől kezdve, nyári ügynököket is kiképzett és alkalmazott a keletnémet turisták megfigyelésére. Jobst Ágnes, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történésze szerint a szövetséges országokba történő kiutazás szelepfunkciót látott el a Német Demokratikus Köztársaságban.
„A Balaton és Magyarország nagyon kedvelt volt a keletnémetek között, de Bulgáriába és Csehszlovákiába is szívesen mentek. Amiért Magyarországot jobban szerették, az a csehszlováknál kedvezőbb éghajlat, és az volt, hogy relatív közel van. Lehetett találkozni a nyugatnémet rokonokkal és ősökkel. Persze az is fontos volt, hogy baráti területen keresztül tudták megközelíteni az országot. Az NDK-sok Csehszlovákián keresztül, a nyugatnémetek Ausztrián keresztül jöttek Magyarországra. Bulgáriával összehasonlítva, itt a szolgáltatások színvonala is megütötte azt a mértéket, ami a nyugati vendégek számára elfogadható volt” – magyarázta a történész, aki korábban Balaton címmel könyvet is írt a Stasi magyarországi működéséről.
Jobst Ágnes azt mondta: a Stasi attól félt, hogy a keletnémetek a Balatonnál találkoznak nyugatnémet rokonaikkal, barátaikkal, akik meggyőzhetik a szocialista rezsimben élőket arról, hogy az NDK-nál azért jobb hely is van a világon.
„A nyugatnémet rokonok nemegyszer kölcsönadták, átadták az útlevelüket a keletnémet állampolgároknak, olyanoknak, akik hasonlítottak rájuk, ha nem, kicsit megbuherálták a fényképet, így az útlevéllel már nem az NDK-ba, hanem az NSZK-ba mentek Magyarországról. A kölcsön adók pedig bejelentették, hogy elveszett az útlevelük, és tulajdonképpen megoldódott a probléma. A másik elég gyakori módszer az volt, hogy a kocsikban a csomagtartó mögötti rejtekhelyben vitték át az NSZK-ba a keletnémeteket.”
A hatvanas évektől robbanásszerűen megnőtt a keletnémet turisták száma Magyarországon. 1965-ben 85 ezer, 1966-ban 125 ezer ember érkezett az NDK-ból, többnyire a Balatonhoz. A számuk 1975-re már elérte a 323 ezret. Ennyi ember megfigyelésére sürgős megoldást kellett találnia a keletnémet titkosszolgálatnak. A Stasi beszervezte az idegenvezetőket és az utaskísérőket is, akiknek az volt a feladatuk, hogy jelentsék, ha bárkit gyanúsnak találnak. A nagyobb hatékonyság érdekében még álturistákat is bevetettek, akik minden egyes utazáson részt vettek.
A Stasi fő célja az volt, hogy megakadályozza a külföldön nyaraló állampolgárok illegális határátlépését, azaz szökését. Ebben aktívan segítette őket a magyar belügy is. A magyar titkosszolgálatok aktívan támogatták a Stasi ügynökeit, főleg operatív eszközökkel, információval, logisztikával és telefonlehallgatással.