Ez volt az év: januári botrányok

Belpolitika

A belpolitikában az évforduló nem hozott változást: a kormány ugyanúgy folytatta a masszív propagandáját, mint ahogy tette előtte. Jellemző, hogy még javában tartott a közigazgatási szünet, ám Orbán PR-gépezete nem pihent: ismét a nyugdíjasok megnyerését célozta az új PR-kampánnyal, amelynek lényege az volt, hogy milyen szépen megemelték a nyugdíjakat, mert – szemben a „gaz balliberálisokkal” – ők nem tolnak ki a szépkorúakkal. Úgy is mint: „a kormány a mostani emeléssel megelőlegezi az idénre becsült inflációt, ami a háború és a brüsszeli szankciók miatt jóval magasabb, mint az előző években volt... a nyugdíjasok megélhetését nem csak a szankciós infláció követő nyugdíjjal, hanem az élelmiszer-árstopokkal és a rezsicsökkentéssel is segítjük” – mondta Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő videóüzenetében. Nos, novemberben persze a törvény értelmében ismét korrekcióra szorultak a nyugdíjak, 3,5 százalékos emeléssel az év egészére 18,1 százalékkal nőttek az idén a nyugellátások. Az érintettek és az érdekeiket védők szerint ez nem fedezi a tényleges drágulást...

Habár a január általában eléggé szegény eseményekben, azért történt más is a propagandán túl. Például kiderült (a decemberben eldöntött, de addig nyilvánosságra nem hozott) a fiatalokat sújtó óriási csapás: az Erasmus-Horizont-ügy. Mint mi is beszámoltunk róla, bombaként robbant, hogy az Európai Bizottság döntése értelmében, nem kaphatnak friss támogatásokat az Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból azok a magyarországi oktatási intézmények, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működnek vagy amelyeket ilyen alapítványok tartanak fent. Az ügy azóta sem oldódott meg.

Akárcsak az ennél is drámaibb hatással járó, az Orbán-kormány politikája miatt az egész országot kőkeményen sújtó másik uniós ellenlépés, a hét éves költségvetési támogatásoknak, illetve az újjáépítési alap felfüggesztésének az ügye sem. Pedig januárban mindenféle előzetes hírverés nélkül megjelent egy határozat, amelyből kiderült: a magyar kormány mégis csak ráfanyalodik a magyar helyreállítási programból elvben lehívható, mintegy 3400 milliárd forintnyi EU-hitelre. Nos, a pénzek felszabadítása érdekében a jogállamisági problémák megoldására és egyéb területeken tett magyar kormányzati ígéretek, vállalások azóta sem teljesültek, s még mindig csak a magyar vágyakban él a támogatások és a hitel folyósítását eredményező pénzcsapok megnyitása. A tét 28 milliárd euró sorsa, ami a helyreállítási alapban lévő 5,8 milliárd eurós támogatásból, valamint a hét éves költségvetésből felhasználható 22 milliárdból áll, amiből amúgy a rendszerszintű korrupció büntetlensége miatt elindított jogállamisági eljárás keretében eleve zároltak 6,3 milliárd eurót. Érződik is ez a magyar gazdaság forráshiányos állapotán, s szívják ennek hatásait az átlagpolgárok. A NER kegyeltjeit viszont nem fenyegeti veszély.

Mi sem mutatja jobban az elmaradó sok-sokezer milliárd euró hatását, mint az, hogy a kormány januárban benyújtotta a 2023-as költségvetési törvény új verzióját – azt a változatot, amelyet 2022 végén rendeletben már kihirdettek! Nos, a büdzsé ugyanannyira bizonyult sziklaszilárdnak, mint Orbánék alaptörvénye...

Az uniós pénzek elmaradása az egyik oka annak, hogy 2012 óta nem tapasztalt kemény ítélet sújtotta Magyarországot: januárban a Standard & Poor’s az addigi „BBB/A-2"-ről a „BBB mínusz/A-3"-ra lefelé módosította a magyar államadósság besorolását – ezzel egy grádicsra kerültünk a már nem befektetésre ajánlott, azaz bóvli-minősítéstől. 

Januárban jelent meg a 8/2023. (I. 17.) kormányrendelet, amelynek értelmében a honvédelmi miniszter egyoldalú döntéssel és két havi felmentési idővel megszüntetheti a kormányrendelet hatálya alá eső szervezeteknél szolgálatot teljesítő azon katonák szolgálati viszonyát, akik a 45. életévüket betöltötték és legalább 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkeznek. A rendelet megjelenésének másnapján máris kirúgtak 152 főtisztet, tisztet, s a következő napokban is folytatódnak az eltávolítások. Ahogy Szekeres Imre korábbi honvédelmi miniszter a Hírklikknek fogalmazott: „megkezdődött a Magyar Honvédség felszámolása”. 

Nem csillapodott a helyzet az oktatási tiltakozások frontján. Ahogy a Hírklikk egy januári tudósításában megírta: a tiltakozó pedagógusok, diákok és szülők úgynevezett Tudásmenetet rendeztek. A hatnapos akció szervezői tüntetéssel zárták le a menetet Budapesten – több ezren fogadták őket a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumnál. Ott az is kiderült, hogy a tanárok, szülők és diákok nem adják fel, folytatják a küzdelmet a jobb oktatásért. Az Egységes Diákfront országos diák-ülősztrájkot is szervezett január 31.-re.

Az egész éven végighúzódott a januárban felerősödött lakossági ellenállás a magyar kormány akkumulátorgyár-betelepítési mániájával szemben is. A Fidesz leghűségesebb városában, Debrecenben indult a tiltakozáshullám, ami azonban nem hatja meg a magyar kormányt. 

Januárban újabb dolgok derültek ki az egyik legdöbbenetesebb – az igazságügyi államtitkár nevéhez fűződő – korrupciós botránnyal kapcsolatban: a Blikk megszerezte a rendőrségi anyagok egy részét, s igen sok Völner Pál és Schadl György közötti telefonbeszélgetés leiratát leközölte, azok hanganyagával egyetemben.  

Nemzetközi mozgások 

A magyar külpolitikát is érinti már, hogy januárban egészen döbbenetes magyar célokat és elképzeléseket vázolt Orbán Viktor, aki több órás beszélgetést folytatott a Karmelitában a Mathias Corvinus Collegium médiakonferenciáján résztvevő 15 jobboldali-konzervatív külföldi újságíróval. A mondandójáról hivatalosan nem közöltek semmit, ám több résztvevő cikkben számolt be róla. A beszélgetés legmeredekebb része az volt, amikor Magyarország uniós tagsága, s az került terítékre, hogy Orbán hogyan látja azt. Erről a The American Conservative – utóbb javítottan – azt idézte, hogy „neki személy szerint fájdalmas, hogy Magyarország az EU-ban van, kitéve a zaklatásának, ugyanakkor fel sem merülhet a kilépés, mivel a tagságtól függ az ország gazdasági jóléte”. (Mondjuk az eredeti szövegben még az volt olvasható, hogy „a kérdésre, hogy Orbán azt akarja-e, hogy Magyarország az EU-ban maradjon, Orbán azt válaszolta: ’Határozottan nem’, de nincs más választása, mert az export 85 százaléka az EU-ba irányul”.) 

Az ott elhangzottakról ugyan a magyar kormányfő stábja mélységesen hallgatott, de a cselekedeteivel egyértelműen ennek megfelelően politizál – tette ezt januárban is. Nem utolsósorban pedig minden, az orosz agresszió nyomán akkor már majdnem egy éve tartó véres ukrajnai háború kapcsán látható, hallható és a tettekben is megnyilvánuló lépése ebbe a sorba illik. Januárban speciel  újabb vétófenyegetést harsogott Budapest – Magyarország ismét fel akarta hígítani az Európai Unió Moszkva elleni szankcióit, ezúttal azt követelve, hogy kilenc oligarchát távolítsanak el a szankciós listáról – adta hírül a Szabad Európa Rádió alapján a Hírklikk (is). 

A január egyik botránya volt az Orbán által delegált uniós biztos, Várhegyi Olivér ügye: mint mi is beszámoltunk róla, az Európai Parlament képviselői felszólították az Európai Bizottságot, hogy „kezdeményezzen független és pártatlan vizsgálatot annak megállapítására, hogy a (…) biztos által tanúsított magatartás és az általa támogatott politikák nem sértik-e a Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódexet és a biztos szerződésekből eredő̋ kötelezettségeit”. Lépés ugyan nem történt, de Várhelyinek utóbb további botrányokba sikerült manővereznie magát.

Orbán már januárban kénytelen volt elszenvedni egy meglehetősen súlyos, a nemzetközi, de még inkább az uniós pozíciójára mért csapást: az általa preferált Andrej Babist magabiztosan legyőzte Petr Pavel nyugalmazott tábornok a csehországi elnökválasztáson. Később kapott még nagyobb – spanyol és lengyel – pofont is...

Gazdaság

Rosszul indult 2023, folytatódtak a korábban már érvényre jutott negatív tendenciák. A magyar gazdaság előző negyedévhez mért teljesítménye 2023 első negyedében éppen harmadszor jelzett visszaesést, azaz a tavalyi, második félévet jellemző technikai recesszió folytatódott. Mint a Hírklikk állandó vendégszerzője, Petschnig Mária Zita megjegyezte: erre 1995 óta (amióta a KSH GDP-számításait folyamatosan követhetjük) csak a nagy világgazdasági válság idejéből (2008 második felétől 2009 első negyedévéig) találunk példát, ami finoman szólva is arra utal, hogy nincs jó állapotban momentán a magyar gazdaság.

A magyar gazdaság egy másik nagy mumusa (van még több is), az infláció januárban érte el a csúcsát, az előző év azonos időszakához képest a fogyasztói árak drágulásának az üteme 25,7 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának a dinamikáját, ezen belül az élelmiszer 44 százalékkal, a háztartási  energia pedig 52,4 százalékkal drágult. Ekkor már indultunk az uniós negatív versenyben, már csak a három balti országban volt magasabb az infláció – azóta őket is „legyűrtük”, és tartósan nálunk a legnagyobb a drágulás. Ennyit Orbán Viktor hazugságáról (amivel amúgy a kormányfő korábbi jobbkeze, Matolcsy György jegybankelnök is vitába szállt), miszerint „ha a szankciókat megszüntetnék, akkor pillanatok alatt az energia ára leesne és vele együtt az általános árszínvonal, vagyis az infláció is azonnal megfeleződne. Tehát az infláció mértéke minimum a felére, de lehet, hogy még annál is nagyobb mértékben csökkenne.” A kormányfő valahogy elfeledkezett megemlíteni az okok között az árfolyamot, holott szakértők egyöntetűen állítják, a gyenge forint az egyik legkomolyabb oka a magas magyar inflációnak. A forint az évet 375,18-tel nyitotta és 359,18-cal zárta a dollárhoz, illetve 400,66-tal indította, s 388,99-cel zárta az euróhoz viszonyítva. Az év közben jöttek még ennél sokkal rosszabb idők is a magyar pénzre.

A fentiek fényében nem lehetett váratlan, hogy tovább folytatódott a reálbérek csökkenése (7,6 százalékkal), zsugorodott a háztartások fogyasztása, visszaesett a kiskereskedelmi forgalom (4,5 százalékkal), csökkent az építőipar teljesítménye (3,6 százalékkal), negatívban teljesített az ipar (3,2 százalékos zsugorodás), stb., stb., stb. No és persze az egyensúlyi pozíció is romlott: a 143,6 milliárd forintos hiány elsősorban nem a nagysága, hanem amiatt volt „csúnya”, hogy utoljára 2018-ban fordult elő, hogy az év első hónapjában az államháztartás nem többlettel zárt.