Gődény György és a rendpárti liberálisok identitáshazugsága
Álljon itt két elrettentő szempont azoknak, akik üdvözölték az államhatalom fellépését, a házkutatást és az előállítást Gődény Györggyel szemben.
Egyrészt: a kamupártos járványszélhámos már aznap szabadult. Valamennyi közösségi médiaplatformja üzemel, a rendőrségi akciót övező publicitás nyomán pedig még több állampolgárhoz jut el, továbbá sikerült a járványterror mártírját legyártani belőle. Ha Gődény György eddig veszélyes volt, akkor a hatósági intézkedés nyomán még sokkal veszélyesebbé vált.
Másrészt: a Gődeny György elleni eljárásra az alábbi, mélységesen balkáni gumijogszabály adott lehetőséget. „Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Nos, ez alapján Gődeny György nyilván eljárás alá vonható, csakhogy ez alapján bárki eljárás alá vonható, aki a hatalom bármelyik járványintézkedését megkérdőjelezi, aki rámutat a kormány alkalmatlanságára, vírusvédelmi következetlenségére vagy az egészségügyi rendszer rettenetes állapotára, s ezt nem családi körben, hanem mondjuk egy közösségi médiafelületen teszi.
A kormánynak olyan eszköz van a kezében, amellyel bárkit megfélemlíthet és elnémíthat, ahogy tavasszal számos ellenzéki kommentelővel meg is tette ezt. Különös: akkor még értette a balliberális értelmiség, hogy mi ezzel a baj. Gődény Györgyöt azonban a legtúlmozgásosabb, leghisztérikusabb ellenzéki párt, a Párbeszéd országgyűlési képviselője, Kocsis-Cake Olivio jelentette fel az elnyomó hatalom hatóságánál, őrizetbe vételekor pedig maguk és környezetük előtt liberálisként pózoló állampolgárok tömegei tapsoltak lelkesen a rendpárti gesztus láttán. Már az ellenzéki magyarok is az erős kéz védelmét követelik – a nyugati civilizáció és benne Magyarország weimarizálódása egyre félreérthetetlenebb.
