Gábor György: a baloldali antiszemitizmusnak tényszerűen egyetlen állítása sem igaz – 2. rész

Miért fontos ismernünk ma az antiszemitizmus történelmi gyökereit?

Azért, mert a mai, akár az iszlám, akár a baloldali antiszemitizmusnál az elmondott történelmi elemek ugyanúgy megtalálhatók. Nagyon érdekes, hogy a Hamász 1988-ban megszületett chartája egy az egyben veszi át a Cion bölcseinek jegyzőkönyveit, de ők már beszámolnak a II. világháborúról is, amiről a jegyzőkönyv hamisítói még nem tudtak. A Hamász chartájában az olvasható, hogy az I. világháborúról a zsidók tehetnek, ezért bomlott fel az oszmán birodalom, a II. világháborúról szintén a zsidók tehetnek, mert nagy pénzhez jutottak, és ez volt az ürügy, vagy az alkalom, hogy létrehozhassák a modern Izrael Államot, ez mind az ő machinációjuk eredménye. A mai baloldali antiszemitizmus pedig ugyanezen a romantikus antikapitalizmuson nyugszik. A zsidóban az új gyarmatosítót látják, pedig sosem volt az, évezredek óta azon a földön élt. Ráadásul nem gyarmatosítóként jelentek meg, egyrészt a holokauszt túlélői, másrészt azok mentek oda, akiket elűztek a többi arab országból, Iránból, Irakból, Marokkóból, Egyiptomból és a többiből. 

Mi az a baloldali antiszemitizmus?

Amivel ma tele van Nyugat-Európa. Az antikapitalista elképzeléseikben ugyanúgy benne van a bűnös kapitalizmus, amelyik imperialista, gyarmatosít, meg pénzgazdálkodással foglalkozik. Ez az, ami a számukra, mint „zsidó” képződik meg, és Izrael ennek a foglalata. És bár tényszerűen egyetlen állítás sem igaz, ők a gonoszok, és ezért a gonosszal szemben minden megengedhető. Nem volt véletlen, hogy azután a förtelem után, amit a Hamasz október 7-én művelt Izraelben, Nyugat-Európában Párizstól Berlinig mindenütt pillanatok alatt Hamász melletti tüntetések indultak el azzal, ha Izrael a gonosz – márpedig annak tartják –, akkor vele szemben minden megengedett. Ma az egész politikai gondolkodáson belül nagyon nagy hangsúly helyeződik az identitásra. Identitás-politizálás, ezt a kifejezést használjuk is. Van egy identitás-szintézis – főleg a baloldali –, ami azt mondja, hogy a világot a rassz, a gender és a szexuális identitáson keresztül lehet megérteni. Az identitás-szintézis úgy értendő, hogy egyrészt vannak fehéremberek és vannak színesbőrűek. A fehérek a felelősök mindenért, a színesbőrűek az áldozatok. Pedig tudjuk, hogy abszolút különbözőek, a világ különböző pontjain élnek, mégis ők azok, akik marginalizáltak, akiket gyarmatosítottak. Vannak a telepesek, és vannak az áldozatok. A telepesek megint a fehérek, a gyarmatosítók, akik generációkon át mindenféle törvénytelenséget elkövettek, és az tovább sugárzik, és vannak az áldozatok, akik örök áldozatszerepben vannak. A szintézis alatt azt értik, hogy ezek mind összeadódnak. Azt mondják, hogy egy domináns csoporttal szemben egy marginalizált csoport nem lehet rasszista. De, miért ne lehetne? Ott van például a fekete felsőbbrendű fajelmélet. A baloldaliak szerint viszont az elnyomásnak minden formája összefügg. A zsidók fehérek, gyarmatosítók, a palesztinok színesbőrűek, ők a gyarmatosítottak, ők a szenvedők. És egy jó feminista, vagy egy jó környezetvédő akkor igazán jó feminista és jó környezetvédő, ha kiáll a terrorista csoport mellett, amelyik szembenáll azokkal, akik fehérek, zsidók, és gyarmatosítanak. Ez egy láncfolyamat.

Ez politika, vagy antiszemitizmus?

Is, is. Egyfelől a hagyományos antiszemitizmus az alapja, az ott van mindennek a mélyén. Ugyanakkor ez a fajta baloldali identitásgondolkodás az antiszemitizmus talaján már egy másik arculatát jeleníti meg az egésznek. Van egy baloldali jogvédő, aki mindenféle mikro-agressziótól felháborodik, ugyanakkor a makroszintű agresszió – amit a Hamász művel – belefér az ő gondolkodásába. Felháborodik azon, hogy egy gyár szennyezi a folyót – ami nagyon súlyos dolog –, de, hogy hány száz embert mészárolnak le állati brutalitással és kegyetlenséggel, az már érdekes módon, nem zavarja őt. 

Soha nem gondoltam volna, hogy egy baloldali ember antiszemita lehet…

De igen. Ennek a nyomai már Karl Marxnál megtalálhatók, a zsidókérdéssel kapcsolatban például azt írja: a zsidók istene a pénz. Tulajdonképpen a kapitalizmus-ellenesség a zsidóban ölt testet. 

Ungváry Krisztián történész „A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege – Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, 1919-1944” című könyvében kifejtette: a korszakban meghatározó szerepet játszott a zsidóság és a róluk alkotott ellenségkép, és ez a helyzet majdnem minden egyéb társadalmi kérdést is befolyásolt. Az ellenségkép azért tudott hatékonnyá válni, mert a megkésett magyar társadalomfejlődés következtében a zsidók a modernizáció első számú hordozójának számítottak. Magyarországon a modernizáció, illetve annak félelmetesként érzékelt kísérőjelenségei jobb- és baloldalon egyaránt radikálisan antiliberális válaszokhoz vezettek. A mai magyar antiszemitizmusnak is a modernizációtól való félelem az alapja?  

Tulajdonképpen a kapitalizmus motorja a zsidóság volt, de nem azért, mert fajilag a génjeikben hordozzák a pénzhez való viszonyt, hanem azért, mert a feudalizmusban évszázadokon át nem lehetett földtulajdonuk, és a legmegvetettebb foglakozást voltak kénytelenek űzni, ami a pénzgazdálkodás volt. Ők nem tehettek arról, hogy ez a kapitalizmusban majd annál fontosabb lesz, ők ehhez értettek. Ugyanakkor a kapitalizmus tele volt zsidó proletárokkal, egyszerű parasztokkal is. Magyarországon teljesen torz a látásmód. Az elődeink kipusztították a teljes magyar vidéki lakosságot, akik ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint bárki más. A budapesti zsidóság maradt meg, ami azt a látszatot kelti, hogy mintha a zsidók eleve csak intellektuális tevékenységet folytattak volna, és lenéztek volna minden fizikai munkát. Dehogy néztek le, ugyanúgy dolgoztak, csak más egy vidéken, és más egy nagyvárosban élő élete. 

Jonathan Sacks, aki Nagy-Britannia, és az egész zsidóság egyik legismertebb és legnépszerűbb rabbija volt, azt mondta: „mi azzal nőttünk fel, hogy „soha többé”, de ez egyre inkább úgy hangzik, hogy „újra és újra”, és mindennek lényege az Izraellel szembeni ellenségeskedés. A középkorban a zsidókat a hitük miatt gyűlölték. A 19. és a 20. században a származásuk miatt. Manapság, amikor embereket már nem lehet a vallásuk vagy a származásuk miatt gyűlölni, a zsidókat most az országuk miatt gyűlölik. Az indokok változnak, de a gyűlölet ugyanaz maradt.” Miért? 

Ebben is nagyon sok igazság van, korrekt. De gondoljunk bele, hogy 1948-ban egyszer csak a sivatag kellős közepén létrejön egy olyan állam, ami egyre prosperálóbb és ez természetesen irigységet szült. Az arabok nem tudtak vele mit kezdeni. Akkor kitalálták azt, hogy a „palesztin nép”. Ilyen nincs, Palesztina földjén élő arabok ők. Elmenekültek volna, de Egyiptom, Szíria, Jordánia nem fogadta be őket, lezárták a határaikat. Tulajdonképpen Jasszer Arafat idején születik meg az az ötlet, hogy ők a palesztin nép, akik ugyanolyan ősi nép, mint a zsidók, merthogy ők a filiszteusoktól származnak. 

Ha a nácik nem ölnek meg 6 millió zsidót, akkor is létrejöhetett volna Izrael? 

A cionizmus pont azt akarta, hogy létrejöjjön, de a cionizmus kezdetekor még nem öltek meg 6 millió zsidót. A létrejöttekor jóval a Holokauszt előtt vagyunk. De az a kétezer éves, vagy még annál is régebbi élmény, amely a zsidóság számára folyamatos pogromokat jelentett, azt hogy hol innen űzték ki őket, hol onnan, a nagypénteki „hagyományos” zsidóverések, a zsidó települések felgyújtása, a hazug vádak, rágalmak – rituális gyermekgyilkosság, ostyagyalázás stb. – azt mondatta velük, elég volt. Volt egy nagyon fontos pillanat, az, amikor az emancipáció kimondta, hogy a zsidók azonos jogokkal rendelkeznek, mint a nem zsidók. Sok ember nem értette, és nem érti, hogy miután a zsidók azonos jogokat élveznek másokkal, miért akkor találják ki, hogy kell nekik egy új haza. Ahelyett, hogy örülnének, hogy ugyanabba az iskolába járhatnak a gyerekeik, mint a római katolikusoké, ugyanazon a munkahelyen helyezkedhetnek el, mint más, még tisztek is lehetnek. Pontosan emiatt ekkor jönnek a cionisták. Amíg voltak gettók, addig ugyan kizárták a zsidókat a középkori keresztény Európából, de ugyanakkor – miután a gettó falának is két oldala van – a zsidók a gettó falain belül a saját életüket tudták élni, úgy, ahogy a saját törvényeik megkívánták, előírták. Ilyen értelemben tudtak autonóm módon létezni. De abban a pillanatban, amikor a XIX század második felében leomlott a gettó fala, rájöttek, hogy ez nem megy. Ugyanis hiába lettek egyenlő jogúak a római katolikussal meg a reformátussal, azt már nem tudták megcsinálni, hogy a saját törvényeik szerint éljenek. Vagyis az a két élmény, hogy két évezreden át a legkülönbözőbb formákban üldözik őket, nem lehetnek egyenlő állampolgárok, és amikor végre egyenlő polgárok lesznek, nem tudnak élni a saját törvényeik szerint, az hozza létre a cionizmust. Kell egy önálló otthon, kell egy önálló haza, ahol a saját törvényeik, tradícióik szerint tudnak élni.

(Az első részt itt olvashatják.)