Csak remélni lehet, hogy tízmilliárd forint alatt megúszhatjuk az újabb „nemzeti konzultációt”

A Fidesz és a KDNP frakciója arra kérte a kormányt, hogy indítson nemzeti konzultációt az európai uniós szankciókról – tudatta a Fidesz frakcióvezetője a két kormánypárt közös frakcióülésének szünetében Balatonalmádiban. Azért kezdeményezték – középpontjában az energiaszankciókkal –, hogy legyen módjuk a magyar embereknek ebben az ügyben is elmondani, mit gondolnak. Az említett szankciókról eddig csak a brüsszeli elit dönthetett, az emberek nem. A cél az is, hogy az európai vitákban tudjanak majd a magyarok véleményére hivatkozni. Minden politikai eszközt felhasználnak az energiaszankciók ellen. Ha szükséges, parlamenti döntés is megerősítheti az emberek akaratát – emelte ki a tájékoztatóról az MTI tudósítása.

Mindig az elvárt eredményt hozzák

Kocsis Máté nem is burkoltan azt sugallta, hogy előre borítékolható az emberek véleménye, ellenezni fogják a szankciókat. Ebben semmi meglepő nincs, hiszen a nemzeti konzultációk eddig is mindig a tőlük elvárt eredményt hozták. Nem csak a témái és a prezentált (ál)kérdések megfogalmazása miatt, hanem azért is, mert ezeket a nemzetinek nevezett konzultációkat a Fidesz-híveknek szánják, s azok is válaszolják meg. Nem véletlen, hogy az eddigi legtöbb kitöltött kérdőívet eredményező (a „Soros-tervről” rendezett) konzultáción is a kiküldött 8 millió levélre csak nem egészen 2,4 millióan válaszoltak, de volt olyan is (a gazdasági konzultáció), amelyen a 8 millió kérdőív közül csak 699 ezret töltöttek ki.  

A következő momentum feketén-fehéren demonstrálja, mennyire a Fidesz-hívőknek szól ez az egész szemfényvesztés: az eddigi legkevesebb válasz (528 ezer) arra a – koronavírus-járvány utáni újranyitásról meghirdetett – konzultációra érkezett, amit kizárólag az online térben tartottak. Az pedig ismert, hogy a Fidesz legszélesebb bázisa a vidéki, idősebb korosztályból kerül ki, azokból, akik kevéssé járatosak a digitális világban.

Közelíti az 50 milliárdot a számla

Az energiaszankciókról rendezendő választ előre lehet tudni, miként azt is, hogy ismét komoly pénzeket tapsol majd el a kormány, amiből ezúttal is a sajátjaikat „etetik” majd. Az ívek előállítását, postázását is igyekeznek mindig „közelieknek” adni, persze az igazi zsíros falat az ennek rendre a többszörösét felemésztő reklám- és propagandakampány, aminek a kedvezményezettjei mindig a sajátjaik. A járulékos haszon sem elhanyagolható: szépen meg lehet vele támogatni a kormányközeli lakájmédiát.

A Hírklikk – számos forrásra támaszkodó – gyűjtése szerint már közelíti az 50 milliárd forintot az az összeg, amit a kormány 2010 óta ráköltött a nemzeti konzultációnak nevezett valamire. Átlagosan 4,34 milliárd forintot pazaroltak el a 11 végigvitt konzultációra (volt olyan, ami végül nem valósult meg, illetve, amit csak online tartottak, s nem is hirdették, tehát költsége sem nagyon keletkezett – ezekről lejjebb olvashatnak majd), de ezen belül a szórás óriási volt. A legolcsóbb a legelső (s állítólag nem is az állam, hanem a Fidesz állta), a 2010-es nyugdíjasoknak szóló volt, ami mindösszesen 17 millió forintba került. A legtöbbet eddig a járvány elleni védekezésről 2020-ban rendezett konzultációra pazaroltak el: 11,5 milliárd forintot.

Ennek alapján csak remélni lehet, hogy legalább a tízmilliárd forintot nem fogja elérni a szankciókról tartandó nemzeti konzultáció számlája. Bár túlzott reményeket nem érdemes ehhez fűzni, tekintettel a vágtató inflációra, s persze arra, hogy nagyon üresek már a zsebek az uniós források elmaradása miatt.

Forrás: Hírklikk-gyűjtés (Hírklikk, HVG, 444.hu, Index, Facebook-oldalak)

Nem igazán népszerű a konzultálgatás

Orbán Viktor egy tavaly februári beszédében a következőképpen fogalmazta meg a hitvallását minderről: „A nemzeti konzultáció az egyik legfontosabb politikai eszközünk, a kihívásokkal szembeni egyik legfontosabb fegyverünk. 

Orbán „legfontosabb fegyverét” pedig ismét bevetik, ahogy 2010 óta mindig, amikor kényes helyzetbe került. Pedig – megvizsgálva a részvételi számokat – a magyarok tömegei átlátnak ezen a szitán, s nem hajlandóak részt venni ebben a komoly pénzeket elégető, demagóg kérdéseket feltevő, irányított válaszokat szájba rágó bohózatban. 

Nem a levegőből beszélünk, íme az eddigi nemzetinek mondott konzultációk témái, részvételi adatai és az, mennyibe került ez az úri huncutság az adófizetőknek.

1. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor a nyugdíj volt a téma. Az íveket csak a nyugdíjasok kapták meg (valamivel több, mint 1,7 millió háztartás), s 200 ezren válaszoltak. Ez Szijjártó Péter akkori közlése szerint 17 millió forintba került, és állítása szerint nem a kormány, hanem a Fidesz maga állta a cehet.
2. 2011-ben az alaptörvényről kérdezték ki az emberek véleményét – ezt már mindenki megkapta, 920 000 válasz érkezett. Ennek a költsége 700 millió forintra rúgott.
3. Csak három hónapot kellett várni az úgynevezett „szociális konzultációra" – hivatalos közlés szerint erre több mint egymillióan reagáltak. 789 millió forint volt a végső számlája.
4. 2012-ben rendezték a „gazdasági konzultációt”, 700 ezer visszaküldött ívvel, 976 millió forintért.
5. 2015 májusában a „bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőívvel” szórták meg a népet. 1,3 millióan küldték vissza a kitöltött íveket, s első ízben áldoztak rá 1 milliárdnál többet, 1,341 milliárd forintot.
6. 2017 áprilisában jött az „állítsuk meg Brüsszelt!”, aminek az íveit – hivatalos közlés szerint – majdnem 1,7 millióan küldték vissza. Ennek a nyomtatási, postázási költsége ugyan „csak” 1,3 milliárd forint volt, ám a mellérendelt kormányzati propagandakampány (ekkor indult meg a sorosozás) további 7,2 milliárdba (!) került. Az külön érdekesség, hogy az Európai Bizottság összeállított egy válaszkiadványt, amelyben tételesen cáfolta a magyar kormány konzultációs kérdőívén szereplő és rájuk vonatkozó állításokat. 
7. 2018 szeptemberében, már a „Soros-tervről” mondhatott véleményt a nép. Már, aki akart, s összesen 2,356 millióan akartak. A nemzeti konzultáció technikai költségei ekkor már meghaladták a 2 milliárd forintot, a mellé rendelt propaganda- és reklámhadjáratra pedig 7,5 milliárd forintot költött közpénzből a kormány. Amúgy a kormány ezúttal is úgy járt (nem mintha nagyon érdekelte volna), hogy a feltett kérdésekben megfogalmazott állításait Soros tételesen megcáfolta.
8. 2018 végén családvédelmi nemzeti konzultációt indítottak, ami nem bizonyult túlságosan sikeresnek, ugyanis a kormány állítása szerint is csak 1,3 millióan válaszoltak. A dolog „apró” szépséghibája, hogy online is ki lehetett tölteni az íveket, ami önmagában akár klassz dolog lehet(ne), ám az már nem, hogy bármilyen néven meg lehetett ezt tenni, ahogy arra az akkor még létező zoom.hu cikke rávilágított. A konzultálgatás ezúttal „csak” 2,174 milliárd forintba került.
9. 2020-ban sem maradtunk nemzeti konzultáció nélkül: júniusban indult a koronavírus-járvány apropóján, s ismét a kormány által megfogalmazott, elsősorban a saját emberei érdekét (és zsebét) szem előtt tartó demagóg és populista 13 kérdésben várták a választ. Ismét mintegy 1,7 millióan töltötték ki az íveket. A nemzeti konzultáció a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról elnevezésű kampány (nyomtatott sajtó, online, rádió, TV, óriásplakát, citylight, hengeroszlop) végösszege csaknem 11,5 milliárd forint volt.
10. 2021. februárjában a járvány utáni nyitásról jött a következő nemzeti konzultáció. Csak 528 ezer ember töltötte ki a színtiszta online formában elérhető íveket. Habár online tartották, az így is elvitt 5,746 milliárd forintot (a reklámköltségekkel együtt)
11. Tavaly nyáron rendezték a konzultációt a járvány utáni életről. Összesen 1, 423 millióan töltötték ki az ívet, 83 százalékuk postai úton küldte vissza, 17 százalékuk pedig online vett részt az akcióban. A költség 6,224 milliárd forint volt.

+1 2019-ben egy furcsa nemzeti konzultációt folytatott a kormány, hiszen nem hogy propagálták, ellenkezőleg, megpróbálták eltitkolni „a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti tiszta fejlődési stratégia-val kapcsolatos – nem véletlenül nem nemzetinek, hanem társadalminak elkeresztelt – konzultációt, amelynek keretében – először, és eddig utoljára – valós kérdéseket tettek fel Orbánék az embereknek. Igaz, ehhez az kellett, hogy uniós kötelezettség legyen az emberek véleményének a kikérése a témában. Habár sehol nem lehetett róla tudni, csak néhány sajtótermék és szájhagyomány útján terjedt a híre, mégis több mint kétszázezren töltötték ki az online formában elérhető íveket.

+ 1 2020-ban volt egy végül elvetélt nemzeti konzultációs terv is, amit a gyöngyöspatai kártérítés apropóján tervezett a kormány. Már megvolt az indulásának is a dátuma, de hirtelen leállították. Az ellenzék amúgy már február végén, az első hazai Covid-megbetegedések megjelenése előtt a járvány miatt követelte a konzultáció lefújását, mondván: az arra szánt pénzt fordítsák a védekezésre.

Előre a hitleri úton

Ahogy korábban a Hírklikk megírta, a nemzeti konzultációsdi a hitleri időkre vezethető vissza. Vásárhelyi Mária „fordította le” pár éve a népszavazásról 1933-ban Németországban meghozott törvényből (Gesetz über die Volksabstimmung) levezethető nemzeti konzultációs eszközt. A szociológus – megállapítva, hogy nincs új a Nap alatt – a következőket írta: „A nemzeti konzultáció a Harmadik Birodalom propagandagépezetében fontos szerepet töltött be. Néhány héttel Hitler hatalomra jutása után új törvényt fogadtak el Németországban a népszavazásról, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a nép a társadalom életében legfontosabb kérdésekről népszavazást kezdeményezzen. Ehelyett bevezették a népi konzultáció intézményét, amelynek értelmében a kormány saját kezdeményezésére konzultálhatott a néppel bizonyos kérdésekben.”

A népszavazásról szóló 1933-as német törvény kimondja, hogy „csak a birodalmi kormány kérdezheti meg a népet, hogy valamely intézkedést helyesel-e vagy nem. Tehát a néptől – a weimari alkotmánnyal ellentétben – nem indulhat ki sem népszavazás, sem népi kezdeményezés. A népszavazásnak így a német vezéri államban szintén csak szimbolikus értelme van. Mindössze a nép részéről elhangzó akklamáció” – így foglalta össze a hitleri Németország – mai nyelvre lefordítva – nemzeti konzultációs gyakorlatának megalapozását „A német vezéri állam” című kötetében a jogtudós dr. Csekey István, akinek a művéből a 2000 irodalmi és társadalmi hetilap 2015/ 5. lapszámában olvasható a vonatkozó részlet.