Balázs Péter: az uniós kapcsolatokban kétarcú a magyar kormány magatartása

 Székesfehérváron, a Szent István-napi állami ünnepen tartott beszédében Novák Katalin azt mondta: „Egybeforrt a sorsunk Európáéval, összeláncoltuk magunkat. (...) Szükségünk van az európai országok közösségére, és nekik is szükségük van ránk”, majd azt is mondta: „együttműködésünk előfeltétele, hogy ne zsaroljanak bennünket, se a minket megillető pénzzel, se a magyarok által elutasított ideológiákkal”. Valóban zsarolja az Európai Unió Magyarországot?

Ezek nyilvánvalóan kötelező körök voltak. Mondott valami pozitívumot arról, hogy össze vagyunk kötve Európával, meg hozzá tartozunk. A zsarolás szó egyáltalán nem illik rá, tudniillik itt egy teljesen átlátható feltételességről van szó, ami a nemzet javát szolgálja. Ha a jogállamiságot tekintjük feltételnek, az jó az országnak, jó a népnek. Nem jó azoknak, akik vissza akarnak élni a hatalmi pozíciójukkal. Ez nyilvánvaló. Amit az ideológiákról mondott, abból látszik, hogy van egy választóvonal Európában Kelet és Nyugat között. A Nyugat a többpárti demokráciát, a versenygazdaságot és az emberi jogok érvényesítését képviseli. A Kelet mindennek az ellenkezőjét: nincs többpárti demokrácia, tehát egyetlen vezér dirigál, nincs versenygazdaság, hanem kijelölik előre a nyerteseket, az emberi jogokat pedig elfojtják. Ezt lehet ideológiai különbségnek nevezni, de ez nem az, hanem modellválasztás. Miután Orbán Viktor nagyon következetesen Oroszország felé tendál, ő ezt a modellt választja. Én azt gondolom, hogy ezeket a mondatokat nyilván nem Novák Katalin találta ki, hanem pontosan odaadták neki, hogy ezt így kell majd mondania. Ő pedig szépen elmondta a leckét.

Magyarország viszont azzal, hogy az Európai Unióhoz csatlakozott, letette a voksát a Nyugat mellett, nem?

Az uniós tagságot az országban óriási többség támogatta. Akik még éltünk a szovjet-rendszerben 40 éven át, jól ismertük, és onnan vágytunk a nyugati szabad világba. Ennek az útja megnyílt ’89-ben, és boldogan haladtunk előre. Nekünk akkor borzasztó lassúnak tűnt, történelmi mértékkel mérve azonban az unió nagyon gyorsan befogadott bennünket. A csatlakozási kérelemtől a belépésig mindössze tíz év telt el. Ha összehasonlítjuk más országok helyzetével, sorsával, akkor ez végül is gyorsan ment. Örültünk neki. 

A kormánynak legkésőbb hétfő éjfélig kellene eljuttatnia Brüsszelbe válaszait az Európai Bizottság (EB) július 20-ai levelére, amelyben hangot adott az uniós pénzügyi érdekeket veszélyeztető jogállamisági aggályainak. Tudunk erről bármit is?

Itt a legnagyobb titokban folynak a dolgok. Azt tudjuk, hogy a kormánynak válaszolnia kell az Európai Bizottság föltett kérdéseire. Innentől ketyeg az óra, a labda átkerül a túlsó térfélre, és egy hónapon belül kell az unió részéről nyilatkozni, hogy elfogadják ezeket a válaszokat, és folyósítják a helyreállítási alapból az esedékes pénzt, vagy nem fogadják el, és esetleg szankciókra tesznek javaslatot, amiről a tagállamok fognak dönteni.

A Szabad Európának nyilatkozó brüsszeli források a fennálló problémák átfogó jellegére, komolyságára és tartósságára való tekintettel „nem jelentéktelen” pénzügyi következményekre számítanak, ha Budapestnek nem sikerül eloszlatnia az EB aggodalmait. Egyáltalán Magyarország el akarja oszlatni az EB aggodalmait? 

Kétarcú magatartást tanúsít itt a magyar kormány. Egyrészt egy miniszterét, Navracsics Tibort megbízta azzal, hogy tárgyaljon, és hozza haza ezeket a pénzeket. Másrészt, itthon az ellenkezőjét cselekszi annak, amit az Európai Unió, és rajta keresztül a tagállamok, illetve a tagállamok túlnyomó többsége elvárna Magyarországtól. A példák jól ismertek. Azt mondják, hogy tessék megfelelő konzultáció után törvényeket hozni, közben jön a kata-törvény 24 óra alatt. Pont az ellenkezője történik itthon. Nem elég, hogy az időből kifutottak, de ráadásul mintha a kormány állandóan hitelteleníteni akarná az ő tárgyalóját, Navracsics Tibort. Neki ezáltal nagyon nehéz a helyzete, mert olyasmiket kell állítania, amiknek a valóság az ellenkezőjét demonstrálja. 

Végül is megkapjuk a pénzt, vagy sem? Mi erről az egészről az EU véleménye, hisz ők is látják, mi folyik itt?

Ehhez ismerni kellene a levelezést, beleértve a legújabb magyar választ. Azt lehetne értékelni. Hogy milyen kérdésekre milyen választ adtak, azt nem tudjuk. Enélkül nehéz megítélni. Ha a válaszban vannak hiányosságok, vagy nem felel meg mindenben az elvárásoknak, onnantól kezdve végső soron a tagállamok tanácsa dönti el, mi legyen a folytatás. Egy olyan klubban vagyunk, ahol a többség normáinak kell megfelelni, és akkor lehet a klub előnyeit élvezni. 

Ami azt illeti, az is elég furcsa volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem volt itthon Magyarország születésnapján, vagyis augusztus 20-án. Volt-e erre példa az elmúlt 12 évben, és lehet-e köze a hosszú nyaralásnak az EU-val való kapcsolathoz? Mintha valaki azt mondta volna Orbánnak: Viktor menj nyaralni, majd ha minden rendben lesz, szólunk, és hazajöhetsz…

Nem tudom, hogy ki merne ilyet mondani Orbán Viktornak. Én úgy látom, hogy itt egy nagyon kemény egyszemélyi vezetés van, és ő mondja meg a többieknek, hogy mikor és hová menjenek. Maga a szituáció nagyon furcsa. Én nem vezetek nyilvántartást arról, hogy Orbán Viktor melyik nemzeti ünnepen hol volt, ráadásul mi egy olyan sajátos ország vagyunk, ahol három jegyzett nemzeti ünnepünk is van, és mind a hármat meg szoktuk ülni: március 15., augusztus 20. és október 23. Mind a három fontos. Ebből persze a hivatalos ünnep augusztus 20. Minden statisztikától függetlenül magától értetődő, hogy az ország vezetői egy ilyen ünnepen itthon vannak. Ilyenkor még külföldi utakat is le szoktak mondani, vagy vissza szokták utasítani. Itthon pedig központi főszerepeket szoktak vállalni, elosztják a helyszíneket, a teendőket, megjelennek. Például a kitüntetések átadásán a miniszterelnök mindig jelen szokott lenni. Vagy találnak egy olyan alkalmat, mint mondjuk egy megnyitást, egy fölavatást, akármit, ahol politikai üzeneteket tud megfogalmazni. Most az ország olyan nagy bajban van, az iskolák fűtésének a problémájától az EU pénzekig hosszú a lista, hogy bőven lett volna mit mondani a kormányfőnek. Egyrészt a helyzetet értékelni, másrészt azt mondani, hogy az adott helyzetben a kormány ezt és ezt fogja tenni az ország és a nép érdekében. Nyilván várják is az emberek a válaszokat. Ha most Orbán elbújt, annak okát egyelőre nem tudni. De egyszer minden kiderül. Ezt a sajtóban jól tudják.