Élet a nyugdíj után – dolgozni, dolgozni, dolgozni

Nem mondunk sok újat azzal, hogy az Orbán-kormány propagandájának egyik kiemelt célcsoportja a nyugdíjasoké, ami több okból is érthető. Egyrészt annak a mintegy 2 millió öregségi nyugdíjasnak komoly hányada a Fidesz egyik leghűségesebb szavazója, becslések szerint majdnem 45 százalékát az idősek teszik ki. Nekik udvarolni kell, különösen a mostani vészterhes időkben. A Fidesz szempontjából azért vészterhes, mert – Magyar Péternek és a Tisza Pártnak köszönhetően – kézzel fogható realitássá vált a hatalom leváltása a jövő évi országgyűlési választásokon; a nyugdíjasok szempontjából pedig azért vészterhes, mert egyre rosszabbul élnek, ami mind többeket gondolkodásra késztet. Ez pedig arra kényszeríti a Fideszt, hogy ha már nem akar és nem tud életszínvonalat emelni ennek a csoportnak, akkor legalább propagandában megszórja őket, megpróbálva felülírni a mindennapi valóságukat. Ezért mantrázzák ugyanazt ezerszer – legújabban ez az élelmiszerutalvány, de borítékoljuk, hogy a következő a sorban a novemberi nyugdíjkiigazítás lesz, majd februárban a 13. havi nyugdíj.  

Mindeközben a magyar nyugdíjasok helyzete folyamatosan romlik. Juhász István, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nyugdíjas tagozatának elnöke a közelmúltban a Hírklikknek úgy fogalmazott, hogy aki másfél évtizede nyugdíjas, aligha tudja tartani a korábbi életszínvonalát, mert a kormány valójában befagyasztja a nyugdíjakat. 

Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy aki teheti, az tovább dolgozik azután is, hogy öregségi nyugdíjba vonult. Magyarországon az ezt vállalók aránya az összes (50-74 éves) nyugdíjas 19,9 százaléka – ahogy azt az Eurostat közelmúltban közzétett jelentésében láthatjuk. (Ebben a számban benne vannak például a Nők40 kategóriába eső hölgyek is, hiszen ők már akár 54 évesen is nyugdíjba mehetnek.)

Forrás: Eurostat

Ez az adat egyáltalán nem kiugró egyik irányban sem: a (hivatalos adatok szerint legalábbis) a legkisebb arányban Romániában dolgoznak az öregségi nyugdíjasok, majd a görögök és a spanyolok következnek a sorban. A skála másik végén a Baltikum államait találjuk, az észteket, a letteket és a litvánokat.

A motivációk eltérőek, vannak, akik azért dolgoznak tovább, mert egyszerűen nem tudják elképzelni az életüket igazi nyugdíjasként, ugyanakkor vannak szép számmal olyanok, akiket megélhetési kényszer, de legalábbis a korábbi életszínvonaluk megőrzésének a vágya motivál abban, hogy nyugdíjas létükre, a nyugdíj mellett plusz bevételeket biztosítsanak maguknak. Az említett Eurostat-jelentés szerint kényszerből 28,6 százalékuk vállal munkát, 9,1 pedig azért, mert anyagi szempontból vonzó számára a munka. 36,3 százalék azért dolgozik tovább, mert élvezi a munkát és produktív akar maradni, 11,2 százalék pedig a társadalmi integráció miatt.  

Magyarországon – derült ki a KlikkTV egyik adásából – 286 ezer embernek van munkaviszonya a nyugdíj mellett, emellett a 630 ezer egyéni vállalkozónak nagyjából a fele nyugdíjas korú. 

A magyarok jó része tisztában is van azzal, hogy hiába vonul nyugdíjba (az indexálás megszüntetése miatt – köszönjük Fidesz!) a kapott pénz nem lesz számára elegendő ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy addig, vagy legalább minél kisebb mértékben romoljon az életszínvonala. Tavaly decemberben az OTP Nyugdíjpénztár reprezentatív felméréséből kiderült: csupán minden ötödik magyar gondolja azt, hogy nem kell nyugdíjasként dolgoznia, sokan azon sem lepődnének meg, ha 70 éves korukig, vagy még azután is munkába kellene járniuk. A megkérdezettek közül legtöbben (26 százalék) úgy vélik, hogy napi 4 órát kell majd dolgozniuk, de magas azok aránya is, akik napi 8 órás munkavégzésre számítanak nyugdíjasként. A felmérésből megállapítható, hogy azok, akiknek csak pár évük van a nyugdíjkorhatár eléréséig, inkább alkalmi munkában gondolkodnak.