Batu kánt a dagonya űzte el
|
2017. március 30. 15:48
2017. márc. 30. 15:48
Orbán Viktor március 15-i ünnepi beszédében történelmi okulásként megemlítette, hogy "a tatároknak nyomuk veszett", de azt már nem tette hozzá, hogy miért, pedig igencsak érdekes, természettudományos magyarázata van.
Az immár közismert ténynek mondható, hogy Földünk klímája periodikusan változik. A jégkorszakoknak is nevezett évmilliókig tartó eljegesedések, és a köztük lévő interglaciális időszakok időbeli hullámzását tízezer év nagyságrendű lehűlések és felmelegedések fodrozzák.
A Föld klímája 715 millió évvel ezelőtt, a prekambriumban volt a leghidegebb, a "Hógolyó Földet" majdnem az Egyenlítőig (a 10. szélességi körökig) borította 1 km vastag jég, az átlaghőmérséklet -50 fok volt.
Az egyszerű földi élet ezt a rendkívüli hideget is átvészelte. Ezzel szemben az eocén idején a jég eltűnt a Földről a felszíni átlaghőmérséklet + 50 fok volt, és a pólusokon is dzsungel burjánzott. A hosszú ideig tartó, nagymértékű változásokat néhány évszázados hideg és meleg szakaszok színesítik. Grönland felfedezése és benépesülése annak volt köszönhető, hogy pár száz éves meleg időszak következtében eltűnt a parti jég, és visszahúzódtak a gleccserek.
A 14. és a 19. század között viszont "kis jégkorszak" következett be, a korábbi évszázadoknál hidegebb átlagos hőmérséklettel. A Duna nem ritkán fenékig befagyott, Mátyást is a Duna jegén választották királlyá.
Egy korábbi kis jégkorszakról feljegyezték, hogy a római légiók és a barbárok a Duna jegén úgy harcoltak, mint a szárazföldön. Ezeken a pár száz éves periódusokon belül is megkülönböztethetők rövid, az átlagnál hűvösebb, és melegebb időszakok. Ezeknek néha komoly hatása volt a történelem alakulására. Ezt a fennmaradt, fából készült eszközök, gerendák, cölöpök évgyűrűit tanulmányozó dendrokronológiai kutatások fényesen igazolják.
1238 és 1241 között meleg, száraz évek voltak, amelyek ideálisak voltak a nálunk tatárokként emlegetett mongol hadak harcmodora számára, hogy végigpusztítsák Kelet-Európát, a Kaukázus előterét, a Balkán egy részét, Lengyelország jelentős területeit, és a muhi csatát követően Kelet-Magyarországot. Eközben a lakosság több mint felét megölték, vagy rabláncra fűzték. Amikor beköszöntött a szokatlanul hideg 1241/42-es tél, a hadak átkeltek a befagyott Dunán és Batu kán szembe találta magát az igazi ellenséggel.
Már az ősz is csapadékos volt, és a Duna vízgyűjtőjében igen sok hó esett. A gyors olvadás hatalmas árvizeket, és kiterjedt mocsarakat eredményezett. Ehhez járult még, hogy elmaradt az előző évi betakarítás, így nem volt élelme sem embernek sem állatnak. A mocsár a megerősített helyeknek is kiegészítő védelmet nyújtott. A sztyeppei száguldáshoz szokott mongol hadakat megbénította a dagonyázás. Néhány sikertelen várostrom után Batu elunta a dagonyázást, és az ország déli részén, amelyet kevesebb csapadék öntözött, kivonult az országból.
A tatárok váratlan kivonulását több elmélet próbálta magyarázni. Ha a mongol sereg számára kedvező esztendők után zordra fordult kárpát-medencei időjárás nem is az egyedüli ok lehetett, de mindenképpen fontos tényező volt a hadak visszavonulásában. Sokáig Ögödej nagykán hirtelen halálát, és a kánválasztás körüli zavaros helyzetet tekintették a visszavonulás legvalószínűbb okának, de maga Batu nem tért vissza Mongóliába, hanem a dél-orosz területen maradt az Aranyhordával.
A Föld klímája 715 millió évvel ezelőtt, a prekambriumban volt a leghidegebb, a "Hógolyó Földet" majdnem az Egyenlítőig (a 10. szélességi körökig) borította 1 km vastag jég, az átlaghőmérséklet -50 fok volt.
Az egyszerű földi élet ezt a rendkívüli hideget is átvészelte. Ezzel szemben az eocén idején a jég eltűnt a Földről a felszíni átlaghőmérséklet + 50 fok volt, és a pólusokon is dzsungel burjánzott. A hosszú ideig tartó, nagymértékű változásokat néhány évszázados hideg és meleg szakaszok színesítik. Grönland felfedezése és benépesülése annak volt köszönhető, hogy pár száz éves meleg időszak következtében eltűnt a parti jég, és visszahúzódtak a gleccserek.
A 14. és a 19. század között viszont "kis jégkorszak" következett be, a korábbi évszázadoknál hidegebb átlagos hőmérséklettel. A Duna nem ritkán fenékig befagyott, Mátyást is a Duna jegén választották királlyá.
Egy korábbi kis jégkorszakról feljegyezték, hogy a római légiók és a barbárok a Duna jegén úgy harcoltak, mint a szárazföldön. Ezeken a pár száz éves periódusokon belül is megkülönböztethetők rövid, az átlagnál hűvösebb, és melegebb időszakok. Ezeknek néha komoly hatása volt a történelem alakulására. Ezt a fennmaradt, fából készült eszközök, gerendák, cölöpök évgyűrűit tanulmányozó dendrokronológiai kutatások fényesen igazolják.
1238 és 1241 között meleg, száraz évek voltak, amelyek ideálisak voltak a nálunk tatárokként emlegetett mongol hadak harcmodora számára, hogy végigpusztítsák Kelet-Európát, a Kaukázus előterét, a Balkán egy részét, Lengyelország jelentős területeit, és a muhi csatát követően Kelet-Magyarországot. Eközben a lakosság több mint felét megölték, vagy rabláncra fűzték. Amikor beköszöntött a szokatlanul hideg 1241/42-es tél, a hadak átkeltek a befagyott Dunán és Batu kán szembe találta magát az igazi ellenséggel.
Már az ősz is csapadékos volt, és a Duna vízgyűjtőjében igen sok hó esett. A gyors olvadás hatalmas árvizeket, és kiterjedt mocsarakat eredményezett. Ehhez járult még, hogy elmaradt az előző évi betakarítás, így nem volt élelme sem embernek sem állatnak. A mocsár a megerősített helyeknek is kiegészítő védelmet nyújtott. A sztyeppei száguldáshoz szokott mongol hadakat megbénította a dagonyázás. Néhány sikertelen várostrom után Batu elunta a dagonyázást, és az ország déli részén, amelyet kevesebb csapadék öntözött, kivonult az országból.
A tatárok váratlan kivonulását több elmélet próbálta magyarázni. Ha a mongol sereg számára kedvező esztendők után zordra fordult kárpát-medencei időjárás nem is az egyedüli ok lehetett, de mindenképpen fontos tényező volt a hadak visszavonulásában. Sokáig Ögödej nagykán hirtelen halálát, és a kánválasztás körüli zavaros helyzetet tekintették a visszavonulás legvalószínűbb okának, de maga Batu nem tért vissza Mongóliába, hanem a dél-orosz területen maradt az Aranyhordával.
