Csákvári Géza: ha akkor visszaütök, én már fogdában lennék, mint főgonosz

Elég lett volna, ha Csáky Attila, a Magyar Mozgókép Fesztivál igazgatója kiáll és elítéli az erőszakot, nem lett volna ügy, nem lett volna ekkora médiahatás – fejtette ki a műsorban „Elképesztően rosszul kommunikálnak, így nem tudom, mit gondoljak. Mélyen pártolják – vagy legbelül úgy érzik –, hogy ez nem volt jó, de ha kiadunk valamit, abból baj lesz. Ezek érthetetlen folyamatok.”

A kritikus Benny Hill show-szerű komikus jelenetnek tartotta, hogy a filmgálán a Blokád lett a legjobb film, amiért a producer kapja a díjat, nem a rendező, és az előtte egy nappal történt incidens után nemcsak, hogy felengedték a színpadra a rendezőt, hanem hegyibeszédet mondhatott.

„Nem tetszett a kritikám, amelyben leírtam, hogy lényegében propagandafilm. Egyébként kurzusfilmből is lehet zseniálisat csinálni. Nem tudom, ezen miért kell megsértődni, de volt egy publicisztikám is pont akkor, amikor az Oscar-nevezések voltak, és azt fejtegettem, hogy egy olyan film, amiben akár egy jelentben is van antiszemitizmus, azt felesleges az Oscarra küldeni, mert ott az kizáró ok.”

Csákvári szerint az incidens azért történt, mert rossz időben, rossz helyen állt. Úgy vélte, az összes rossz kritikát író embernek szánta a filmrendező az akcióját. „Ez a kritikusok közteherviselése.”

Munkaköri kötelességem volt a film megnézése, és nem éreztem Köbli Norbert forgatókönyvíróról, hogy direkt propagandát csinált – mondta Csákvári és hozzátette, a rendező egy klisékkel teli hollywoodi recept szerint oldotta meg az Antall József-Göncz Árpád történetet. A kritikus azt is elmondta, Kolozsvárra utaztak egy filmfesztiválra, ahol a vonaton – véletlenül – egymás mellé szólt a jegyük és a rendező a maga módján bocsánatot kért. „Elmondta az életútját és azt, hogy ő az a fajta gondolkodó, akinek erőből van véleménye.”

Csákvári Géza azt is furcsállotta, hogy egy állami rendezvényen nincsenek ott a biztonsági emberek, és amikor valaki elkezd lökdösődni nem viszik el, nem állítják elő.

„Miért nem kezdődött belső vizsgálat és miért nem állítottak elő egy bűnbakot, hogy ezért ki a felelős? Ezzel szemben nem történt semmi.”

A filmkritikus beszélt arról is, hogy a rendszerváltás után a magyar film elszigetelődött, nem voltak jó magyar filmek és akkor kezdődött, hogy a filmkészítők a sajtót okolták. Kisebb fenyegetések voltak, de most a rendező, bár azt mondja, csak hozzámért, átlépte a Rubicont – tette hozzá.

„Érthető, ha egy alkotónak nem esik jól a kritika, de ő egy közpénzen alkotó filmrendező, akinek el kell viselnie a kritikát, az nem módszer, ha rámordít. Az sem elfogadható, hogy a kritikus nem érzékeny, nincs felelőssége, az a dolga, hogy megírja, amit gondol.”

Az emberek gondolkodása elképesztően súlyos helyzetben van – mondta Csákvári Géza. 20-25 évvel ezelőtt egy kritika fontos volt, akkor – amikor még print média volt – azt mondták, vigyázz, mit írsz, mert attól bűzlik a város. Ma, ha egy kritikus ír, akkor meg kell nézni, mit ír, hova ír és hogyan ír, ez ma olyan kérdés, amelyről konferenciákat tartanak.

„Meg kell nézni szélesebb körben, hogy mi elfogadott és mi nem. De kérdés, hogy ki fogadja el? Jogom van-e egy baloldali lapban egy nemzeti érzelműnek szánt alkotásról a véleményemet leírni? Ha pedig dicsérem, akkor gyanús vagyok, hogy megvettek.”

Mint fogalmazott, cinikus, szürreális, elborult maszlagban élünk, zajlik az emberek direkt befolyásolása a kultúra felhasználásával. Ezen belül pedig a film egy nagyon jó eszköz, hogy el lehessen érni bizonyos rétegeket.

„Magyarországon nem lehet független filmet készíteni politikai témáról” – állapította meg Csákvári Géza.

A Klikk TV műsorát itt nézhetik meg.