Elherdált 12 év után egy vesztes Magyarország tart a szakadék felé

A magyar társadalom nagyon sokat veszített a Fidesz 12 éves gazdaságpolitikájával. A Fidesz nyert vele, és láthatóan bebetonozta a hatalmát. Nyert vele egy szűk réteg is, amely nagyon meggazdagodott. A jogállami normákat durván fölrúgó intézkedésekkel drasztikusan megváltoztatták a tulajdonviszonyokat, minden szakpolitikát a hatalompolitikának rendeltek alá. Egy szűk, hatalom közeli oligarcharéteg mindent letarolt, gyakorlatilag verseny nélkül nyert el mindent. Nagyon sok presztízsberuházás jött létre, a kormányzati épületek, stadionok, általában a sportberuházások. A versenyszférában szintén ez történt. Ez nagyon torz gazdasági szerkezet: az ország összeszerelő gazdasággá vált, ahol nem azon múlik az előrejutás, hogy valaki milyen hatékony, hanem azon, hogy milyen politikai kapcsolatai vannak. Lemaradtunk a gazdasági versenyben, az EU-ban ma már csak Bulgáriával versenyzünk. Ez a gazdaságpolitika most a szemünk előtt bukott meg. Kicsúszott a kormány kezéből az irányítás, mert kiderült, a piacgazdaságot nem lehet felülírni. Mindezért az árat azonban a magyar társadalom fizeti meg. Minderről Katona Tamás közgazdász, egyetemi tanár beszélt. A teljes interjú itt olvasható. 

A mezőgazdaságban agrárgazdasági szempontból egyértelműen van fejlődés, társadalmi szempontból viszont óriási a visszafejlődés. Az agrárpolitika a Fidesz számára óriási előnyökkel járt. Miután a saját hatalmi hátterét akarta falun kiépíteni a mezőgazdaság támogatása címén, a 2014-es földtörvénnyel a falusi osztályt hozta helyzetbe egyéni vállalkozóként. Ők a földbérletben és a földvásárlásban is külön előjogokat kaptak, 2010 óta körülbelül 400 ezer hektár került hozzájuk. Ezen kívül a Fidesz külön támogatással segítette a középparasztokat, hogy még vagyonosabbak legyenek. Ma a falut anyagilag egyértelműen ez a közép- és gazdag paraszti réteg uralja. Körülbelül olyan 2500 mezőgazdasági milliárdos van az országban, ezeknek a 99 százaléka ebből a rétegből került ki. Akik falun nem tartoznak ehhez a vagyonos réteghez, azok kénytelenek otthagyni a településüket. Az Orbán-kormány működése óta 280 ezerrel csökkent a falun élő lakosok száma. Ez brutális csökkenés, és az elnéptelenedést erősíti tovább. Mindezt Raskó György agrárközgazdász mondta el. A teljes interjút elolvashatják itt.

A magyar közigazgatás életében leginkább az instabilitás vált a meghatározó tényezővé. Így összegezte Forgács Imre, egyetemi tanár lapunknak a Fidesz 12 éves közigazgatási politikáját. A változtatások nálunk döntően egy irányba mutattak, miután kivétel nélkül a politikai centralizációt szolgálták. A politikai centralizáció célja pedig a Fidesz elnöke és a NER-holdudvar politikai és gazdasági hatalmának maximális biztosítása volt. A változtatások között fontos volt a kormányprogram kiiktatása. Kormányprogram helyett ma a miniszterelnök határozza meg a kormány politikáját. Jelenleg egy szűk politikai és gazdasági csoport uralmának fenntartása érdekében, a közigazgatás szétverése folyik, s ezzel sajnos a jövőnket vesztegetjük el. Erről itt olvashatnak.

Pitti Zoltán közgazdász, volt közigazgatási szakértő szerint annyi ígéretes lehetőségünk fogalmazódott meg a szavakban, és a gyakorlat annyira távol kerül ettől hónapról-hónapra, hogy az ijesztő. A rendszerváltás óta stabilnak tekintett Alkotmányt úgy váltották fel egy Alaptörvénynek nevezett dokumentummal, hogy arra nem kértek és nem kaptak társadalmi felhatalmazást. A mai napig hiányosak a demokratikus államműködés garanciális feltételei. A kormányok ciklusról-ciklusra komoly szervezeti változtatásokra kényszerültek. Egyik szerveződési forma sem hozta meg azonban a kormányzati irányítás hatékonyságának javulását, a döntéselőkészítő munka egyszerűsítését, és a kormányzati feladatok háttérintézményekbe történő „kiszervezése” sem tudta érvényre juttatni az olcsóbb állam ígéretét. A kormányhivatali rendszer kiépítése hátrányosan érintette a helyi társadalmak által választott települési önkormányzatok jogosítványait. A gazdaságpolitikában a legnagyobb ellentmondás az, hogy az olcsó magyar munkaerőre alapoztak, és arra, hogy emiatt majd jönnek a multik, miközben a fogyasztásban a világpiaci árakra épülő magatartás érvényesül. Ez ügyben nem a multikkal van baj, mert ők jelentős részt forgatnak vissza a gazdaságba. A magyar nagyvállalkozók azonban realizálják a profitot, és ki tudja, hová viszik azt el, de nem forgatnak vissza a gazdaságba.  Egy pillanatra sem feledhető a „hungarikumként” működtetett közbeszerzési rendszer, a nemzetközi összehasonlításban túlárazott és kontroll nélküli beruházási ajánlatok befogadása, a terjedő korrupció. Minderről bővebben itt olvashatnak. 

A Fidesz az önkormányzatokra a kezdetek óta a kormányzati hatalom ellensúlyaként tekint, és mint minden ilyet, az önkormányzatokat is ellenségként kezeli. Az egymást követő Orbán-kormányok az elmúlt 12 évben politikai, jogi és gazdasági tekintetben is aláásták az önkormányzatok autonómiáját. Olyan fontos hatásköröket vontak el a településektől, mint az oktatás és az egészségügy. A fejlesztéseket ellehetetleníti, hogy az önkormányzatok csak kormányzati jóváhagyással vehetnek fel hitelt és tulajdonképpen még arról is a kormány dönt, hogy a települések mire költhetik a saját pénzüket. Vannak ugyan olyan kormánypárti vezetésű települések, amelyek a látványos beruházások miatt látszólag nyertesei a Fidesz mindent uraló politikájának, de a presztízsberuházások minden esetben a kormány és a hozzá közelálló gazdasági körök érdekeit szolgálják, és nem a helyben élőkét. Mivel erős Magyarország nincs erős helyi közösségek nélkül, a magyar társadalom vesztett a kormány önkormányzatokat sújtó politikájával. Ezt Horváth Csaba, Zugló polgármestere mondta. A teljes interjút itt olvashatják el. 

Szociálpolitikájában az elmúlt 12 évben a Fidesz a magas jövedelműeket támogatta. A családi pótlék, a minimálnyugdíj, és a gyes összege sem emelkedett. A Fidesz-kormánynak egyébként nem titkolt szándéka egy nagyon erős középosztály létrehozása. Nem is lenne semmi gond, ha nem a legelesettebbek, a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak kárára történne. A közmunka tulajdonképpen bebetonozza azt a képzettségi és életmódbeli helyzetet, ami totális függőséget alakít ki a közmunkával kapcsolatban. Ennek a politikai hasznát használja ki a Fidesz. Ezek az emberek ugyanis teljesen kiszolgáltatottak lettek a helyi kiskirályoknak, mivel a munkavégzésük a polgármester jóindulatán múlik. A közmunkáért járó bér azonban nagyjából az éhenhalás elleni védelmet jelenti. Az elmúlt évtizedben a szociális ellátások mennyisége és minősége igen erőteljesen lecsökkent. Noha a statisztika szintjén csökkent a gyerekszegénység, ugyanakkor a mélyszegénységben élők helyzete tovább nehezült. Magyarországon minden társadalmi csoportot sikerült a másikkal szembeállítani, egyáltalán nem jellemző, hogy az emberek szolidárisak lennének egymással. Nő a dolgozói szegénység is. Az alapvető probléma: Magyarországon abszolút nem tisztázott, mi a felelősségmegosztás az állam, a közösség, illetve a családok között a gyerekekkel kapcsolatos költségek, a betegek, a fogyatékkal élők és más rászoruló csoportok esetében. Mindezt Herczog Mária szociológus mondta el. Bővebben itt olvashatnak róla. 

Az egészségügyet a kormány az elmúlt 12 év alatt majdnem végig ignorálta – még a Covid-járvány alatt sem vette komolyan. Ennek a magyar társadalom nagyon komoly vesztese. Erre az időszakra rányomja a bélyegét a Fidesz káderpolitikája, vagyis a szakma nem fontos, a lojalitás az, ami számít. Nem kell, hogy valaki értsen is ahhoz, amit csinál, az a fontos, hogy lojális legyen. Központosítás ürügyén hatalmas, monumentális intézményeket hoztak létre, amik később megbuktak, ugyanis főképpen a korrupció, és a Fidesz káderpolitikája miatt is tarthatatlan volt a tisztességes fenntartásuk. A jogállási törvény rendkívüli módon megosztotta az egészségügyi dolgozókat, hiszen csak az orvosok bérét sikerült rendezni. Pozitív intézkedés lehetett volna a hálapénz kivezetése, de sajnos ezzel egyidőben nem vezettek be olyan ösztönzőt, amely a valós, jó orvosi teljesítményt jutalmazná. Így a hálapénz kivezetésével gyakorlatilag az utolsó motivációs szöget is kivették az egészségügy rendszeréből, a várólisták egyre hosszabbra és hosszabbra nőnek. A hálapénz ilyetén megszüntetésével úgy tűnik, hogy többet ártott a kormány, mint használt. Aki napjainkban a magánszektort meg tudja fizetni, az akár az életét is meg tudja váltani. Az egészségügy összeomlott, nagyon komoly ellátásbeli problémák vannak. Ezt Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi szakértő mondta el. A témáról bővebben itt olvashatnak.

A közoktatásban Magyarországon 2010 óta nő az esélyegyenlőtlenség, a szelekció az iskolában, 2009 óta romlanak a PISA-eredmények. A 2008-2009-es évek végén a 16 évesek 100 százaléka járt iskolába, ma csak 90 százalékuk. A közoktatási törvényt átnevezték köznevelési törvénnyé, és alapvetően centralizálták a rendszert, a tartalmi szabályozást, a tankönyveket, a fejlesztési folyamatokat. Eltűnt a pedagógusok autonómiája, illetve az intézmények pedagógiai, szakmai, gazdasági önállósága is, ami nagyon sok területen veszélyeztette és veszélyezteti ma is a működést. A közoktatás „éhezik”, nincs elég pénz benne. Nem lenne szabad ezen az úton járni. Mindenhol a romlás jelei láthatók, a meghozott intézkedések nem szolgálták a közoktatás fejlődését. Magyarország a világ fejlődésével ellentétesen halad, és inkább visszafejlődik. A közoktatás rettenetes mértékben le fog romlani. Minderről Nahalka István oktatáskutató beszélt. Bővebben.

Az a kultúra, ami felülről irányított direktívák módján realizálódik, az minden, csak nem kultúra. Ócska propaganda, vagy még ócskább giccs. A Fidesz az alapvetően a centralizációról szóló általános politikai meggyőződését és a politikai struktúráját vetíti ki és valósítja meg a kulturális szféra egész területén, beleértve az oktatási és a felsőoktatási intézményeket is. Bár tételszerűen számtalan elborzasztó dolgot tudnánk felsorolni, ez maga a legborzasztóbb. A Fidesz kinevezett kultúrpolitikusai fejében az fordult meg, hogy az Orbán-kormány regnálását egyúttal egy korszakká próbálják „feldagasztani”, egy korszakot akarnak itt képezni, s e korszak sajátosságait, vonatkozásait leképezi az egész kulturális felépítmény. Volt erre kísérlet a történelemben. Az egyik a náci rezsimé, amelyik ugyanezzel a szándékkal lépett fel. A másik a sztálini Szovjetunióban, és ennek nyomán a szocialista országokban zajlott le, nálunk a Rákosi Mátyás és Révai József vezette kultúrpolitika nyomán. Mindkettőről elmondhatjuk, nem voltak sikeresek, de annál több kárt okoztak. Korszakot ugyanis nem lehet „csinálni”, az mindig utólag jön létre. A magyar társadalom természetesen veszített ezzel a kultúrpolitikával, de maga sem tudja, hogy mekkorát. Ezt Gábor György vallástörténész, egyetemi tanár osztotta meg velünk. Erről bővebben itt olvashatnak.

Tetten érhető egy akarat, ami fájlalja, hogy az igazságszolgáltatás független legyen a végrehajtó hatalomtól, és igyekszik is a központi hatalom alá hajtani. Egy államgépezetben az utolsó mentsvár az igazságszolgáltatás. Itt részesülhetnek az egyébként közigazgatási állami túlhatalmi döntések még némiképp nyilvánosan bizonyos igazságosságra törekvő felülbírálatban. Bizonyos néprészvétel is van, egy végső lehetőség, ami mint egy őrláng lobog az állam működése fölött. Ha ezt az önállóságát csorbítjuk, akkor az biztos, hogy a népesség, a társadalom ezzel nem nyer, hanem veszít. Ez történik ma. Mindezt Bárándy Péter, volt igazságügyi miniszter mondta a Fidesz igazságügyi politikájáról.

A Fidesz-KDNP-kormányt a honvédelem területén az intézményesített korrupció, a károkozás, a pazarlás, az elhibázott szervezeti intézkedések és a kontraszelekció jellemezte. A jobbára csak elindított vagy részben megvalósult technikai beszerzések a különböző külső és belső lobbiérdekek martalékává váltak. A magyar társadalom veszített ezzel a politikával, mert megrendült a Magyar Honvédség képessége arra, hogy a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is sikeresen tevékenykedjen a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között egyaránt. A nyertesek a NER-lovagok között vannak. Mindezt Szekeres Imre, volt honvédelmi miniszter mondta el. A teljes interjút itt olvashatják.

A magyar külpolitikát Balázs Péter, volt külügyminiszter úgy összegezte: ma nem igazán jó dolog magyarnak lenni a nagyvilágban, mert mindenkinek az Orbán-kormány különutas, és a szövetségeseivel szembefordult politikája jut eszébe. Magyarország számára óriási veszteség ez a külpolitika. Az ország kiszorult a nemzetközi kapcsolatok fő áramlataiból, perifériára került a saját szövetségi rendszerén belül, bizalmatlanság van vele szemben. 

Orbánnak az EU-ból két dolog tetszik nagyon: a pénz, és az, hogy fel tudta oldani az itthoni foglalkoztatási gondokat. Az igazi célja – vagyis itthon a vagyon és a hatalom maximális koncentrálása –, azonban beleütközik az uniós normákba. Ő ezt próbálta úgy felezni, hogy az előnyöket kérjük, a kötelezettségeket visszautasítjuk. Abban bízik, hogy receptje, az illiberális modell terjedni fog, és akkor ő diktál a többieknek. A szélsőséges politikusok ugyan szívesen használják Orbán politikáját, de nem valószínű, hogy őt vezetőjüknek választanák, mert nagyon sok jelentkező – gyakorlott, dörzsölt nyugati politikus – van erre a pozícióra. Példának szeretik emlegetni, de nem valószínű, hogy ezen túl szükségük lenne rá. Minderről itt olvashatnak.

A Fidesz uralta szellemiséggel a magyar társadalom veszített. Létrejött az állami ideológia, amelynek szilárd körvonalait az etnikai nacionalizmus, a nemzeti öncélúság kivételével nem lehet leírni. Ez a szellem ugyanakkor távol áll minden konzervativizmustól, a politikai kereszténység giccses opportunizmusa és a szélsőséges jobboldali eszmekincshez való szabad átjárás jellemzi, amit az egyszerűség kedvéért náci beszédnek szoktunk nevezni. Orbán Viktor a valaha volt legnagyobb lehetőséget kapta meg a társadalmi és a kulturális béke megalkotására. Az ellenkező utat választotta, s az ő széljobb irányával szemben középre állni nem lehet, és nem is kívánatos. Ezt Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta, filozófus mondta el a Hírklikknek. Minderről bővebben itt olvashatnak.